A végrehajtást foganatosító bíróságok gyakorlatában számos esetben felmerül, hogy a végrehajtási eljárás során az adós a végrehajtás megszüntetését a követelés elévülésére hivatkozással kéri.
E kérelmek indoka rendszerint az, hogy a követelés a végrehajtás foganatosítása során (pl. az adós lefoglalható vagyonának hiányában bekövetkezett szünetelés következtében) évült el, de előfordul olyan eset is, amikor az adós vagy más érdekelt azt állítja, hogy az elévülés a végrehajtás elrendelését megelőzően következett be.
A végrehajtási eljárásra vonatkozó jogszabályi rendelkezések a végrehajtási eljárásban eljáró bíróság számára a végrehajtás megszüntetését csak szűk körben teszik lehetővé. (a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 55. § (1) bekezdés, 56. § (1) bekezdés 82/A. § (6) bekezdés) E rendelkezések és az általános gyakorlat szerint a nemperes eljárásban a végrehajtást elévülésre hivatkozással csak a végrehajtást kérő elismerő nyilatkozata, és a végrehajtási költségek kielégítése esetén lehet megszüntetni.
A végrehajtási jog elévülésére vonatkozó általános rendelkezéseket a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 57. §-a tartalmazza.
A Vht. 57. § (1) bekezdése szerint a végrehajtási jog a végrehajtandó követeléssel együtt évül el. A (2) bekezdés alapján a végrehajtási jog elévülését általában kérelemre kell figyelembe venni; hivatalból akkor vehető figyelembe, ha az alapjául szolgáló követelés elévülését is hivatalból kell figyelembe venni, míg a (3) bekezdés akként rendelkezik, hogy ha a végrehajtási jog elévülését a (2) bekezdés szerint figyelembe kell venni, a végrehajtási jog elévülési határidejének letelte után előterjesztett kérelemre nem lehet végrehajtást elrendelni, és a már elrendelt végrehajtást nem lehet folytatni. Végül a (4) bekezdés szerint a végrehajtási jog elévülését bármely végrehajtási cselekmény megszakítja.
I. Eljárás hivatalból figyelembe veendő elévülés esetén
Az idézett jogszabályi rendelkezésekből következően a bíróság eljárása egyértelmű abban az esetben, amikor olyan követelés elévülését állítják, amelynek elévülését hivatalból figyelembe kell venni. Ezek a következők: tartásdíj, életjáradék, baleseti járadék, illetve egyéb tartásra irányuló járadékszerű szolgáltatás esetén a 6 hónapnál régebben lejárt részletek (Ptk. 280. § (3) bekezdés, Vht. 14. §) és a munkaviszonnyal kapcsolatos igényekből eredő követelések (Mt. 11. § (2) bekezdés).
E követelések érvényesítése esetén a Vht. terminológiája szerinti végrehajtási jog (azaz a végrehajtandó követelés) elévülési határidejének letelte után előterjesztett kérelem alapján a végrehajtható okirat kiállítását meg kell tagadni, ha pedig a bíróság a végrehajtható okiratot az elévülés hivatalból való figyelembe vételére vonatkozó törvényi előírás ellenére állította ki, azt a Vht. 211. §-a alapján – kérelemre, vagy saját kezdeményezésre – vissza kell vonni, illetve a záradékot törölni kell.
A már elrendelt végrehajtás során bekövetkező, és hivatalból figyelembe veendő elévülés az említettek közül a munkaviszonnyal összefüggő igényekből származó követelések esetén fordulhat elő, ebben az esetben a végrehajtási eljárásban a Vht. 57. § (3) bekezdése alapján a végrehajtás megszüntetésének van helye.
II. Eljárás egyéb követelések elévülésére hivatkozás esetén
Más a helyzet azonban akkor, amikor a megszüntetési kérelem tárgya olyan követelés elévülése, amely esetében az elévülést a bíróság nem hivatalból veszi figyelembe. E kérelem alapján a végrehajtó, vagy a végrehajtást foganatosító bíróság elsőként a végrehajtást kérőt nyilatkoztatja meg a Vht. 41. § (1) bekezdésében írtak szerint.
II. 1. Az elévülés elismerése
Amennyiben a végrehajtást kérő az elévülést elismeri és a végrehajtás megszüntetéséhez hozzájárul, valamint a végrehajtási költségeket a felek bármelyike az eljáró végrehajtónak megtéríti, a bíróság a végrehajtást a Vht. 55. § (1) bekezdés a) pontja alapján megszünteti, vagy az a Vht. 41. § (1) bekezdése értelmében befejeződik.
Fontos azonban kiemelni, hogy a Vht. 55. § (1) bekezdés a) pontja és az 55. § (2) bekezdése alapján a végrehajtás megszüntetésének törvényi előfeltétele a végrehajtási költségek megfizetése. Ugyanez áll a Vht. 41. § (2) bekezdése szerinti végrehajtási eljárás befejeződésére.
