Jelen tanulmány elsődlegesen egy olyan kriminológiai csoportosítását kívánja bemutatni az elkövetőknek, mely pszichológiai vizsgálatok során készült, és az elkövetők személyiség – és magatartástípusaira helyezi a fő hangsúlyt.
Bevezetés
Az erőszakos közösülés, tetteseit (elkövetőit) sokan sokféle szempont szerint tipizálták már a különböző kriminológiai kutatások kapcsán. Elkülöníthetők a tettesek életkor, kulturális, vagy műveltségi színvonal, szociális helyzet, alkati- és személyiségtípusok, a szexuális deviáció formái szerint.
Jelen tanulmány elsődlegesen egy olyan kriminológiai csoportosítását kívánja bemutatni az elkövetőknek, mely pszichológiai vizsgálatok során készült, és az elkövetők személyiség – és magatartástípusaira helyezi a fő hangsúlyt.
Ezen felül egyéb, külföldi kutatási szempontok szerint is vizsgálja a tanulmány az erőszakos közösülés tetteseit, úgy mint a tettes áldozati múltjának kihatása későbbi elkövetővé válására, valamint, hogy racionálisan választja-e áldozatát az elkövető.
Az erőszakos közösülés tettesének személyiség-típusai
Kutatások szerint az alábbi típusok különböztethetők meg:
- Normális személyiség
- Amorális bűnöző
- Neurotikus személyiség
- Krónikus alkoholista.
A normális személyiség jellemzője, hogy alapvetően a társadalmilag elvárt magatartásmintákat követi, eszerint a férfi legyen határozott, erőt sugárzó a nővel szemben. A fentieket azonban gyakran durvasággal éri el. Ezen elkövetői típus többnyire alkalmi ismerősök sérelmére követi el a bűncselekményt.
Álljon itt egy megtörtént eset példaként a normális személyiségre:
A terhelt 22 éves, szakképzettséggel nem rendelkező szülei és öt testvére van. Ő maga nyolc általánost végzett, segédmunkás. A bűncselekmény elkövetésekor már hat hónapja nem volt munkaviszonya. Feleségétől különváltan élt, mivel ő egy évvel korábban mástól szült gyermeket. Azóta nem találta a helyét a világban, ide-oda csapódott, szexuális kapcsolatot nem tudott kialakítani. A sértett a terheltet két hónapja ismerte. A terhelt felkereste őt a lakásán, ahol hirtelen erőszakoskodni kezdett vele, a sértett azonban erőteljesen védekezett, erre a terhelt megijedt és elszaladt.
A pszichológus megállapította, hogy a terhelt közepes intelligenciájú, érdeklődése széles körű. Feleségéhez rendkívül kötődött, az ő magatartása okozta az érzelmi törést az életében, azóta érzelmi életét nem tudta megoldani. Az emberekben csalódott, ez emberellenes reakciókat, agressziót vált ki belőle. Belső válságának kétségbeesett megoldását célozta a sértett elleni cselekménye.
Jelen esetben látható, hogy alapjában véve normál személyiségről van szó, aki egy olyan élethelyzetbe került, amit külső, – esetlegesen szakember – segítsége nélkül megoldani nem tudott. Csalódása vezetett agresszióhoz.
Az amorális bűnöző a társadalmilag elfogadott erkölcsi normákkal nem tud azonosulni, romboló egocentrikus magatartás jellemzi, pszichopata. Számukra a partner teljesen érdektelen, a nőt szexuális tárgynak tekintik, ha pedig nem felel meg ennek a szerepnek, automatikusan erőszakhoz folyamodnak. Vágyaik azonnali kielégítése nem tűrhet halasztást.
