Léderer Sándor

2011. szeptember 13. dr. Horváth Eszter, Budapest

Idén a K-Monitor Közhasznú Egyesület kapta az adatvédelmi biztostól a „Iustitia Regnorum Fundamentum” díjat. A kitüntetés apropóján – melyet az országgyűlési biztosok évente egyszer, a szakmai tevékenység elismeréseképpen adományoznak – beszélgettem a K-Monitor vezetőjével, Léderer Sándorral.

Gratulálok a díjhoz! Milyen tevékenységüket ismerte el ezzel az adatvédelmi biztos?

Nem egy konkrét feladat elvégzéséért, hanem a K-Monitor munkájának elismeréséül kaptuk a díjat. Tevékenységünk összefügg az információszabadsággal, de még inkább a korrupcióellenes küzdelemmel és az oknyomozó újságírás támogatásával. Ez utóbbit az adatvédelmi ombudsman külön is kiemelte.

Mit jelent ez az elismerés önöknek?

Ez volt az első alkalom, hogy kitüntettek minket. Természetesen nagyon örültünk, és meg is lepődtünk. Úgy érzem, a díj nemcsak annak szól, amit eddig tettünk, hanem ösztönzés is, hogy még intenzívebben, még aktívabban tevékenykedjünk ezen a területen. Ezt azért is tartom fontosnak, mert a független adatvédelmi biztosi intézmény várható megszűnése után már csak a civil szervezetek tudják a létrejövő űrt betölteni, és az ilyen jellegű feladatokat ellátni. Ebben a körben a TASZ szerepe úttörő, de nagyon sok a tennivaló, és bőven akad munka másoknak is.

Az adatvédelmi biztos kiemelte az Önök által készített adatbázis használhatóságát, hasznosságát. Bemutatná pár szóval ezt az adatbázist?

Igazság szerint két adatbázisról van szó. Az adatvédelmi biztos a K-Monitor cikkgyűjteményen alapuló adatbázisáról beszélt. Ebben azokat a magyarországi internetes újságcikkeket gyűjtöttük össze, amelyek korrupciós ügyekről, vitatott közpénzfelhasználásról, vagy általában a közpénzek felhasználásáról szólnak. Nem általánosságokat, hanem konkrét ügyeket válogattunk össze aszerint, hogy milyen szereplők érintettek. Mivel Magyarországon ezek a kérdések – ahogy a sajtó egésze is – erősen átpolitizáltak, az volt a cél, hogy aki az oldalunkra feljön, az minden fél álláspontját egyaránt lássa. A cikkeket úgy „címkéztük”, hogy nagyon strukturáltan lehessen keresni közöttük. Adott politikusra keresve például láthatom, hogy őt milyen más személyekkel említették együtt. Kiemelt célunk, hogy – amennyire csak lehet – kiegyensúlyozottak legyünk. Így minden meghatározó online sajtóterméket figyelünk, minden cikk bekerül az adatbázisba. Ezek után már az olvasó dolga, hogy eldöntse, mit tart hitelesnek. Amennyiben egy írással érintett személy panasszal fordul hozzánk, ezt a panaszt – helyreigazítási kérelmet – minden további nélkül leközöljük. Cikket viszont nem veszünk le az oldalról. Nekünk nem tisztünk az adott forrásanyag igazságtartalmának megítélése. Ha a mi forrásunk kiigazít, akkor azt természetesen tudjuk követni.
Az adatbázisban jelenleg kb. 17 000 újságcikk van, tehát ez egy hatalmas archívum. A rendszeresen szemlézett újságok – ezek a főbb internetes oldalak – körében teljesnek mondható 2007-ig visszamenőleg. Természetesen más forrásokból is kirakunk híreket random keresések alapján vagy egyedi ügyek kapcsán. A cikkeket nálunk nem lehet elolvasni, csak a címszavakat vagy a címet jelenítjük meg, erre klikkelve lehet az írást az eredeti oldalon elérni. Ez az adatbázisunk egyik része. Ehhez kapcsolódóan vannak olyan bejelentések, történetek, hírek, amiket olvasók küldenek be, vagy írnak. Ezeket a bejelentéseket két részre osztva lehet nálunk megtalálni. Van egy nyilvános, blogszerű felület, ahol nincs olyan információ, amit mi ne tudnánk leellenőrizni. Vannak olyan bejelentések, amelyek ellenőrizhetetlenek, esetleg kényesebb témákat érintenek, vagy amelyeket nem lehet engedély nélkül kitenni az internetre – ezeket egy másodszintű adatbázisba helyezzük. Ehhez olyan újságíróknak van hozzáférésük, akik kapcsolódtak az adatbázishoz. Ezt ingyenesen, de jelszóval tehetik meg. A jelszó megszerzéséhez az egyetlen szempont, hogy a felhasználó újságíró legyen. Sajnos a legtöbb beérkező történet nem a korrupcióhoz kapcsolódik, és olyan is van, hogy a bejelentőt csak a saját egyéni sérelmei vagy érdekei vezérelik. Eredetileg jóhiszeműen és önérdektől mentesen, az úgynevezett „whistleblowing” elvei alapján terveztük ezt a részét a rendszernek. Ennek Magyarországon nincs kultúrája; és emiatt az adatbázisnak ez a része valóban jóval kevésbé működik, bár így is eljut hozzánk jó néhány érdekes történet. Egy másik probléma ezzel kapcsolatban, hogy mi nem tudunk teljes anonimitást biztosítani, mint ahogy például a WikiLeaks. Mivel erre honlapunkon figyelmeztetünk is, sok anyagot (szerződéseket, bírói, ügyvédi vizsgálatokat) postán kapunk. Egyébként éppen azon vagyunk, hogy megteremtsünk egy biztonságos bejelentői felületet.

