A 2008. december 15-től 19-ig tartó munkahéten az adatvédelemmel, az egyenlő bánásmód elvével, a közbeszerzések közösségi szintű összehangolásával, a fogyasztóvédelemmel, a közösségi védjegyekkel, a más tagállamban hozott bírósági határozatok elismerésével és végrehajtásával kapcsolatos ügyek kerülnek terítékre az Európai Bíróság munkarendjében. A Szegedi Ítélőtábláról érkezett C-210/06. sz. Cartesio ügyben december 16-án lesz ítélethirdetés.
A december 15-től december 19-ig tartó munkahét
Bíróság
2008. december 16., kedd
C-210/06 Cartesio – Ítélethírdetés
[Áthelyezheti-e a székhelyét egy magyar cég az EU valamely más tagállamába?]
A magyar honosságú Cartesio Bt. változásbejegyzési kérelmet terjesztett elő a cégnyilvántartást vezető Bács-Kiskun Megyei Bíróságnál, melyben annak bejegyzését kérte, hogy székhelyét Bajáról egy olaszországi városba helyezte át. A cég mindazonáltal jelezte, hogy a székhelyáthelyezés ellenére továbbra is Magyarországon bejegyzett cég kíván maradni, és mint ilyen a jövőben is a magyar társasági jog hatálya alatt szándékozik folytatni gazdasági tevékenységét. A cégbíróság megtagadta a változásbejegyzési kérelem teljesítését, és arról tájékoztatta a céget, hogy a magyar jog szerint nem lehetséges a székhely külföldre helyezése a magyar jog, mint személyes jog megtartása mellett, ahhoz pedig, hogy Olaszországban legyen a székhelye, előbb meg kell szűnnie Magyarországon, majd az olasz jog szerint – immár olasz cégként – újjá kell alakulnia. A Cartesio Bt. álláspontja szerint egy magyar cég bármikor áthelyezheti székhelyét egy másik (EU-tag)államba, és ez nem érinti honosságát, vagyis továbbra is magyar cég marad. Mindezt – álláspontja szerint – az EK-Szerződésnek a letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezései (43. és 48. cikk) is megerősítik. Az ügyben fellebbviteli bíróságként eljáró Szegedi Ítélőtábla előzetes (döntéshozatali eljárásban azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy értelmezhetők-e úgy az EK-Szerződés 43. és 48. cikkei, hogy azok alapján összeegyeztethetetlen a közösségi joggal az a belső jogi szabályozás, vagy gyakorlat, amely megakadályozza azt, hogy egy magyar honosságú társaság az Európai Unió másik tagállamába helyezze át a székhelyét. A Szegedi Ítélőtábla az alapügyben felmerült problémára vonatkozó érdemi kérdésen túl további három, eljárási jellegű kérdést is feltett az Európai Bíróságnak megválaszolásra, mégpedig, hogy 1) a cégbíróság változásbejegyzési eljárásban hozott határozatával szembeni fellebbezést elbíráló másodfokú bíróság jogosult-e előzetes döntéshozatalai eljárást kezdeményezni (azaz megfelel-e az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatában megállapított „bíróság” fogalomnak); 2) Magyarországon az ítélőtáblákat vagy a Legfelsőbb Bíróságot kell-e olyan utolsó fokon eljáró bíróságnak tekinteni, amelynek, amennyiben a közösségi jog értelmezését érintő problémába ütközik, az EK-Szerződés 234. cikke értelmében kötelessége az Európai Bírósághoz fordulni; 3) a magyar bíróságok előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére való jogosultságát korlátozhatja-e olyan nemzeti szabály, amely az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező végzés ellen a nemzeti jog szabályai szerinti fellebbezési jogosultságot teremt, ha fellebbezés esetén a végzést a felsőbb szinten eljáró nemzeti bíróság megváltoztathatja, mellőzheti az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését és utasíthatja a végzést meghozó bíróságot a felfüggesztett nemzeti eljárás folytatására.
Poiares Maduro főtanácsnok 2008. május 22-én megtett indítványában úgy vélte, hogy a tagállamok valamelyikében bejegyzett társaság áthelyezheti székhelyét egy másik tagállamba. Emellett az előzetes döntéshozatali eljárással kapcsolatban a főtanácsnoknak az a véleménye, hogy a nemzeti fellebbviteli bíróságok nem kötelezhetik az alacsonyabb szintű bíróságokat az előzetes döntéshozatal iránti kérelem visszavonására.
A főtanácsnoki indítvány kelte: 2008. május 22.
