Politika az iskolában? - Az iskolai politizálás jogi keretei

2017.03.14. Jogi Fórum / Szilágyi Emese

A rendszerváltást követően a pártpolitikát a magyar társadalom kizárta az iskolákból. A politika azonban utat tör az oktatási intézmények falai közé: amennyiben a társadalom közös ügyeiről zajló párbeszédként definiáljuk, úgy az elkerülhetetlenül felmerül a tananyaggal összefüggésben, sőt a tanulók által feltett kérdésekben, kifejtett véleményekben is. Milyen kereteket ad a jog az iskolai politizálásnak?

A vonatkozó jogszabályok meglehetősen szűkszavúan fogalmaznak az iskolai nevelés és politika viszonyáról. A legexplicitebb kitételt a nemzeti köznevelési törvény tartalmazza, amely tiltja, hogy a nevelési-oktatási intézmény helyiségeiben, területén párt, politikai célú mozgalom vagy párthoz kötődő szervezet működjön, továbbá párt vagy párthoz kötődő szervezettel kapcsolatba hozható politikai célú tevékenység végzését is tiltja az oktatási intézmény falai között abban az időben, amíg az óvoda, iskola, kollégium ellátja a gyermekek, tanulók felügyeletét. [24.§ (3) bek.] Ez egyúttal azt is jelenti, hogy oktatási időn kívül az oktatási intézmény területén – pl. a települési általános iskola sportpályáján – a fenntartó jóváhagyásával politikai rendezvény szervezhető.

A köznevelési törvény ezen túlmenően az alapelvek között rögzíti, hogy „állami és települési önkormányzati nevelési-oktatási intézményben az ismereteket, a vallási, világnézeti információkat tárgyilagosan, sokoldalúan kell közvetíteni, a teljes nevelés-oktatási folyamatban tiszteletben tartva a gyermek, a tanuló, a szülő, a pedagógus vallási, világnézeti meggyőződését.” [3.§ (3) bek.] A jogszabály továbbá a tanulók jogai között külön is nevesíti a tanulók jogát vallási, világnézeti vagy más meggyőződésük tiszteletben tartásához, illetve kinyilvánításához. Ebbe a körbe kétségkívül az egyéni politikai vélemény is beletartozhat. A jog gyakorlása nem ütközhet jogszabályba, nem sértheti mások ugyanezen jogát, és nem korlátozhatja a többi hallgató tanuláshoz való jogának gyakorlását. [46.§ (6) bek.] E szakasz alapján tehát a tanulóknak joguk van az iskolában is politikai kérdéseket szóba hozni, kérdéseket feltenni, egyéni meggyőződésüknek hangot adni, mindaddig, amíg ez nem sérti tanulótársaik jogait vagy jogos érdekeit.

A vallási, világnézeti meggyőződés tiszteletben tartásának joga nem csupán a tanulókat, hanem az oktatás minden résztvevőjét, így a szülőt és a pedagógust is megilleti. A pedagógus tekintetében a köznevelési törvény külön is nevesíti annak jogát, hogy „saját világnézete és értékrendje szerint végezze nevelő, oktató munkáját, anélkül, hogy annak elfogadására kényszerítené vagy késztetné a gyermeket, tanulót.” [63.§ (1) bek. d) pont] Ezt a jogot a felsőoktatás működését szabályozó törvény is szinte szó szerint azonos tartalommal rögzíti. [35.§ (1) bek.]

A tanulókat az oktatási intézményben direkt pártpolitikai eseménynek kitenni tehát tilos, és a szabályozás betűjével ellentétes volna. Ez azonban semmiképp nem jelenti a társadalom közös ügyei, a közélet eseményei iránti érdektelenséget. A 2012-ben elfogadott Nemzeti Alaptanterv (NAT) valójában a közélet eseményei iránt érdeklődő, azokat értelmezni képes, illetve a demokrácia értékei iránt tisztelettel viseltető fiatal generáció nevelését tűzi ki célul, amikor az önálló felnőtt életvezetéshez szükséges kompetenciák között nevesíti a szociális és állampolgári kompetenciát, amely „lehetővé teszi, hogy a társadalmi folyamatokról, struktúrákról és a demokráciáról kialakult tudást felhasználva aktívan vegyünk részt a közügyekben.” A Nemzeti Alaptanterv megfogalmazása szerint az „állampolgári kompetencia a demokrácia, az állampolgárság fogalmának és az állampolgári jogoknak az ismeretén alapul, ahogyan ezek az Európai Unió Alapjogi Chartájában és a nemzetközi nyilatkozatokban szerepelnek, és ahogyan ezeket helyi, regionális, nemzeti, európai és nemzetközi szinten alkalmazzák.” A NAT szerint ez a készség felöleli az aktuális események, a nemzeti történelem, továbbá az EU és a világtörténelem eseményeinek ismeretét, illetve a társadalmi és politikai mozgalmak értékeinek és törekvéseinek megismerését is. Hasonlóan hangsúlyos szerepet kap a közéleti részvétel, illetve általában a demokrácia és jogállamiság, illetve az emberi jogok értékeinek tudatosítása – amelyeket összefoglalóan az alkotmányos berendezkedés alapértékeinek nevezhetünk – az ember és társadalom műveltségi területre vonatkozó elvei között, illetve a kiemelt fejlesztési területnek tekintett történelemoktatásban is.