És a másik adatbázis?

Ezen most dolgozunk, a TASZ-szal és a Transparency Internationallel együtt. Az adatbázis egyik részében politikusok és üzletemberek kapcsolati hálóját mutatjuk be. Ebbe – egyes közösségi oldalakhoz hasonlóan – „ki kit honnan ismer” alapon közszereplők kerülnek bele, vagy olyanok, akik közpénzek felhasználásával érintettek. Ez nem tartozik a szigorú értelemben vett korrupció körébe. Azt vizsgáljuk, hogy kikhez, hogyan áramolnak közpénzek és ennek milyen háttere lehet – például, hogy valakik korábban egy iskolába jártak, vagy közös munkahelyük volt, és később együtt üzleteltek. Az adatbázisnak ez a része ugyanolyan manuális módon működik, mint a fent említett K-Monitor adatbázis. Az adatbázis másik része a közbeszerzési értesítőket, az NFÜ EU-támogatások adatbázisát és a vidékfejlesztési hivatal agrártámogatás-adatbázisát dolgozza fel robotprogramokkal. Ezek jelenleg csak olyan formátumokban érhetőek el, amelyekben meglehetősen bonyolult a keresés és az összefüggések átlátása. Ha viszont beépítjük az adatbázisba, akkor össze lehet kötni a konkrét cégeket és személyeket, és láthatóvá válik, hogy kikhez vándorolnak a közpénzek.

Nem félnek esetleges támadásoktól?

Eddig nem történt ilyesmi. Ha mégis támadtak minket, az mindig azzal kapcsolatban történt, hogy egy újságcikk fenn van nálunk is, és előfordul, hogy a keresőprogram minket előbb „dob ki”, mint a megjelentető újságot. Többször fenyegettek minket bírósággal, de eddig egyetlen peres ügyünk van, ez jelenleg is folyik: Kocsis István, a BKV vezérigazgatója indított eljárást ellenünk.

Konkrét kiemelt ügyről be tud esetleg számolni?

Nekünk az az elvünk, hogy konkrét esetekkel csak akkor foglalkozunk, ha úgy érezzük, hogy a hatóságok nem elég hatékonyak, vagy az újságírók nem jutnak egy történet végére. Az ECLIPSE Kft. ügyében akkor tettünk lépéseket, amikor a titkosított közbeszerzési szerződésekhez nem fért hozzá egy újságíró – akkor mi kezdeményeztük az adatvédelmi ombudsmannál a titkosítás felülvizsgálatát. Egy másik esetben – a Magyar Villamos Művek Zrt. korrupciógyanús ügyei kapcsán – az újságokban megjelent információk alapján úgy éreztük, hogy feljelentést kell tennünk.

Mondana néhány szót magáról a K-Monitorról?

A K-Monitort 2007-ben alapítottuk két egyetemista társammal. A „K” az elnevezésben azokra a szavakra utal (korrupció, közpénz, közbeszerzés, kartell), amelyekkel foglalkozni kívántunk – és amelyekkel máig foglalkozunk –, mivel úgy éreztük, hogy ezek a témák méltatlanul alulreprezentáltak a civil életben. Kevesen foglalkoznak a közpénzek elköltésével és azzal, hogy az emberek számára érthetővé tegyék, mi történik az adóforintokkal.
Mi mindannyian itt laktunk a belvárosban akkortájt, amikor fillérekért vásároltak fel és bontottak le szép régi épületeket, illetve az Andrássy úti villaeladások kapcsán is sejteni lehetett, hogy valami nincs rendben. Viszont ezekről csak kis példányszámú napilapokban, vagy folyóiratokban lehetett találni híreket. Ekkor gondoltunk bele abba, hogy hány ilyen jellegű történet lehet országszerte. Azt éreztük, hogy a vidéki ügyek egyáltalán nem jutnak el az országos sajtóig. Szerettük volna, ha ezek is bekerülnek az adatbázisunkba.
Az eredeti koncepciónk az volt, hogy az eseteket egy térképen ábrázoljuk, így ezeket lehet földrajzi területhez kötni. Meg lehet nézni, hogy egy adott területen mennyi ügy történt – vagyis, hogy mennyiről ír a sajtó. Eleinte lelkesedésből, anyagi források nélkül kezdtünk hozzá a tevékenységünkhöz, a működtetésre sem volt konkrét elképzelés, csak tudtuk, hogy valamit létre akarunk hozni ebben a témában. Az első honlap ennek a lelkesedésnek az eredménye volt, így vágtunk neki az adatbázis és egyéb tartalmak létrehozásának. Idővel elkezdtünk pályázni, pénzt szereztünk, és mára három állandó alkalmazottunk van.