A gyakorlati tapasztalatok alapján külön ki kell térni arra a kérdésre is, hogy a költségeket az elévülés elismerése esetén melyik fél (lenne) köteles megfizetni. E kérdés megválaszolásához az elévülés időpontja adhat iránymutatást aszerint, hogy az elévülés a végrehajtás elrendelése (végrehajtható okirat kiállítása) előtt vagy a már elrendelt végrehajtás során következett-e be. Előbbi esetben álláspontom szerint a végrehajtási költségeket az elévült követelésre végrehajtást indító végrehajtást kérő köteles viselni. Ezzel szemben, amikor a követelés a végrehajtás során évült el, megállapítható, hogy az adós a végrehajtás elrendelésére okot adott, ily módon a költségviselés – Vht. 34. § (1) bekezdésében írt – általános szabálya folytán, az elévülésig keletkezett végrehajtási költségeket az adósnak kell viselnie.
Miután az esetek túlnyomó részében a végrehajtási költségek kiegyenlítésére a felek egyike sem hajlandó, és ennek hiányában a megszüntetés nem lehetséges, a gyakorlatban még elismerés esetén is ritkán van lehetőség a végrehajtás megszüntetésére.
II. 2. Az elévülés tagadása
Amennyiben a végrehajtást kérő a követelés elévülését elismerő nyilatkozatot nem tesz, a végrehajtást foganatosító bíróságnak az adós elévülésre alapított megszüntetés iránti kérelmét a Vht. 55. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással el kell utasítania, ugyanis nincs olyan törvényi rendelkezés, amely szerint a végrehajtást foganatosító bíróság az elévülési kifogást a nemperes eljárásban érdemben elbírálhatná. Pontosabban a Vht. egy helyen mégis feljogosítja e bíróságot az elévülés vizsgálatára.
A Vht. II. Része az egyes vagyontárgyakra vezetett végrehajtás részletes szabályait tartalmazza. E rendelkezések között találhatóak a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt, az adóst megillető összegek végrehajtás alá vonására vonatkozó általános előírások (Vht. 79/A. §-79/E. §), míg a végrehajtó konkrét intézkedéseit tartalmazó részletszabályokat a Vht. 82/A. §-a fogalmazza meg.
A Vht. 82/A. §-át a Vht. módosításáról szóló 2000. évi CXXXVI. törvény 43. §-a, 2001. szeptember 1-jei hatállyal iktatta a törvénybe, annak jelenleg hatályos rendelkezéseit a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény 87. §-ának (12) bekezdése, 2009. november 1-jétől kezdődő hatállyal módosította.
A végrehajtó a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összegek végrehajtása iránt hatósági átutalási megbízás kibocsátása (korábbi nevén: inkasszó) útján intézkedik, az adós pénzforgalmi szolgáltatója a végrehajtó intézkedésének megfelelően köteles a számlán lévő összegből a megbízásnak megfelelő összeget a végrehajtói letéti számlára átutalni. A Vht. 82/A. §-ának az elévülés szempontjából lényeges (6) bekezdése a következőképpen rendelkezik: ha az adós elévülésre hivatkozik, a végrehajtó beterjeszti az iratokat a végrehajtást foganatosító bírósághoz, amely elévülés esetén a végrehajtást végzéssel megszünteti. Az elévülés bejelentése nem mentesíti a pénzforgalmi szolgáltatót a megbízás teljesítésének kötelezettsége alól.
E rendelkezés értelmezése és gyakorlati alkalmazása igen nehéz, és ehhez a törvényhely indokolása sem ad eligazítást. A Vht. 82/A §-ához fűzött indokolás szerint nem érinti a pénzügyi intézménynek a megbízás teljesítésére vonatkozó kötelezettségét az, ha a megbízás függőben tartása alatti időszakban az adós a pénzügyi intézménynél elévülésre hivatkozik, ugyanis ebben az esetben is köteles a megbízást teljesíteni, a végrehajtónak kell beterjesztenie az iratokat a végrehajtást foganatosító bírósághoz az elévülés kérdésében történő döntéshozatal céljából.1 Az elmondottakat kiegészíti még a Vht. kommentárja azzal, hogy a végrehajtást foganatosító bíróság az elévülés megállapítását követően az eljárást megszünteti, és erről végzésben értesíti a végrehajtót.2
Mindezek alapján felmerül a kérdés, a végrehajtást foganatosító bíróság mégis dönthet érdemben a végrehajtandó követelés elévüléséről akkor, ha az adós erre a hatósági átutalási megbízás kibocsátását követően hivatkozik? A törvény szövegéből okszerűen következtethető az igenlő válasz. Azonban ha ez így van, mi indokolja az elévülés tárgyában döntésre jogosító rendelkezésnek a törvény szerkezetében való elhelyezését, továbbá lehet-e a rendelkezés kiterjesztő értelmezésével az elévülést érdemben vizsgálni, ha arra más végrehajtási cselekmények során, vagy általában a végrehajtás folyamán hivatkozik az adós.