Egy példa a fenti személyiségtípusra:
A terhelt 25 éves, nőtlen, segédmunkás, végzettsége nyolc általános. Munkahelyét gyakran változtatta, munkatársai rossz véleménnyel voltak róla, nem számíthattak a munkájára. A sértett éjfél felé indult haza, amikor a vádlott hozzálépett, rendőrnek adta ki magát és elkérte a lány személyigazolványát. Mivel nem volt igazolvány nála, mondta, hogy beviszi a rendőrségre, de előbb egyenruhába kell öltöznie, ezért elmentek a terhelt lakására. A lány nem akart bemenni a lakásba, de a terhelt megbilincseléssel fenyegette, ezért engedelmeskedett. Itt fogdosni kezdte a lányt, aki ellenállt, ezért dulakodás kezdődött közöttük, míg végül a sértett ellenállása gyengült és a félig eszméletlen sértetten vett erőszakot a terhelt.
A terhelt pszichológiai jellemzése szerint értelmi képessége a közepesnél gyengébb, de gyakorlati érzéke fejlett. Saját képességeit túlságosan felértékeli, környezetében nem viseli el az ellenállást, belső bizonytalanságérzetét durvasággal fedi el. Személyisége labilis, belső vágyainak teljesen kiszolgáltatott, nincsenek sem érzelmi, sem értelmi fékjei. Életvezetését agresszív fantáziaélete határozza meg.
Jelen esetben tehát egy szexuál-pszichopata jellemzőit láthattuk, akit vágyai azonnali kielégítése vezérel, normális személyiségjegyek itt már nem lelhetők fel, nem pusztán egy nehéz élethelyzetről, vagy az érzelmi élet zátonyra futásáról van szó, hanem az egész személyiséget átható deformáltságról.
A neurotikus személyiség esetében a neurotikusság szexuális zavarokat jelent, a támadás pedig ezen zavaroknak a feloldási kísérlete, illetve valamiféle kompenzációja. Itt a sértettek gyakran gyermekek, vagy idős korban lévők. A tettesekre jellemző a szégyenlősség, zavartság, a kezdeményezőkészség teljes hiánya, a nőkkel szembeni megfelelő nemi viselkedésminták kialakulatlansága és részben ezek miatt visszafojtott és többnyire az alkohol hatására kirobbanó szexuális érzelem.
A következő megtörtént eset jól példázza a neurotikus személyiségű elkövetőt:
A terhelt 20 éves, végzettsége nyolc általános, segédmunkásként munkahelyét többször váltogatta. Egy éve már nem volt munkaviszonya, szülei tartották el. Kilenc éves koráig értelmes volt, akkor viszont skarlátos lett, és szellemileg hanyatlani kezdett. Többször előfordult, hogy napokra eltűnt otthonról, ilyenkor a rendőrség vitte haza. Fizikailag jól fejlett, sportos, izmos felépítésű. Ugyanakkor az orvosi vizsgálat rejtettheréjűséget, vagyis a jobb here visszamaradottságát, a hímvessző mérsékelt fokú csökkent fejlettségét és fitymaszűkületet állapított meg. Hormonkezelést is javasoltak számára.
A sértett a terhelt szomszédja, a terheltnél jóval idősebb. A terhelt megivott 2 dl pálinkát és 3 korsó sört bátorítás céljából, majd elment a sértetthez és azzal hívta át az üres lakásukba, hogy a terhelt anyja hívatja. A sértett átment, leült egy székre, a terhelt mögé került, és egy előre elkészített ruhadarabot szorított a nyakára. A sértett ettől rövid ideig eszméletét vesztette, majd magához térte után a vádlott közölte vele közösülési szándékát. A szívbeteg sértett ezután nem mutatott ellenállást, ennek ellenére a terhelt az asszony kezeit hátrakötözte, és ronggyal tömte be a száját, a sértettel azonban a fentebb részletezett betegségéből kifolyólag közösülni ne tudott, ezért elhagyta a házat és megtiltotta a sértettnek, hogy este tíz előtt eltávozzon. Ezt követően egy hetet töltött a szomszéd faluban albérletben, majd megtudta, hogy keresi a rendőrség és önként feladta magát.