A TASZ és a Transparency International mellett miért van szükség Önökre?

A Transparency International Magyarország kicsivel azelőtt kezdte meg a tevékenységét, hogy mi gondolkodni kezdtünk erről az egészről – civil oldalon nem nagyon volt gazdája ennek a témának. Noha azonos területen mozgunk, de annak teljesen más vetületét nézzük. A TI elsősorban policy kérdésekben, folyamatokban, kutatásban, rendszerszintű dolgokban gondolkodik – sokkal Jogászibb a munkájuk. Mi inkább konkrét ügyekkel foglalkozunk. A tevékenységeink közöttt nyilván van átfedés, de alapvetően kiegészítjük egymást, és nem rivalizálunk. Ezt jól mutatja, hogy több közös projektünk van, és rendszeresen dolgozunk együtt. Azt is látni kell, hogy még így is kevesen vagyunk, úgyhogy az se volna probléma, ha még alakulnának olyan civil szervezetek, melyek jó eszközökkel és érdemben foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, hiszen a korrupció továbbra is hatalmas probléma. A TASZ esetében keskenyebb az a sáv, ahol átfedések vannak a témaköreinkben – elsősorban az információszabadság és az ehhez kapcsolódó kérdések területén. Velük is nagyon jó és rendszeres a kapcsolatunk, sokat segítettek, segítenek nekünk. Mivel nonprofit szervezet vagyunk, nincsenek önös vagy gazdasági érdekeink, nem akarunk egyedül „lecsapni” ügyekre. Sokkal inkább azt szeretnénk, hogy valaki kezdjen valamit egy adott témával, problémával, hogy szülessen valamiféle megoldás.

Milyen eszközeik vannak az ügyek előbbre vitelére?

Ma Magyarországon a korrupció ellen a legjobb szer az átláthatóság és a nyilvánosság. Ezt kell mindenáron ösztönözni, elősegíteni. Egyfelől úgy, hogy a nyilvános információkat érthető, emészthető formába hozzuk, hogy azt az emberek – adott esetben az újságírók – könnyen fel tudják dolgozni. Másrészt, a létező, de nem hozzáférhető információkat kell előbányásznunk és közzétennünk. Emellett a jogalkotókat, törvényhozókat is bombázzuk javaslatokkal (ebben a Transparency International igen aktív), hogy úgy alakossák meg a jogszabályokat, rendeleteket, hogy azok leginkább szolgálják az átláthatóságot.

Nem idealisták?

De. De ezt csak így lehet csinálni. Természetesen én is látom, hogy hogyan működik az ország, és hogy máról holnapra nem számíthatunk nagyon radikális változásokra. Feladni emiatt nem szabad.

Mikor lenne elégedett az elért eredményekkel?

Nem hiszem, hogy egy ilyen tevékenység esetében valaki elégedett lehet. Még ott is létező jelenség korrupció, ahol elenyésző mértéket ölt. Nekem inkább az lenne a fontos, hogy a lakosság – a választók, az újságolvasók – sokkal kényesebb, érzékenyebb legyen. Ha nem intéznék el az ilyen ügyeket egy „jaj már megint”, vagy egy „ez is olyan mint a többi” sóhajjal. Az lenne a jó, ha úgy éreznék, úgy érezhetnék, hogy az ilyen esetekben is tudnak tenni valamit, és sokkal aktívabban vennének részt ebben a küzdelemben. Jó lenne, ha nem néhány száz, vagy ezer ember támogatná ezeket a kezdeményezéseket, hanem sokkal erősebb civil platform működne ezen a fronton is. Olyan oknyomozó újságírást szeretnék, hogy azok, akik rendszeresen az államkassza csapolásából élnek, igenis tartsanak a következményektől. De ettől sajnos még távol vagyunk…

Köszönöm a beszélgetést és mindannyiunk érdekében kívánom, hogy legyenek sikeresek a fenti célok elérésében!

-----------------------------------------------------------------------
Léderer Sándor 2006-ban végzett a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok szakán. Ezt követően hozta létre két társával a K-Monitor Közhasznú Egyesületet, amelynek célja a közpénzek elköltésének folyamatos nyomon követése és a korrupció elleni küzdelem. Léderer Sándor 2002–2004 között tagja volt a Corvinus Egyetemen működő Társadalomelméleti Kollégiumnak, 2009 óta pedig az ELTE történelem szak doktori iskolájának hallgatója. Folyékonyan beszél angolul és németül.