Tekintettel arra, hogy a bírói gyakorlatban nem található egyetlen a kérdéssel összefüggő eseti döntés sem (mely meglepő egy kb 10 éve hatályban lévő rendelkezés esetén), a kérdések eldöntéséhez az alábbiakra kellett figyelemmel lenni. A bíróság hatáskörét megállapító jogi normának – a jogbiztonság érvényesülése érdekében – egyértelműnek kell lennie. Az elemzett rendelkezés egyértelmű a tekintetben, hogy hatáskört rendel a végrehajtást foganatosító bíróság részére az elévülés érdemi vizsgálatára, azonban ezt nem általában a végrehajtás során, hanem kizárólag a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összegek lefoglalásakor biztosítja, ezt a Vht. 82/A. § (6) bekezdésének nyelvtani és rendszertani értelmezése is alátámasztja. Következésképpen a hivatkozott rendelkezést nem lehet kiterjesztően értelmezni, ha az adós más végrehajtási cselekmények során él elévülési kifogással, kifogását a végrehajtást foganatosító bíróság – kifejezett hatáskör hiányában – érdemben nem bírálhatja el. Az adós számára ezekben az esetekben a végrehajtás megszüntetése iránti per megindítása nyújt megoldást.
III. Az elévülés vizsgálata végrehajtás megszüntetése iránti perben
A Vht. 41. § (5) bekezdése kifejezetten akként rendelkezik, hogy ha a végrehajtást kérő a követelés megszűnését, alaptalanságát nem ismerte el, az adós a végrehajtás megszüntetése iránt pert indíthat.
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 366. §-a szerint ha a végrehajtás megszüntetésére, illetőleg korlátozására a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 41. vagy 56. §-a szerint a bírósági végrehajtási eljárás keretében nincs lehetőség, az az adós, aki a végrehajtást sérelmesnek tartja, végrehajtás megszüntetési, illetőleg korlátozási pert indíthat a végrehajtást kérő ellen.
A gyakorlat során tehát, ha a végrehajtást kérő az elévülést nem ismerte el, és emiatt a végrehajtás megszüntetésére a Vht. rendelkezései alapján nem volt lehetőség, az adósnak a végrehajtás megszüntetése iránt külön pert kell indítania a végrehajtást elrendelő, ha pedig a végrehajtási eljárást a megyei bíróság vagy a munkaügyi bíróság, illetve a közjegyző rendelte el az adós lakóhelye szerinti helyi bíróságon, amely e perre kizárólagosan illetékes (Pp. 367.§).
A per megindításakor a követelés 6 %-ának megfelelő eljárási illetéket kell leróni. A perben a bíróság ugyan soron kívül jár el, emellett a Pp. több, az eljárás gyorsabb befejezését lehetővé tevő szabályt tartalmaz, mégis a perindítás folytán az elévülés elbírálása kétség kívül hosszabb ideig tart, és költségesebb, mint ha az elévülésről a végrehajtást foganatosító bíróság határozott volna. Ráadásul a peres eljárásnak nincs ésszerű indoka sem, hiszen a perbeli bíróság ugyanazon végrehajtási iratok alapján vizsgálja az elévülés bekövetkezését, mint amelyek már a végrehajtást foganatosító bíróságnak is rendelkezésére álltak.
A kifejtettek tükrében célszerűbb, és költségkímélőbb lenne, ha már a végrehajtást foganatosító bíróság, a nemperes eljárás keretében dönthetne az elévülésről, természetesen lehetőséget adva a végrehajtást kérőnek az elévülés megszakadásának, vagy nyugvásának igazolására. Több alkalommal előfordul, hogy már az eljáró végrehajtó által beterjesztett végrehajtási iratok alapján teljesen nyilvánvaló, hogy az elévülési időben nem történt az elévülés megszakadását eredményező végrehajtási cselekmény, a bíróságnak mégis – hatásköre hiányára, és a végrehajtást kérő nyilatkozatához kötöttségére hivatkozással – el kell utasítania a megszüntetés iránti kérelmet és csupán annyit tehet, hogy az adóst a perindítás lehetőségéről tájékoztatja.
Nincs ésszerű magyarázata annak sem, hogy míg valamely ügyben a pénzforgalmi intézménynél kezelt összegek végrehajtása során benyújtott elévülési kifogásról a bíróság a nemperes eljárásban is jogosult érdemben dönteni, más végrehajtási ügyben, más végrehajtási cselekmények foganatosítása, vagy pl. szünetelés után ez a lehetőség nem áll fenn, mert az utóbbi végrehajtás adósának az érdemi döntés eléréséhez pert kell indítania. Mindezek alapján felmerülhet a hatályos törvényi szabályozás felülvizsgálata is a jogegyenlőség alkotmányos alapelvének maradéktalan érvényesülése érdekében.
1 A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény és a kapcsolódó jogszabályok módosításáról szóló 2000. évi CXXXVI. törvény 43. §-ához fűzött indokolás
2 A bírósági végrehajtás magyarázata, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. 2009., 493. old.