A terhelt pszichológiai jellemzése szerint tudattartalmai rendkívül szegények és infantilisek. Gondolkodása irreális, realitásérzéke gyenge, ábránd- és fantáziaélete viszont fokozott, csökkentértékűségi érzése van, melynek oka impotenciája. Tehetetlenségérzése agresszivitást, indulatokat kelt benne.
A krónikus alkoholista tettes esetében a krónikus alkoholizmus a csökkent szellemi képességgel, a pszichopátiával és a gyakori bűnelkövetéssel többoldalú korrelációs kapcsolatban van. Az alkoholista elkövetők nagyon gyakran elváltak, vagy különváltan élnek, nem rendezett a családi életük, szakképzettséggel nem rendelkeznek, iskoláikat nem végzik el, a munkahelyeiket sűrűn váltogatják. Környezetükkel való kapcsolatuk többnyire szegényes, nagyobb arányban fordulnak elő bűntett előéletűek e kategóriában.
A következőkben itt is egy megtörtént esettel kívánom szemléltetni a krónikus alkoholista tettes típust:
A terhelt 31 éves, súlyos testi sértés, majd erőszakos közösülés miatt már volt büntetve. Az elkövetés napján 23 órig alkoholizált, majd néhány ismerőse ablakán a vetkőző nőket leste. Így került a 72 éves sértett udvarára, aki éjjel az udvaron lévő WC-re indult. A terhelt megtámadta az idős sértettet, akinek a sikoltozására felriadt szomszédok azonban megakadályozták a terheltet tette elkövetésében.
Az orvosi vélemény szerint a terhelt pszichopátiás alkoholista, de a kényszergyógykezelés a magas vérnyomása miatt ellenjavallt volt.
A fenti csoportosítás az erőszakos közösülés tetteseinek a legjellegzetesebb személyiségjegyei alapján tipizált, számos egyéb kutatás e témakörben pedig olyan „objektívebbnek” tűnő szempontok szerint csoportosította a tetteseket, mint életkoruk, iskolai végzettségük, családi állapotuk, gyermekeik, testvéreik száma, lakáshelyzetük, foglalkozásuk, munkahelyi viszonyaik, az elkövetés előzményei, a bűncselekmény végrehajtása, illetve az elkövető cselekmény utáni magatartása.
Ezen szempontok nem képezik jelen tanulmány részét, mivel álláspontom szerint a fenti körülmények vizsgálata mindössze statisztikai adatokat szolgáltat a kutatóknak, nem nyújt azonban olyan átfogó, általános képet a tettesekről, mint a személyiségjegyek alapján történt tipizálás.
Egyéb kutatási szempontok:
A.) A tettesek áldozati múltja
Jelen tanulmány foglalkozni kíván azonban még két külföldi kriminológiai kutatással, melyek a tettesek áldozati múltja, illetve akörül vizsgálódtak, hogy racionálisan választja-e ki a sértettet a tettes. Ezen kutatások eredményei álláspontom szerint jól illeszkednek a tettesek személyiségjegyei alapján történt tipizálásába.
A tettesek áldozati múltja körüli kutatások arról számolnak be, hogy a fel nem oldott szexuális trauma, vagyis a fiatalkorban bekövetkezett deviáns szexuális tapasztalatok szerepet játszanak a későbbi deviáns szexuális viselkedés kialakulásában. Tény az is, hogy a szexuális bűnözők 50 %-a maga is szexuális bűncselekmény sértettje volt, ugyanakkor a maradék 50 % azt igazolja, hogy nem törvényszerű, hogy tettes válik a korábbi sértettből.
