A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) alelnöke szerint csak jogállami eszközökkel lehet fellépni a kommunista diktatúra idején elkövetett bűntettekkel szemben, de fellépni kötelesség, és a felelősségre vonásról nem lehet lemondani. Nem a bosszú, a revansvágy hajtja az igazságszolgáltatást, hanem az igazságérzet – fogalmazott Rétvári Bence a kisebbik kormánypárt kommunizmus bűnei munkacsoportjának és a Konrad Adenauer Alapítvány közös, keddi budapesti konferenciáján.
A kereszténydemokrácia politikus rámutatott: az új alaptörvény átvette a cseh- és német formulát, miszerint az elévülés “nyugszik” addig, míg az állam vagy a sértettek nem voltak abban a helyzetben, hogy a büntetőhatalmukat érvényesíthessék, vagy a vonatkozó eljárások elindulhassanak.
Magyarországon az új alaptörvény hatályba lépésével kezdődött meg csak az elévülési idő, már ha olyan bűncselekményről van szó, amelyre ez érvényes – jegyezte meg, hozzátéve: ezzel kívánták a modernkori magyar demokrácia körülményei között, demokratikus eszközökkel megteremteni a felelősségre vonás lehetőségét.
Kifejtette: a jogállami felelősségre vonás mindig lassabb, mint a diktatúrák által alkalmazott igazságtalan eszközök, de nem lehet erről lemondani. Csak jogállami eszközökkel lehet fellépni, de azokkal fel kell lépni – szögezte le a közigazgatási tárca parlamenti államtitkára. Bár a halálozások miatt mindenkit nem érhet már el az igazságszolgáltatás, de szimbolikusan fontos, hogy a legnagyobb vezetők ellen az eljárást lefolytassák, hogy “a gyermekeink és unokáink lássák, kik azok, akiket elítéltek, és kik azok akiket megkövetett a nemzet”.
Idézte az alaptörvény átmeneti rendelkezéseit is, miszerint “a Magyar Szocialista Munkáspárt és jogelődei, valamint a kommunista ideológia jegyében kiszolgálásukra létrehozott egyéb politikai szervezetek bűnöző szervezetek voltak, melyek vezetői el nem évülő felelősséggel tartoznak az elnyomórendszer fenntartásáért, irányításáért, az elkövetett jogsértésekért, és a nemzet elárulásáért.”
Kiemelte: mind a mai napig sok tekintetben köztünk él a kommunizmus, és vannak elszámolatlan ügyeink. Sok mindent ugyanakkor az állam nem is tud jóvá tenni – fogalmazott, jelezve: az elvett fiatalságot, a tanulás lehetőségét ma már nem lehet visszaadni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy erkölcsi és anyagi értelemben ne kelljen valamilyen módon kárpótlást nyújtani – jegyezte meg.
A nagyfokú megfélemlítés érzékeltetésére kiemelte: 1950 és 1953 között Magyarországon egymillió ember ellen indult büntetőeljárás, ebből 650 ezer ellen emeltek vádat, és 390 ezret elítéltek. A forradalom leverése után 350 embert végeztek ki, emellett kétezren haltak meg a harcokban, 22 ezer embert bebörtönöztek, 13 ezret internáltak, és mintegy 200 ezren hagyták el az országot – sorolta, hangsúlyozva: óriási veszteségei voltak Magyarországnak.
Eötvös Péter, a munkacsoport vezetője azt mondta: feladatuknak tekintik az elhallgatással, dezinformációval becsukott szemek felnyitását. Mindenkinek joga, megismerni azokat a ravasz, agresszív módszereket, amelyekkel a kommunisták 1944-től a semmiből az abszolút hatalomhoz jutottak. A felvilágosító tevékenységen túl fontos feladat még, hogy a hasonló ideológiák mentén elkövetett bűntettek áldozataira egyenlő mércével tekintsenek. Ezek a bűntettek nem évülhetnek el – szögezte le.
Frank Spengler, az alapítvány új magyarországi képviseletvezetője a diktatúra ellen fellázadó emberek bátorságát emelte ki. Magyarországon a rezsim minden elszántsággal fellépett a másként gondolkodók ellen – mutatott rá, hozzátéve: 1956 novemberében, amikor a magyar szabadságharcot leverték az ugyanolyan traumát okozott mint 1920 júniusa.
A munkacsoport és az alapítvány közös tudományos konferenciájának témája a fegyveres kommunista szervezetek, az ÁVÓ és a megszálló szovjet hadsereg által fegyvertelen civilek ellen elkövetett tömeggyilkosságok, sortüzek vizsgálata volt. A tanácskozásra meghívott két német előadó a volt NDK területén 1953-ban elkövetett hasonló tömeggyilkosságokat és ezek ideológiai hátterét ismertetette.
