Kizárólagos disztribútorként biztosan védett vagyok működési területemen a többi forgalmazó által támasztott versenytől? – Ezt a kérdést tette fel magának, majd végeredményben az Európai Bíróságnak a holland Beemster sajtokat Belgiumban forgalmazó Beevers Kaas, amikor azzal szembesült, hogy a sajtgyártó Cono által ígért kizárólagosság ellenére egy sor szupermarket (az Albert Heijn üzletlánc) kezdte meg e sajtok forgalmazását Belgiumban. – Az EUB döntéséről és a disztribútorként, valamint gyártóként ellenőrizendő szerződéses elemekről Csépai Balázs, a DLA Piper Hungary Versenyjogi csoportjának szenior ügyvédje készített összefoglalót.
Mit mond a versenyjogi szabályozás?
A vonatkozó elég kacifántos versenyjogi szabályozás szerint
nem esik versenyjogi tilalom alá, ha a gyártó egy kizárólagos forgalmazási területet biztosít disztribútorának és azon megvédi őt a többi disztribútor aktív piacszerző értékesítési tevékenységétől.
Az úgynevezett vertikális csoportmentességi rendeletben megjelenő szabályozás logikája szerint
- tiltottak általában a versenykorlátozó megállapodások;
- kivéve bizonyos vertikális korlátozásokat, feltéve, hogy a felek piaci mérete nem halad meg egy bizonyos mértéket;
- nem esik azonban a kivétel alá a vevő korlátozása abban, hogy hol és kiknek értékesít;
- viszont mégiscsak a kivétel hatálya alá esik, ha az eladó valamely területet, vagy vevőkört egy adott disztribútor számára biztosít és az e területre irányuló un. aktív értékesítést tiltja meg többi disztribútora, vagy akár saját maga számára.
E szabály lényege, hogy két versenykorlátozás egymást erősítve vezet hatékonysági előnyre: a kizárólagos disztribútor a számára kijelölt terület hatékony ellátására koncentrál, cserébe védelmet kap a területre irányuló aktív értékesítések fenyegetésétől.
A konkrét eset – A C-581/23 Beevers Kaas ügy
A Beevers Kaas ugyanakkor hiába lapozgatta kizárólagos szerződését, abban a Cono csak annyi vállalást tett, hogy ő maga nem fog forgalmazási tevékenységet folytatni Belgiumban. A többi disztribútorral szembeni védelemről nem rendelkezett. A Beevers Kaas ugyanakkor arra hivatkozott, hogy hallgatólagosan minden disztribútor számára világos volt, hogy a Belgiumba irányuló aktív eladási tilalom fennáll velük szemben, hiszen más disztribútor – az Albert Heijn üzletláncon kívül – nem is folytatott ilyen tevékenységet Belgiumban.
Az Albert Heijn üzletlánc viszont arra hivatkozott, hogy a Beevers Kaas terhére esik annak bizonyítása, hogy létrejött egy megállapodás a Cono-val, amely alapján valamennyi további disztribútor számára tilos volt az aktív értékesítés Belgiumban, valamint, hogy e megállapodás megkötését megfelelő időben közölték minden érintett disztribútorral, kötelezve őket annak betartására.
A jogvitában eljáró nemzeti bíróság által felmerülő, az Európai Bíróságnak feltett kérdések arra irányultak, hogy miként kell bizonyítani a vertikális csoportmentesség fenti szabályának megfelelő megállapodás létrejöttét. Elegendő-e ehhez annak bemutatása, hogy az érintett disztribútorok ténylegesen nem végeznek aktív értékesítést Belgiumban? Illetve elegendő-e, ha az aktív értékesítésre vonatkozó tilalmat akkor közli a Cono a disztribútorokkal, ha azok megkezdik az egyébként tiltott forgalmazást Belgiumban, vagy előre közölni kell velük, függetlenül attól, hogy felmerül-e bennük ilyen forgalmazási szándék?
Az Európai Bíróság az EUMSz. 101. cikke szerinti megállapodás fogalmából kiindulva azzal érvelt, hogy a megállapodás létrejöttéhez szükséges, hogy a résztvevők kifejezzék közös akaratukat és ezért megállapodás főszabályként nem alapulhat az üzleti politika egyoldalú kifejezésén. Ez alapesetben azt jelenti, hogy a területi kizárólagosságot védő, a többi disztribútorra vonatkozó aktív eladási tilalomnak meg kell jelennie a védett disztribútorral kötött kizárólagosságot biztosító szerződésben. Ennek hiányában a gyártónak a védelemre irányuló látszólag egyoldalú aktusa akkor minősülhet megállapodásnak, ha az valójában a két fél egybehangzó akaratát fejezi ki. Ilyen tényleges szándékegység meglétére lehet következtetni abból, ha a gyártó a többi disztribútorral kötött szerződésében megtiltja a kizárólagosságot élvező disztribútor területére történő értékesítést, vagy ha ilyen tilalmat ír elő általános szerződési feltételként, vagy más felismerhető módon. Bizonyítja például a védelem meglétét, ha a gyártó kialakít egy ellenőrzési és szankcionálási rendszert az aktív értékesítési tilalmat megszegő disztribútorokkal szembeni fellépés biztosítására.
Jóllehet az aktív eladástól való tényleges tartózkodásnak lehet az az oka, hogy a versenytárs disztribútorok tudatában vannak annak, hogy az tilos a számukra, azonban a nem-értékesítenek más okai is lehetnek. Az Európai Bíróság szerint ezért önmagában az aktív értékesítés hiánya nem bizonyítja elégséges mértékben, hogy a gyártó a kizárólagos disztribútorral szemben vállalta védelem nyújtását a számára fenntartott piacra irányuló aktív értékesítésekkel szemben.
A tanulság tehát, hogy a kizárólagos forgalmazási joggal érintett területre irányuló aktív értékesítésektől való védelem biztosító megállapodás meglétét annak kell bizonyítania, aki arra hivatkozik – esetünkben a Beevers Kaasnak. E bizonyításnak arra az időszakra vonatkozóan kell fennállnia, amely tekintetében arra hivatkoznak.
Mit érdemes ellenőrizni egy disztribútornak a meglévő kizárólagos disztribúciós megállapodásban?
Hogy a biztosított kizárólagos terület, vagy ügyfélkör tekintetében kifejezetten elő van-e írva a versenytárs disztribútorok aktív értékesítési tevékenységére vonatkozó tilalom is. Amennyiben ez utóbbi hiányzik, úgy fennáll a veszélye annak, hogy a szerződés szerinti kizárólagosság (és így az ahhoz kapcsolódó beruházásokkal elérni kívánt hatékonysági előnyök) nem élvezi a versenyjog által lehetővé tett jogi védelem teljességét, és e védelemre a versenytárs disztribútorokkal szemben nem lehet majd hivatkozni.
Mit érdemes ellenőrizni gyártóként a kizárólagos disztribúciós rendszerünk kapcsán?
Hogy a disztribúciós szerződésünk minden forgalmazó tekintetében konzisztensen és kifejezetten tartalmazza-e az kizárólagos forgalmazás jogát, és ehhez megfelelően és kifejezetten kapcsolódik-e az aktív értékesítés tilalmának előírása, amely így hatékonyan védi a kizárólagos forgalmazókat.
Csépai Balázs, a DLA Piper Hungary Versenyjogi csoportjának szenior ügyvédje:
