A feltételes kedvezmények lehetőségének beiktatása a jogrendszerbe a jogalkotó feladata, és egyúttal diszkrecionális lehetősége is, így ezek az kedvezmények az Alaptörvényből nem levezethetőek, nem járnak alanyi jogon – szögezi le az Alkotmánybíróság IV/1754/2019. számú, alkotmányjogi panaszt elutasító határozatában.
Az Alkotmánybíróság elutasította a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény 436. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt.
Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó részére 2007-ben, az akkor hatályos büntető törvénykönyv alapján kiszabott, fegyház fokozatban végrehajtandó szabadságvesztés végrehajtására 2018-ban a bíróság eggyel enyhébb, börtön fokozatú végrehajtást jelölt ki. A börtön fokozatban letöltött hat hónap elteltével az indítványozó kérte az ítéletének fogház fokozatban való letöltését, ezzel együtt a feltételes szabadságra bocsátását, tekintettel arra, hogy annak legkorábbi időpontja, fogház fokozatban végrehajtott szabadságvesztés esetén, már bekövetkezett volna, kérelmét azonban elutasították. Az indítványozó álláspontja szerint mindez, továbbá az, hogy a korábbi büntető törvénykönyv véleménye szerint részére kedvezőbb szabályokat állapított volna meg, ellentétes a jogállami büntetőjog elveivel, és a támadott jogszabályi rendelkezés és az az alapján hozott döntések sértik a szabadsághoz való jogát.
Az Alkotmánybíróság határozatában utalt korábbi gyakorlatára, miszerint az enyhébb végrehajtási fokozat kijelöléséhez, csakúgy, mint az azt befolyásoló feltételes szabadságra bocsátás megítéléséhez, az elítélteknek nincs alanyi joga, a kedvezmények nem járnak automatikusan, megengedésük diszkrecionális bírói mérlegelés eredménye. A fokozatváltás feltételes kedvezmény, tehát egy olyan lehetőség, amely az Alaptörvényből nem levezethető. Az ilyen és ehhez hasonló kedvezmények lehetőségének beiktatása a jogrendszerbe a jogalkotó feladata, és egyúttal diszkrecionális lehetősége is, az az Alaptörvényből tehát automatikusan nem következik. Az Alkotmánybíróság így nem találta alaptörvény-ellenesnek a támadott szabályozást, valamint az az alapján meghozott bírói döntéseket sem, így az indítványozó alkotmányjogi panaszát el-, illetve visszautasította.