Tehát míg a pártpolitikát az oktatási rendszert meghatározó jogszabályok igyekeznek kívül tartani az iskola falain, addig a közéleti emberré, homo politicus-szá nevelés az Alaptanterv vállalt célja, illetve a politikai ügyek totális kizárásának igényét az iskolákból a releváns jogszabályok sem támasztják. Az iskolai politizálást meghatározó elvek a jogszabályokból kiolvashatók; ezek az ismeretek tényszerű és objektív átadásának célja, a gondolat- és szólásszabadság, a NAT-ban különösen expliciten megfogalmazott republikánus embereszmény, illetve állami fenntartású oktatási intézmények esetén az ideológiai és világnézeti semlegesség elve. Figyelemmel kell azonban lenni arra is, hogy ezek az alapelvek egy speciális közegben érvényesülnek. 

Egyrészről, az oktatók és tanulók viszonya egyféle aszimmetrikus alá-fölérendeltségi viszonyrendszerként írható le, amelyben a tanulók kiszolgáltatottak. Ezt fokozza, hogy életkoruk okán törvényi vélelem szerint még nem rendelkeznek a politikai ügyek viteléhez szükséges teljes belátási képességgel (ezen a vélelmen alapul a választójog 18. életév betöltéséhez kötése is). Ebbéli képességük az évek múlásával, fokozatosan alakul ki, amely folyamatban jelentős szerepe lehet(ne) az iskolai nevelésnek is. Az aszimmetrikus viszony miatt különösen jelentős az a kitétel, amely szerint a pedagógus – vagy egyetemi oktató – nem kényszerítheti vagy késztetheti a tanulót világnézete elfogadására. Késztetésnek minősülhet a kifinomult, indirekt ráhatás is, ezért annak megvalósulását mindig a konkrét eset egyedi körülményeire figyelemmel kell vizsgálni. Egyértelműen ilyen körülmény az alá-fölérendeltségi helyzet, de ilyennek tekinthető a tanuló életkora is. Olyan oktatói megszólalások, amelyek bizonyos életkor fölött akár a tanuló vitakészségének, érvelési technikájának fejlesztését is szolgálhatják – pl. középiskolában, vagy akár a felsőoktatásban – egyértelmű nyomásgyakorlásként tűnhetnek fiatalabb tanulók számára.

Másrészről mind az oktató, mind a diákok politikai meggyőződése kinyilvánításának objektív korlátja az iskolai tanórák speciálisan zárt közege. A tanórákon elhangzó politikai megszólalások elől az órán résztvevők nem tudnak kitérni, foglyul ejtett közönséggé válnak, márpedig senki nem kényszeríthető számára sérelmes vélemények meghallgatására. Ez a kitétel nem vonatkoztatható arra az esetre, ha valaki a tananyag részét képező, tudományosan igazolt és elfogadott tényeket érzi sérelmesnek.

Az állami fenntartású oktatási intézményekben egy olyan, ideológiai és világnézeti szempontból semleges közeget kell kialakítani, amelyben a mindenki számára elérhető közoktatási rendszer igénybevétele nem jelent lelkiismereti megterhelést a tanulóknak, sem szüleiknek. Ez a követelmény azonban nem vonatkozik az egyházi és magán köznevelési intézményekre. Az ilyen iskolák világnézeti szempontból elkötelezett intézményként működhetnek, és a tanulók felvételének előfeltételeként kiköthetik valamely vallás, világnézet elfogadását, ezt felvételi eljárás keretében vizsgálhatják. [köznevelési törvény 31.§ (1) – (2) bek.] Az egyházi vagy magánfenntartású iskolákban a pedagógusok arra vonatkozó joga, hogy munkáját saját értékrendje, világnézete szerint végezze, szintén korlátozható. [32.§ (1) bek. d) pont] Az egyházi oktatási intézményeknek az igénybevétele tehát valójában egy meghatározott vallás vagy világlátás elfogadását jelenti, ahol mind a tanulók (és szüleik), mind az ott dolgozók jogai korlátozhatók olyan mértékben, amely szükséges annak biztosításához, hogy a világnézetileg elkötelezett iskola ilyenként való működhessen.

Az állami fenntartású iskolák világnézeti, politikai kérdésekben való semlegessége sem jelent azonban teljes értéksemlegességet: ahogyan az a Nemzeti Alaptanterv rendelkezéseiből is kiolvasható, az alkotmányos- és politikai berendezkedés alapjait jelentő elvek, úgy, mint a demokrácia, jogbiztonság, az emberi jogok tisztelete, az esélyegyenlőség eszménye, és az európai együttműködés iránti elkötelezettség, mint értékek megjelenése az oktatásban nem hogy nem kifogásolható, de kifejezetten kívánatos.

  • kapcsolódó anyagok
ALAPJOGOK
FELSŐOKTATÁS
OKTATÁSÜGY