A Btk. rejtett titkai

2016.01.23. Jogi Fórum / Sereg András

Számtalan „rejtett titka” van a 2013. július 1-jén hatályba lépett új Btk.-nak, amely az 1878-as Csemegi-kódex, az 1961-es és az 1978-as büntetőkódex után az ország negyedik büntető törvénykönyve. Cikkünkben a 465 paragrafusból álló jogszabály legérdekesebb rendelkezéseit és összefüggéseit vettük górcső alá.

Három és fél évtizedig ítélték el a bűnözőket a korábbi Btk., az 1978. évi IV. törvény alapján, amelyet kihirdetése óta több mint százszor módosítottak a különböző színezetű kormányok. A sorozatos változások gyakran egymásnak is ellentmondtak, aminek következtében a törvény egysége megbomlott. Még a szakemberek véleménye is megoszlik arról, hogy mennyiben lett egységes a negyedik Btk., amelynek elhúzódó születésénél csaknem másfél évtizeden át négy különböző összetételű kodifikációs bizottság bábáskodott, időbeli sorrendben Dávid Ibolya, Bárándy Péter, Petrétei József és Kondorosi Ferenc, végül Navracsics Tibor és Répássy Róbert felkérésére. Tóth Mihály büntetőjogi professzor szellemes bonmot-ja szerint „jobb törvény született, mint amilyentől tartottunk, de kevésbé jó ahhoz képes, amilyen talán lehetett volna”.

A 2013. július 1-jén hatályba lépett 2012. évi C. törvény három részre tagolódik: általános és különös részre, valamint az értelmező rendelkezésekre. Kónya István kúriai elnökhelyettes úgy véli, hogy a kódex általános része kontinuitást mutat az 1978-as Btk.-val, a változások javarészt inkább az egyes bűncselekmények szabályozásánál, a különös részben találhatók.

Ami az általános részt illeti, a törvény időbeli hatályával kapcsolatban az a főszabály, hogy a bűncselekményt az elkövetés idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni. Ez a kitétel a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elvek azon részét fejezi ki, amelyet az Alkotmánybíróság 1992-ben „kiszámíthatóságnak” és „előreláthatóságnak” nevezett. Ezzel összhangban állapította meg az Alaptörvény, hogy „senki nem nyilvánítható bűnösnek, és nem sújtható büntetéssel olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog vagy – nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben – más állam joga szerint nem volt bűncselekmény”. A visszaható hatály kizárása alól azonban a Btk. 2. § (3) bekezdése kivételt tesz: „Az új büntető törvényt visszaható hatállyal kell alkalmazni a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmény elbírálásakor, ha az az elkövetés idején a magyar büntető törvény szerint nem volt büntetendő.” Már az „új” jelző használata is érdekes kodifikációs megoldás, pláne a visszaható hatály ilyen nagyvonalú kiterjesztése.

Szigorodtak az elévülés szabályai: korábban legalább három év, az új Btk. szerint minimum öt év az elévülési idő. Azaz hiába négy év a felső büntetési tétele egy adott bűncselekménynek, akkor is legalább öt évet kell várni az elévülésre. Az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmények büntethetősége viszont egyáltalán nem évül el, noha a régi Btk. ezeknek a bűncselekményeknek az elévülési idejét egységesen húsz évben állapította meg.

Miközben az Alaptörvény a jogos védelmet büntethetőséget kizáró okként alkotmányos tétellé emelte, nálunk van Európa egyik legszigorúbb fegyvertartási szabályrendszere. Ezzel együtt szélesebbé vált a jogos védelem lehetősége. Így ha valakinek a lakásába éjjel fegyveresen törnek be, a jogtalan támadás kockázatát a támadónak kell viselnie. Következésképpen: ha éjszaka, három betörő által keltett zajra riad fel a tulajdonos, gondolkodás nélkül lelőheti mindhárom behatolót, hiszen a lakásba éjjel, jogtalanul és csoportosan hatoltak be. A szándék senkit nem érdekel, ugyanúgy jogszerűen az életével fizethet a meggondolatlan suhanc és a felfegyverzett bankrabló.

A büntethetőség korhatára általában továbbra is 14 év, de az emberölést, az életveszélyt vagy halált okozó testi sértést, a rablást, illetve a kifosztást elkövető, 12. életévét betöltött gyermek is büntethető, ha megfelelő a belátási képessége. Ilyenkor a büntetés négyévi javítóintézeti nevelés lehet. A kódex az életkornak amúgy is nagyobb jelentőséget tulajdonít, mint a régi. Például az emberölés esetében a büntetés tíztől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha azt „a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére követik el”. Súlyosabb büntetést kap az elkövető, ha a testi sértés, a rablás, a csalás vagy a sikkasztás sértettje idős vagy fogyatékkal élő.