A deviáns szexuális magatartás kialakulásának leginkább azok vannak kitéve, akik nem fedték fel a velük történt szexuális erőszakot, nem vettek idejében igénybe terápiás segítséget, nem alakítottak ki harmonikus szexuális kapcsolatot azonos korú partnereikkel, és ilyen módon több negatív tapasztalat, mint pozitív benyomás kapcsolódik életükben a nemiséghez.
A kutatók korrelációt figyeltek meg a pubertáskorban elszenvedett szexuális erőszak és a serdülőkori homoszexuális és biszexuális orientáció között, továbbá ilyen esetekben a pedofília is gyakrabban kifejlődik a későbbiekben.
Azon kísérleti alanyok, akik ellen pubertáskoruk előtt követtek el szexuális erőszakot, sokkal gyakrabban követtek el maguk is pubertáskorú sértettek elleni szexuális erőszakot. Viszont nem lelhető fel kapcsolat a kísérleti alany, mint támadó és áldozata közötti kapcsolat típusa, (családon belüli, vagy családon kívüli erőszak), valamint a kísérleti alany, mint korábbi áldozat és támadója közötti kapcsolat típusa között. Nem volt kapcsolat teremthető továbbá az elkövetési módok, illetve az erőszak mértéke között sem. Ezen felül a kísérleti alanyok arról is beszámoltak, hogy ellenük többségében férfiak követtek el erőszakot, míg ők nők sérelmére követtek el bűncselekményt.
Érdekes körülmény még, hogy a fenti esetben önfeltárásról volt szó, vagyis a kutatók megkérdezték az elkövetőket, és az általuk adott válaszokból állították fel a kutatás tapasztalatait. Hindman azonban 1988-ban olyan kutatást végzett, melynek során először megkérdezte az elkövetőket lejegyezve a válaszaikat, majd poligráfos vizsgálatnak vetette alá őket, feltéve ugyanazon kérdéseket, melyekre korábban már válaszoltak. Itt 67%-ról 29%-ra esett vissza azoknak a pedofiloknak az aránya, akik azt állították magukról, hogy korábban szexuális bűncselekmény áldozatai voltak.
Láthatjuk tehát, hogy a szexuális viktimizáció valóban vezethet tettessé váláshoz, azonban a kutatás is igazolta, hogy áldozati múltról az elkövetők gyakran csak önigazolásképpen számolnak be. Az viszont biztos, hogy az ilyen sértetteknek valamilyen módon kihat a későbbi életükre az átélt negatív tapasztalat, egy részük maga is elkövetővé válik, más részük más formában igyekszik „feloldani” a traumát: kábítószer-fogyasztással, alkoholizmussal, prostitúcióval stb.
B.) Racionálisan választja-e áldozatát a tettes?
Külföldi kutatások témája volt az is, hogy racionálisan választja-e áldozatát a tettes.
Ezen kutatás azt igazolta, hogy az esetek többségében a tetteseket nem az ösztöneik vezérlik, hanem nagyon is racionálisan választják ki áldozatukat. Az áldozat kiválasztásánál fontos szempont a sebezhetősége, szociális kompetenciájának kisugárzása. Az áldozatok nagy része maga is gyakran gyámoltalannak, cselekvésképtelennek érezte magát a bűncselekmény elkövetése előtt is. Meglehetősen alacsony volt a szociális kompetenciájuk, főleg ami a konfliktuskezelést illeti, és mindez magatartásukban is egyértelműen megnyilvánult.
Az elkövető tehát ilyen személyt keres magának, hiszen az a „jó” áldozat, aki nem tud, vagy nem fog valami miatt védekezni. Megállapítható volt, hogy igen gyakoriak a gyengeelméjű, fogyatékos sértettek sérelmére elkövetett bűncselekmények e körben.
A tettesek a fenti szempontokon túl gyakran ismerőseik közül választanak áldozatot, abban bízva, hogy nagyobb valószínűséggel marad el a feljelentés.
