A vörösiszap katasztrófa számos jogterületet érint. A következőkben a környezetjogi, a büntető és polgári jogi problémákat, valamint a rendkívüli jogrend kapcsán bevezethető új intézkedéssel kapcsolatos alkotmányjogi kérdéseket vizsgáljuk.
Október 4-én bekövetkezetett hazánk egyik legsúlyosabb ipari katasztrófája: átszakadt az Ajka melletti timföldgyár tározójának gátja és egymillió köbméter vörösiszap zúdult a környező Devecser, Kolontár és Somlóvásárhely településekre. A katasztrófában nyolc ember vesztette életét, százharminc megsérült. Az emberéletekben, egészségben esett kár mellett a környezeti károsodás is óriási, hiszen lúgos víz folyt a Torna patakon keresztül a Marcalba, amelynek élővilága szinte teljesen kipusztult. A katasztrófa számos jogi problémát vet fel: Sérült az egészséges környezethez való jog, azonban e jog sajátos jellege miatt (mivel nem alanyi alapjog) erre kevéssé hivatkozhatnak majd a károsultak. A vagyoni és nem vagyoni kár enyhítésére nyitva áll a polgári jog eszközrendszere, s ami legalább ilyen fontos, hogy a környezetben okozott kár kapcsán felmerülhet a természet védelme szabályainak megszegésével okozott kár szintén polgári jogi úton való megtérítése. Felvethető az esetleges büntetőjogi felelősség megállapítása; és végül, de nem utolsó sorban felvethető a rendkívüli jogrend (veszélyhelyzet) esetén bevezetett új intézkedés is.
Az egészséges környezethez való jog
Alkotmányjogi és környezetjogi szempontból megállapítható, hogy sérült az egészséges környezethez való jog. Az Alkotmány 18. §-ában rögzített környezethez való jog az Alkotmánybíróság értelmezésében [többek között 996/G/1990. AB határozat és a 28/1994 (V. 20.) AB határozat] korlátozás alá esik. A testület szerint ugyan az alapjogok körébe tartozik az (egészséges) környezethez való jog, s mint ilyen, a legerősebb védelemben részesülő alkotmányos értékek egyike, ugyanakkor „ki is lóg” a többi alapjog rendszeréből: „A környezethez való jog jelenlegi formájában nem alanyi alapjog, de nem is pusztán alkotmányos feladat vagy államcél, hanem úgynevezett harmadik generációs alkotmányos jog, amelynek jellege még vitatott…” [28/1994 (V. 20.) AB határozat]. Az a tény, hogy nem alanyi alapjogról van szó azt jelenti, hogy a környezethez való jog „önállósult és önmagában vett intézményvédelem, azaz olyan sajátos alapjog, amelynek az objektív, intézményvédelmi oldala túlnyomó és meghatározó” [96/2008. (VII. 3.) AB határozat]. Az alanyi jogok védelme helyett az állam kötelezettsége e körben szervezeti garanciák nyújtása. Az Alkotmány tehát a környezethez való jog esetében „jogról” szól, amelyen azonban nem lehet alanyi jog, a jogvédelem szintjét és eszközeit csak a jogalkotó határozhatja meg.
Felelősség és a perlési lehetőségek
Mind a vagyoni, mind pedig a nem vagyoni kár, de a természet védelmének szabályai megszegésével okozott kár megtérítésének kérdésében a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szabályai irányadók. A Ptk. szerint: „Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni.” A kérdést ugyan a bíróságnak kell majd mérlegelni, de minden bizonnyal megállapítható lesz a veszélyes üzemi felelősség: „Aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. Ezeket a szabályokat kell alkalmazni arra is, aki az emberi környezetet veszélyeztető tevékenységével másnak kárt okoz.” Vagyis, ha csak a MAL Zrt. nem vis maiorra hivatkozni, akkor felelőssége megállapítható lesz. Fontos, hogy a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény a Ptk. veszélyes üzemre vonatkozó szabályait rendeli alkalmazni a természet védelmének szabályai megszegésével okozott kár megtérítésének esetére is. Továbbá kijelenti, hogy a természet védelmének szabályai megszegésével okozott kár magában foglalja: a tényleges vagyoni kárt, az elmaradt hasznot, a károkozás felszámolásával kapcsolatban felmerült indokolt költséget, a természeti állapot és minőség károsodásából eredő, illetve a társadalom, annak csoportjai vagy az egyének életkörülményeinek romlásában kifejeződő nem vagyoni kárt.
A polgári jogi felelősség kérdésén túl felvethető a büntető jogi felelősség, s nem utolsó sorban a példastatuálás. A rendőrség foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetés gyanújával kezdett el nyomozni, úgy tűnik ennek meg is lett az eredménye, hiszen október 11-én Orbán Viktor maga jelentette be a parlamenti plénum előtt, hogy a MAL Zrt. vezérigazgatóját.
A kártérítés érvényesítésére az érintett kolontári lakosok pertársaságot alapítottak. A Polgári Perrendtartás (Pp.) szerint több felperes együtt indíthat pert, illetőleg több alperes együtt perelhető, ha: a per tárgya olyan közös jog, illetőleg olyan közös kötelezettség, amely csak egységesen dönthető el, vagy ha a perben hozott döntés a pertársakra a perben való részvétel nélkül is kiterjedne; és a perbeli követelések ugyanabból a jogviszonyból erednek; valamint a perbeli követelések hasonló ténybeli és jogi alapból erednek, és ugyanannak a bíróságnak az illetékessége a Pp. 40. § rendelkezéseinek alkalmazása nélkül is mindegyik alperessel szemben megállapítható. A dolog érdekessége, hogy talán ez lett volna az első komolyabb próbája a csoportos keresetnek (class action). Az előző kormány egyik cikluszáró törvényjavaslata a Pp. olyan módosítása volt, amelynek célja a csoportos jogérvényesítést elősegítése volt olyan társadalmi csoportok számára, amelyek egyéni jogérvényesítését anyagi lehetőségeik és egyéb körülmények korlátozzák. Ezt még Sólyom László volt köztársasági elnök küldte vissza a parlamentnek, a törvénymódosítás azóta is zárószavazásra vár.
