A foglalkoztatási célú tartózkodási engedély esetében a tartózkodás jogalapját a munkaviszony adja; annak megszűnése nem hatósági határozaton alapul – szögezi le az Alkotmánybíróság III/1893/2025. számú, bírói kezdeményezést elutasító határozatában.
Az Alkotmánybíróság elutasította a harmadik országbeli állampolgárok beutazására és tartózkodására vonatkozó általános szabályokról szóló 2023. évi XC. törvény (Btátv.) 33. § (2)–(4) bekezdései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint a jogszabály alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezést.
A Btátv. 33. § (2) bekezdése szerint,
ha a vendégmunkás foglalkoztatása a kiadott tartózkodási engedély érvényességi idején belül megszűnik, a tartózkodási engedély visszavonásával kapcsolatban egyedi idegenrendészeti hatósági eljárás lefolytatásának nincs helye, és a tartózkodási engedély a foglalkoztatónak a munkaviszony megszűnéséről szóló bejelentése időpontjától számított 6. naptól érvénytelen.
Az indítványozó bíró álláspontja szerint sérti az Alaptörvény XXIV. cikke szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot, hogy a vendégmunkás részére kiadott tartózkodási engedély a munkáltató egyoldalú nyilatkozatával automatikusan válik érvénytelenné, anélkül, hogy az érvénytelenné válás tényéről és pontos időpontjáról értesülne. Ezenkívül az indokolt hatósági döntéshez való jogot sérti, hogy az érvénytelenítésről semmilyen hatósági döntés nem születik, melynél fogva az érintett az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében garantált jogorvoslathoz való jogát sem tudja gyakorolni. Az indítványozó bíró szerint az Alaptörvény XIV. cikk (1) bekezdéséből is következik, hogy tartózkodási engedély érvénytelenítéséről csak egyedi, indokolással ellátott határozattal lehet dönteni.
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy
nem sérti az Alaptörvényben szereplő tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot az olyan hatósági engedélytípus, amely előre meghatározott időtartam leteltéig, vagy feltétel bekövetkeztéig érvényes; továbbá az érvénytelenség automatizmusa összhangban áll az illegális tartózkodás megelőzésének követelményével is.
Az Alkotmánybíróság a jogorvoslathoz való jog megsértésével kapcsolatban kifejtette, hogy
a foglalkoztatási célú tartózkodási engedély esetében a tartózkodás jogalapját a munkaviszony adja; annak megszűnése nem hatósági határozaton alapul.
Az érintett munkavállaló munkaügyi perben vitathatja a munkaviszony megszüntetését, míg az idegenrendészeti kiutasító határozattal szemben a Btátv. alapján bírósághoz lehet fordulni.
Az Alkotmánybíróság azt is rögzítette, hogy a XIV. cikk (1) bekezdése nem zárja ki, hogy a tartózkodási engedély időtartamhoz vagy feltételhez kötve váljon érvénytelenné, és ez nem azonos azzal az esettel, amikor az idegenrendészeti hatóság egyedi ügyben dönt a visszavonásról.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést elutasította.
Az ügy előadó alkotmánybírója Haszonicsné Ádám Mária alkotmánybíró volt.