Nemcsak az egyes bűncselekményeknél vált szigorúbbá a törvény. A korábban öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmények ugyanis az új Btk. alapján egytől öt évig terjedő börtönbüntetéssel váltak fenyegetetté. Ezzel párhuzamosan emelkedett az ítélkezést meghatározó közép mérték, mégpedig két és fél évről háromra.

A szabadságvesztés generális minimuma három hónapra nőtt az eddigi kettő helyett, míg a maximum a korábbi tizenöt helyett immár húsz év. Új büntetések is bekerültek a Btk.-ba: az elzárás és a sportrendezvények látogatásától való eltiltás. A jogalkotó nyilván a rövid tartamú szabadságvesztést kívánta pótolni az elzárás bevezetésével, amelynek legrövidebb tartama öt, leghosszabb pedig kilencven nap.

A különös részben egymás után sorjáznak a „különös” bűncselekményi tényállások. Magyar György ügyvéd szerint különösen igaz ez a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményekre. Az új Btk.-ban már nincs drogfüggő, ugyanis a rájuk vonatkozó speciális, enyhébb szabályok megszűntek 2013. július 1-jével. Azt is szigorításnak tartja, hogy két éven belül csak egyszer lehet elterelni. Ezzel szemben a kábítószer-fogyasztás önálló bűncselekmény lett, amely két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.

A kódex alaposan átírta a szexuális bűncselekmények tényállásait is, elhagyta többek között az erőszakos közösülés, az üzletszerű kéjelgés és a fajtalankodás fogalmát. Jobbára szigorított a korábbi büntetési tételeken, ellenben lejjebb (öt évről háromra) szállította a vérfertőzés felső határát.

A konkrét törvényi tényállásokat tekintve a szexuális kényszerítést (196. §) az követi el, aki mást szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerít. Az Értelmező rendelkezések (459. § 27. pontja) szerint szexuális cselekménynek minősül „a közösülés és minden súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmas, vagy arra irányul”. Ezáltal nemcsak a szexuális aktusra való kényszerítés vált büntethetővé, hanem a szexuális jellegű, az emberi méltóságot sértő magatartások is (például a sértett valamely intim testrészének megfogása). Korábban a deliktum erőszakkal vagy az élet és testi épség elleni fenyegetéssel valósulhatott meg, 2013 nyarától viszont az áldozat szexre kényszerítése bármely más módon, nem személyre irányuló fenyegetés útján is lehetséges. Így a kényszer lehet például anyagi természetű (a lakhatás megvonásával való fenyegetés), de akár tisztán érzelmi is.

A nemzetközi egyezményekre, az európai uniós gyakorlatra figyelemmel új tényállásként jött létre a szexuális erőszak (197. §), amely összevonta az erőszakos közösülés és szemérem elleni erőszak tényállását. A minősített esetek közé került a tizennyolcadik életévét be nem töltött sértett sérelmére elkövetett szexuális erőszak, szemben a korábbi szabályozással, ahol csupán a tizenkét éven aluli sértett sérelmére történő erőszakos elkövetés számított minősített esetnek. Korábban a tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel létesített szexuális kapcsolat az erőszakos közösülés vagy – minden más szeméremsértő magatartás esetén – a szemérem elleni erőszak tényállását valósította meg, míg a tizenkettő és tizennégy év közötti sértettek esetében a megrontás tényállása alapozta meg a büntetőjogi felelősséget.

Érdekesség az is, hogy az új kódexben a foglalkozási szabályok megsértésénél a foglalkozása szabályaiból foglalkozási szabály lett. A környezet és a természet elleni bűncselekmények körében teljesen új tényállás az ózonréteget lebontó anyaggal visszaélés. Bűncselekménynek minősül a tiltott teljesítményfokozó szer előállítása, forgalomba hozatala és kínálása, valamint a szer átadása is. Magyarán: amíg a doppingoló sportolónak nem kell büntetőjogi szankciótól tartania, addig a bűncselekmény előkészületét is büntetni rendeli a törvény.

Nem vádolható következetességgel a törvényalkotó, amikor úgy döntött, hogy az orvvadászok esetében három, az orvhalászoknál viszont csak kettő évben szabta meg a büntetési tétel felső határát. Szintén nehezen magyarázható, hogyan került a közbizalom elleni bűncselekmények közé (például a közokirat-hamisítás mellé) a gépjármű kilométer-számláló műszer által jelzett érték meghamisítása.

A kódex felborította a statisztika módszertanát, tartalmát és adatgyűjtési rendszerét is, hiszen új tényállások születtek, régiek szűntek meg, továbbá definíciók és csoportosítások változtak meg. Így fordulhatott elő, hogy egyik évről a másikra jelentős mértékben, 69 ezerrel csökkent az okirattal visszaélések száma. Ha valaki azt gondolja, hogy egy csapásra minőségi javulás következett be a bűnüldözésben, téved. Míg azelőtt ha egy tárcának nyoma veszett, minden irat eltűnése külön bűncselekménynek számított, ma már ezeket összevontan kezelik.

  • kapcsolódó anyagok
BÜNTETŐJOG