A lex MAL
Az egyik legérdekesebb és legtöbb vitát felváltó kérdés az, hogy a kormány úgy döntött „átveszi” a katasztrófát okozó MAL Zrt-t. A Jogi Fórum többször is beszámolt arról, hogy a katasztrófa által felvetett kérdéseket (a MAL Zrt. státusza; a kárrendezés olyan módon, hogy ne csupán a közvetlen kárt okozó tározót üzemeltető kft., hanem maga a MAL Zrt. vagyona is a kártérítés alapja lehessen) a kormány úgy kívánta orvosolni, hogy módosította a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvényt, méghozzá azzal a meglehetősen lakonikus fordulattal, hogy a „Gazdálkodó szervezet működése rendeletben… a Magyar Állam felügyelete alá vonható.” A kormány a katasztrófa nyomán bevezetett veszélyhelyzetre tekintettel azt a megoldást választotta, hogy a rendkívüli jogrend esetén alkalmazható intézkedések közé iktatja be a fenti fordulatot. Az Alkotmány az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás, illetőleg következményeinek az elhárítása formulával határozza meg a veszélyhelyzetet. Veszélyhelyzetben és megelőző védelmi helyzetben a kormány az Országgyűlés felhatalmazása alapján egyes törvények rendelkezéseitől eltérő rendeleteket és intézkedéseket hozhat. Mivel a veszélyhelyzet bevezetésre került, ezért a kormány ügy döntött, hogy a MAL Zrt. kezelésére magát a honvédelmi törvényt módosítja, ez pedig azzal járt, hogy a gazdálkodó szervezet működésének rendeleti úton való felügyelete a rendkívüli jogrend összes válfajában alkalmazható lesz.
|
A rendkívüli jogrend formája |
Eljáró szerv |
A gazdálkodó szervezet működésének állami felügyelet alá rendelése rendeleti úton |
|
Rendkívüli állapot |
Honvédelmi Tanács |
|
|
Szükségállapot |
köztársasági elnök |
|
|
Megelőző védelmi helyzet |
kormány |
|
|
Az Alkotmány 19/E. §-ának (1) bekezdésében meghatározott eset |
||
|
Veszélyhelyzet |
A gyorsaságra jellemző, hogy a Házszabálytól való eltéréssel már el is fogadták a törvényjavaslatot (a Jobbik és az MSZ döntő támogatásával és az LMP tartózkodásával), és ki is hirdették azt, ezzel egyidejűleg ki is nevezték a felügyeletet ellátó kormánybiztost is. A törvény szerint a Magyar Állam nevében az államháztartásért felelős miniszter vagy kormánybiztos jár majd el a felügyelet gyakorlása során, aki a következő jogkörökkel bír:
- áttekinti a gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetét,
- jóváhagyja, ellenjegyzi a gazdálkodó szervezet vagyoni jellegű kötelezettségvállalásai,
- a rendkívüli intézkedés bevezetését előidéző helyzet közvetlen elhárításával, illetve következményeinek enyhítésével összefüggésben dönt a gazdálkodó szervezet legfőbb döntéshozó szerve hatáskörébe tartozó ügyekben,
- kezdeményezheti a gazdálkodó szervezettel szemben a honvédelmi törvény 34.§ (1) bekezdése szerinti szolgáltatás elrendelését.
A jogalkotó néhány korlátozó rendelkezést is beiktatott. A Magyar Állam a gazdálkodó szervezet legfőbb döntéshozó szerve hatáskörébe tartozó ügyekben hozott döntéseiről haladéktalanul írásban tájékoztatja a gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőit és felügyelőbizottsága tagjait, továbbá a rendkívüli esetben meghatározott döntéshozatali jog egyebekben nem érinti a gazdálkodó szervezet legfőbb döntéshozó szervének a hatásköreit. Sőt a Magyar Állam a gazdálkodó szervezet vagy tulajdonosa ténylegesen felmerült kárával megegyező kártalanítással tartozik az Államot képviselő személy által a feladatkörébe tartozó döntéssel okozott kárért arra az időtartamra, amikor olyan rendelet volt hatályban, amit az Alkotmánybíróság utóbb megsemmisített. Ugyanakkor törvénymódosítást nyilvánvalóan a folyamatban lévő ügyben is alkalmazni kell.
Számos fórumon kezdték el vitatni az elfogadott törvényt. Egyrészt magát a gyors eljárást támadták, másrészt pedig magát az intézkedést. Felvethető továbbá, hogy a módosítás nem rendezi azt, hogy a felügyelet időben meddig terjed, továbbá az is kifogásolható, hogy miért a honvédelmi törvény Rendkívüli intézkedések című részébe került be a felügyelet. Azt le kell szögezzük, hogy a felügyelet bár nem jelent tulajdonszerzést, hatalmas befolyást a cég működésére viszont igen. A gyorsaság tehát azt eredményezte, hogy sem a kormánypárti, sem pedig az ellenzéki képviselők nem tudták felmérni a jogalkotás következményeit, s e végiggondolatlanság miatt vitatható részek kerültek be és fontos pontok maradtak ki a törvényből…