C-524/06 Huber – Ítélethírdetés
[Adatvédelem – Más EU-tagállamban lakó EU-polgárok személyes adatainak nyilvántartása – Állampolgárságon alapuló diszkrimináció]
Az osztrák állampolgárságú H. Huber 1996 óta Németországban él. Azért indított Németországban jogi eljárásokat a német állam ellen, mert a hatályos német jog szerint a nem német állampolgárságú, de Németországban lakó EU-polgárok személyes adatait kevésbé szigorúan védik, mint a német állampolgárok hasonló adatait. Egyrészről a német állampolgárok személyes adatainak nagy részét a helyi hatóságok tartják nyilván, míg a nem német EU-polgárok adatait a külföldiek központi nyilvántartásában tárolják, amelyhez számos hatóságnak van hozzáférése. Másrészt a nem német állampolgárokról több adatot tartanak nyilván, mint a német állampolgárokról. Mindez H. Huber szerint a közösségi jog által tiltott állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetésnek minősül. Az eljáró német bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a német szabályozás összhangban van-e a közösségi joggal.
Poiares Maduro főtanácsnok 2008. április 3-án megtett indítványában úgy vélte, hogy a vitatott német adat-nyilvántartási rendszer nincs összhangban a közösségi jognak az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetést tiltó rendelkezéseivel.
A főtanácsnoki indítvány kelte: 2008. április 3.
C-73/07 Satakunnan Markkinapörssi és Satamedia – Ítélethírdetés
[Adatvédelem – Közérdekű adatok nyilvánossága – Adózásra és vagyoni helyzetre vonatkozó adatok]
Finnországban a személyek jövedelemadózására és vagyoni helyzetére vonatkozó, az adóhatóság birtokában lévő adatok – mint közérdekű adatok – nyilvánosak. A Satakunnan Markkinapörssi nevű társaság minden évben mintegy 1,2 millió természetes személy adózási adatait publikálja a Veropörssi nevű magazinban, mely adatok aztán e publikáció alapján a helyi lapokban is megjelennek. A társaság – más cégek bevonásával – egy olyan szolgáltatást is bevezetett, hogy az érdeklődők mobiltelefonjuk segítségével is megszerezhetik – térítés ellenében, sms formájában – az általuk megjelölt személyek adózási adatait.
A személyes adatok védelméről szóló közösségi irányelv (95/46/EK irányelv) rendelkezései biztosítják a személyes adatok Európai Közösségen belüli védelmének magas szintjét. E magas szintű védelem sarokköve az az alapelv, amely szerint a személyes adatok feldolgozásához az érintett beleegyezése vagy törvény rendelkezése szükséges. Az irányelv azonban a személyes adatok védelméhez való jognak a szólásszabadsággal való összeegyeztetése érdekében megengedi a tagállamoknak, hogy az újságírói, irodalmi, illetve művészeti tevékenységek zavartalan folytatása biztosításának céljából az irányelv rendelkezéseitől eltérő szabályokat alkalmazzanak.
Az esetünkben felmerülő elvi kérdés az, hogy az adózási adatok említett publikálása és hozzáférhetővé tétele személyes adatok újságírási céllal történő feldolgozásának minősül-e (azaz, hogy e tevékenységek szabályozása tekintetében a tagállamok eltérhetnek-e az irányelv rendelkezéseitől), tekintettel arra, hogy a kérdéses adatok újságírói tényfeltáró munka nélkül is bárki számára hozzáférhetőek. Az ügyet Luxembourgba utaló finn bíróság arra a kérdésre is választ vár, hogy azok a személyesadat-nyilvántartások, amelyek csak már a médiában korábban nyilvánosságra hozott anyagot tartalmaznak (mint pl. esetünkben a kapott sms-ek alapjául szolgáló adatbázisok, amelyek a Veropörssi magazinban már nyilvánosságra hozott adatokat tartalmaznak) az irányelv hatálya alá tartoznak-e.
Juliane Kokott főtanácsnok 2008. május 8-án megtett indítványában úgy vélte, hogy az irányelv hatálya alá tartoznak azok a személyesadat‑nyilvántartó rendszerek is, amelyek kizárólag a médiában már nyilvánosságra hozott információkat tartalmaznak. A személyesadat‑feldolgozás a főtanácsnok szerint akkor szolgál újságírási célokat, ha közérdekű kérdésekkel kapcsolatos információk és eszmék közlésére irányul. Azt, hogy újságírási célokat szolgál‑e a jogvita tárgyát képező adóadat‑feldolgozás, és ha igen, akkor mennyiben, a kérdést előterjesztő finn bíróságnak kell megvizsgálnia az összes rendelkezésre álló objektív körülmény alapján.
A főtanácsnoki indítvány kelte: 2008. május 8.
C-127/07 Arcelor Atlantique et Lorraine és társai – Ítélethírdetés
[Az emisszió-kereskedelemről szóló irányelv hatálya – Kohászat kontra alumínium- és műanyagipar – Egyenlő bánásmód elve]
Az Arcelor Atlantique et Lorraine és egy sor más acélgyártó keresetet indított a francia államtanács előtt az emisszió-kereskedelemről szóló irányelv rendelkezéseit a francia jogba átültető francia jogszabályok megsemmisíté