Médiajog - Dr. Polyák Gábor rovata

BLOG új hozzászólás

A hozzászólásokban leírtak kizárólag a szerző álláspontját türközik!


Dr. Polyák Gábor: Jog, erő - A Sláger/Danubius-ügy lezárása

2010. július 26.

A médiafelügyelet és a közszolgálati műsorszolgáltatás intézményi kereteit újraszabó törvény egyik zárószavazás előtti módosítása ismét igazolta, hogy rendszeresen alábecsülöm a jogalkotó kreativitását. A módosítás, ha jól láttam, egyetlen hírben sem jelent meg. Pedig nem kevesebbet tesz, mint hogy egyszer és mindenkorra megoldja a Sláger/Danubius-ügyet.

Az már önmagában is rendhagyó, hogy a végszavazás előtt egy törvényjavaslathoz maguktól a javaslat előterjesztőitől kilenc módosító javaslat érkezik, amelyek közül számos az eredetihez képest gyökeresen új megoldásokat tartalmaz. Az egyik Cser-Palkovics - Rogán-féle módosító többek között a következő rendelkezést tartalmazza:
„(1) Az Rttv. 112. § (4) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(4)Azonnali hatállyal kell felmondani a szerződést, ha/
„a) a szerződést nem lehetett volna megkötni, és a – kizárólag a műsorszolgáltató által előidézett – jogsértő állapot még fennáll,”
A rendelkezés szokásos mélységű indoklása: „A jogbiztonság és a törvény belső kohéziójának növelése, a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelme, valamint a kiszámítható jogalkalmazás érdekében szükséges és indokolt a törvény módosítása a jogalkotói eredeti szándéknak is megfelelően.”
Azt nem is érdemes szóvá tenni, hogy ennek a rendelkezésnek nemhogy a koherenciához nincs köze, de magához a rendelkezést tartalmazó módosító javaslathoz sem. Nem ez volt a legmeglepőbb jogalkotás-technikai fogás az elmúlt időszakban. Viszont az már valami, hogy a jogalkotó veszi magának a bátorságot, és „szerzett jogokra” hivatkozva kiüresít egy jogerős ítéletet. Igaz, hogy törvénysértően, és – bár ezt nem a bíróság mondta – durva politikai simlik árán szerzett jogok, de szerzett jogok.
Mert miről is szól ez a semmitmondónak látszó rendelkezés? A módosítás mindössze egy gondolatjelnyi kiegészítést tesz a médiatörvény hatályos szövegéhez. Ennek eredményeként viszont nem kell azonnali hatállyal felmondani a Klassz és a Neo műsorszolgáltatási szerződéseit. Mégpedig azért nem, mert esetükben a jogsértő állapot a bíróság ítélete szerint nem kizárólag a műsorszolgáltató magatartásának, eredményeként, hanem tulajdonképpen az ORTT hibájából állt elő. Az ORTT felejtette el alkalmazni a pályáztatás során a médiatörvényt és az általános feltételeket, ennek következtében olyan pályázók is indulhattak az országos kereskedelmi rádiós pályázaton (Klassz, Neo, sőt Juventus), akik a törvény, és főleg az általános pályázati feltételek alapján nem indulhattak volna. Tény, ez történt; az ORTT-ben senki nem volt – én sem, akkor még ott dolgoztam – aki ezt az egyébként teljesen életszerűtlen szabályt észrevette volna. A nyertes pályázók, ha eltekintenénk attól, hogy politikai alku eredményeként győztek, jóhiszeműen kötöttek szerződést és kezdték meg a műsorszolgáltatást. Márpedig, ha ismét eltekintenénk attól, hogy politikai alku eredményeként győztek, ilyen helyzetben valóban igazságtalan lenne őket ellehetetleníteni a hivatal tévedése miatt.
Mégis, született egy jogerős ítélet, egy adott jogszabályi környezetben. Ezek együtt egyértelműen a két kereskedelmi rádió szerződésének felmondáshoz vezettek volna. Ezt ma már Szalai Annamária is belátja – akármit is nyilatkozik az ügyben –, különben nem lenne szükség a törvénymódosításra.
A jognak van eszköze az ilyen igazságtalan helyzetek kezelésére. Úgy hívják, hogy kártérítés. Meggyőződésem, hogy a Klassz és a Neo sikerrel követeltek volna kártérítést az ORTT-vel szemben, mivel ők formálisan valóban jóhiszeműen kötöttek egy szerződést, az alapján beruháztak, sőt az ORTT az egészen képtelen üzleti terveiket is jóváhagyta. Tehát még a kár mértéke is adott volt. Ez a kártérítési per sokkal kisebb kockázattal járt volna, mint a rádiók üzleti terveinek megvalósítása.
A bírósági ítéletnek másrészről van olyan, egyébként nyilvánvalóan abszurd olvasata, hogy a Sláger és a Danubius új pályázat nélkül „visszakaphatják” a frekvenciákat. Mégpedig azért, mert a bírósági ítélet, illetve a pályázati eljárás alapján nem volt más érvényes pályázat, csak a Slágeré és a Danubiusé. Ez alkotmányosan és a józan ész alapján teljesen nonszensz, de egy kártérítési, nemzetközi választottbírósági eljárásban elég komoly érv lehet. A törvénymódosítás végleg elvette a Sláger és a Danubius esélyét arra, hogy újra megszerezzék a műsorszolgáltatási jogosultságot, annak ellenére, hogy a kezükben van egy őket igazoló jogerős ítélet. Nem igaz az, amit az ORTT képviselői hangoztattak, hogy a médiatörvény alapján ne lett volna következménye a polgári ügyben hozott ítéletnek. Lett volna, egy közigazgatási ügyben. A törvénymódosítás éppen ez alól a közigazgatási eljárás alól húzta ki elegánsan a jogalapot.
Ha minden törvény mögé oda lehet tenni egy alkotmánymódosítást, nincs többé alkotmány. Ha egy jogerős ítéletet ki lehet játszani törvénymódosítással, nincs többé igazságszolgáltatás. De a kormány népszerűsége töretlen.




A hozzászóláshoz szükséges!


Az oldal tartalma nem minősül jogi tanácsadásnak.
Kérjük olvassa el a Jogi Fórum felhasználási feltételeit.