A kutatások azt is igazolták, hogy a tettes bűncselekményre történő felkészülésének fázisai az alábbiak: az eső szakaszban a tettes kiválasztja lehetséges áldozatát, valamint egy alkalmas helyet az elkövetésre. A második szakaszban az elkövető „teszteli” áldozatát, hogy kiderüljön, miképpen reagál, megfélemlíthető-e, pánikba esik-e stb. A harmadik fázisban kerül sor először a fenyegetésre, vagy erőszakra, majd a szexuális visszaélésre.
A kutatás a megtámadott nő aspektusát is vizsgálta, és arra jutott, szöges ellentétben a korábbi kutatások eredményével, (ezek szerint legjobb, ha a sértett passzív marad, mert így nagyobb az esélye annak, hogy a nemi erőszakon túl nem szerez egyéb sérüléseket, illetve, nem ölik meg) hogy legjobb, ha aktívan védekezik a sértett, egyrészt, mert ezzel növeli az elmenekülés esélyét, nem érhetik később olyan vádak, miszerint nem ellenezte a nemi aktust, továbbá bizonyítást nyert, hogy minél előbb tesz utalást a nő arra, hogy a szembenálló fél bűncselekményt készül elkövetni, annál nagyobb az esélye arra, hogy az elkövetőben fel sem merül, hogy a sértett is akarja az aktust, és eláll a szándékától. Fontos szempont még, hogy a védekező, sikoltozó, rúgkapáló nő könnyen lehet, hogy megdönti a racionális elkövető azon elképzelését, miszerint az áldozata könnyű préda lesz, és egyszerűen felhagy szándékával, vagy jobb esetben annyira váratlanul éri a nő ellenállása, hogy megfélemlítődik és ezért áll el a bűncselekménytől.
Fontos tehát, hogy a védekező reakció minél spontánabb, aktívabb legyen.
A kutatások alapján a fenti magatartások nagyon ritkán vezettek súlyos fizikai sérülésekhez, így összességében elmondható volt, hogy a racionális elkövető megfelelő ellenszerének bizonyultak.
Záró gondolatok
Összességében a fenti kutatások alapján megállapítható volt, hogy a következő három esetben nő a nemi erőszak elkövetésének valószínűsége:
- ha a férfi az erőszakot pozitívan értékeli
- ha alacsony a törvényes normák betartása iránti motiváció (pl. a tettes környezete az erőszakot normális magatartásnak fogadja el, így kicsi a valószínűsége annak, hogy az tartja vissza az elkövetőt, hogy környezete kiközösíti majd tette miatt)
- ha a tettes azt hiszi, hogy ellenőrzése alatt tudja majd tartani a szituációt, leendő áldozatát, úgy véli, könnyű lesz véghezvinni tettét.
Gyakori, hogy az erőszakos közösülés elkövetése előtt is, (de utána mindenképp) a tettes az elkövetett cselekményt egyszerűen szexuális aktusnak tekinti, amely az áldozatnak is inkább örömet okozott, mint fájdalmat, továbbá úgy gondolja, hogy az áldozatnak törvényszerűen erre a sorsra kellett jutnia, az eset nem is végződhetett volna másként. Ez a neutralizációs technika.
Felhasznált Irodalom:
- Dr. Belovics Ervin – Dr. Molnár Gábor- Dr. Sinku Pál – Büntetőjog Különös rész, Szerkesztő-lektor: Dr. Békés Imre, HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó Kft. 2001.
- Balog Ágnes – Virág György – Szexuális abúzus, Belügyi Szemle 2000/4-5.
- Hiekel Alexandra – Endres Johann – Nőkkel szembeni szexuális visszaélések, Belügyi Szemle 2000/4-5.
- Merényi Kálmán – A szexuális erőszak, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1987.
- Dr. Rózsa János – Szexuális bűnözés, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1977.
- Styves Michael – Pellerin Bruno – Tettes és áldozat egyszemélyben, Belügyi Szemle 2000/4-5.
