Július 1-jével hatályba lép az új büntetőeljárási törvény. Január 22-26. között rendezte meg az Országos Bírósági Hivatal az új szabályokra és eljárásrendre való felkészülést támogató képzők képzését a Magyar Igazságügyi Akadémián. – Frech Ágnes, az E-Kódex Be. Jogszabály-véleményezési és Képzési Munkacsoport elnöke mesél a bírók felkészítéséről és az új Be. rendelkezéseiről.
Milyen struktúrában zajlik a bírók felkészítése az új Be.-re?
A központi képzés tematikáját úgy állítottuk össze, hogy abban meghatározásra került öt fontos fókuszpont, melyek az új Be. Törvény legalapvetőbb változásait foglalják össze. Ezek az eljárási funkciók megosztása és a vádirattal kapcsolatos eljárási lehetőségek, a perkoncentráció, az elsőfokú bírósági eljárás a hozzá kapcsolódó elsőfokú határozatokkal, az előkészítő ülés és a nyomozás során alkalmazható diverziós lehetőségek, valamint a jogorvoslati rendszer átalakítása, amely ketté oszlik másodfok és harmadfok szerint, és a hozzá kapcsolódó hatályon kívül helyezéssel szembeni eljárási lehetőségek. Ezek mellé tettünk olyan kérdéseket, amelyek ugyan nem a fókusztémákhoz kapcsolódnak, de a bírósági eljárás szempontjából rendkívül fontosak, vagy az egész büntetőeljárási törvénynek olyan újító rendelkezései, melyeket feltétlenül szükségesnek tartottunk itt, a központi képzésen is előadni. Az egyik ilyen a leplezett eszközhasználat, ami tulajdonképpen a titkos információgyűjtés. Ennek a különböző ágazati törvényekből összeálló szabályozása most egy helyen megismerhető, aminek nagyon fontos garanciális okai is vannak.
A tájékoztatáshoz, a nyilvánossághoz való jog, a figyelmeztetések elhangzása, és a többi, ami a tematikában még szerepel, a bíróságok számára a legfontosabb kérdések. A képzés struktúrája a következőképp alakul: a központi képzésen 27 előadást tartunk, és minden előadónak prezentációt kellett készítenie. Sőt, az előadásokról videofelvétel is készül. A központi képzésen olyan meghívottak vannak jelen, akik majd a regionális képzés előadói lesznek, már a témákat is felosztották maguk között. A regionális képzés 2×3 napos keretben zajlik, a tematikáját szintén mi határoztuk meg. Alapját a központi képzések prezentációi, a videofelvétel és a közel 1500 oldalas elektronikus tankönyv teszi ki.
Melyek a legalapvetőbb változások? Hogyan érintik ezek az ítélkezési gyakorlatot?
Az ügyek egy része befejezést nyerhet már a nyomozás során, a terhelttel kötött egyezség és egyéb elterelési lehetőségek formájában. A bíróság az előkészítő ülésen csak a törvényességet vizsgálja, és lezárja az eljárást. Ha nem zárul le az ügy, és vádirat benyújtására kerül sor, akkor terhelti beismerés esetén még mindig lehetőség van arra, hogy a beismerését és a bizonyításról való lemondását elfogadva, tárgyalás nélkül befejeződjön az ügy. Tehát az az ügymennyiség, ami a bíróságon marad és tárgyalássorozat keretén belül kell elbírálni az eljárási szabályok alapján, csökken. Ebben érdekeltté kell tenni a terhelteket, a védőket és az ügyészt is. A terhelt tudja a legjobban, hogy elkövette-e vagy nem követte el a cselekményt. Ha megnézi a vádiratban, hogy az ügyész, aki rendelkezik a bizonyítással, mit ajánl fel, vagy az előkészítő ülésen még mit tesz mellé, akkor eldöntheti, megéri-e neki mindezt a következményt vállalni, vagy olyan erős ellenbizonyítékokkal rendelkezik, hogy érdemes beszállnia a tárgyalásba. A gyakorlat fogja megmutatni, hogy valóban könnyítést jelent-e ez a terhelti együttműködésre alapozott eljárási lehetőség.
Miért lesznek hasznosak az új Be. rendelkezései?
Időszerűség és hatékonyság a két kulcsfogalom. Például a többvádlottas ügyek esetében lehetőség nyílik arra, hogy az előkészítő ülésen a vádlottak egy részével a bíró befejezi az ügyet. Erre a hatályos törvény alapján nem volt mód. Most a bíró fel tudja használni azokat a bizonyítási eszközöket, amit vádlott társként, terhelt társként mondtak a vádlottak ugyanabban az eljárási pozícióban, azaz a bizonyíték nem veszik el. Nagyon méltánytalan a megaügyekben az utolsó húsz ember tárgyalásban tartása. Ők csak érintőlegesen, egy-egy cselekmény okán kapcsolódnak a fővádlottakhoz, és mégis minimum három éven át eljárás hatálya alatt állnak. A vádirat érkezésétől számított három hónapon belül kell az előkészítő ülést kitűzni, azaz három hónapon belül az ügy húsz vádlottjával szemben az eljárás befejezhető lesz, ami nagy könnyebbséget jelent.
