A tanulmány elsősorban azon eljárási lehetőségekre kíván rávilágítani, amelyek a bírósági per megelőzésére szolgálnak, hiszen bármely oldalon alapvető érdek, hogy a felek vitájukat egymás között megegyezéssel tudják rendezni.

A munkaviszonyra vonatkozó szabályozást a jogalkotó érzékeny területként kezeli, hiszen a munka, és ezzel szoros összefüggésben az emberek napi megélhetése kiemelkedő társadalmi jelentőséggel bír. A munkajogot ezen felül igen sok – az egyéb polgári jogviszonyoktól eltérő – sajátosság jellemzi, mint például a munkáltató és a munkavállaló kiegyensúlyozatlan pozíciója, ezért indokolt az e jogterületre vonatkozó különleges eljárási szabályok rögzítése is.

Jelen tanulmány célja kettős. Egyrészt azon személyek megismertetése az igényérvényesítési lehetőségekkel és alapvető eljárási szabályokkal, akik a jog világában járatlanok, azonban valamilyen munkajogi igényük van. Másrészt gyakran előfordul, hogy – esetleg más területen dolgozó – gyakorló jogászok is segítségre szorulnak egyes eljárásjogi alapintézmények működésével kapcsolatban, így hasznos lehet ez a dolgozat az ő számukra is.

A tanulmány elsősorban azon eljárási lehetőségekre kíván rávilágítani, amelyek a bírósági per megelőzésére szolgálnak, hiszen bármely oldalon alapvető érdek, hogy a felek vitájukat egymás között megegyezéssel tudják rendezni. A bíróság egyes eljárási lehetőségeket kihasználva segítségére lehet a feleknek ezen egyezség megkötésében, de alapvető fontosságú, hogy ítélettel csak a végső esetben avatkozzon a felek viszonyába. Fontos azonban kiemelni a bírósági pert megelőző egyéb eljárási lehetőségeket, a közvetítői eljárás és a fizetési meghagyásos eljárás alapvető szabályainak a megismertetését.

A mediáció, mint perelkerülő eljárás1

A jogviták peren kívüli rendezésének első számú útja a közvetítői eljárás, legalábbis a közvetítői eljárásnak kellene ezt az utat betöltenie. Megállapítható azonban, hogy hazánkban manapság a közvetítő igénybevétele még nem tipikus, bár látunk erőfeszítéseket ezen lehetőségnek a köztudatba való beépítésére. A vitában álló feleknek azt a célt kellene kitűznie, hogy a vita megoldásában a bírósági pert elkerüljék. A közvetítői eljárás a lehető leggyorsabb és legolcsóbb módja a vitarendezésnek. A felek akkor fordulnak közvetítőhöz, ha a vitát saját maguk már nem képesek megoldani, egymás ajánlatát nem tudják elfogadni, hiszen az túlságosan távol áll a céljaiktól, ugyanakkor újabb megoldási javaslattal már nem tudnak, vagy nem is akarnak szolgálni. A vita eljuthat egy olyan állapotra is, hogy a felek közötti kommunikáció szakad meg olyan mértékben, hogy egymás ajánlatait már nem is hajlandóak megismerni.

A közvetítői eljárás célja, hogy hozzájáruljon a munkahelyi, az ágazati, illetve az ágazatközi szociális béke megőrzéséhez; közreműködjön a munkaügyi érdekviták hatékony rendezésében, a konfliktusok lehető leggyorsabb megoldásában.

A közvetítői eljárás fontosságát a jogalkotó is felismerte, és megalkotta a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvényt. A törvény célja a jogviták hatékony rendezése a peres út igénybevétele nélkül, amely egyfelől társadalmi és gazdasági érdek egyaránt, másfelől pedig hozzájárul az amúgy is túlterhelt igazságszolgáltatás részbeni tehermentesítéséhez, és azon ügyek, amelyek szükségszerűen bírósági útra tartoznak, gyorsabb elintézést nyerhetnek.

A közvetítés olyan sajátos permegelőző, konfliktuskezelő, vitarendező eljárás, amelynek célja a vitában érdekelt felek kölcsönös megegyezése alapján a vitában nem érintett, harmadik személy (a továbbiakban: közvetítő) bevonása mellett a felek közötti vita rendezésének megoldását tartalmazó írásbeli megállapodás létrehozása. A közvetítő feladata, hogy a közvetítés során pártatlanul, lelkiismeretesen, legjobb tudása szerint közreműködjön a felek közötti vitát lezáró megállapodás létrehozásában. Az igazságügyért felelős miniszter a közvetítőkről és a közvetítőket foglalkoztató jogi személyekről vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokról közvetítői névjegyzéket vezet.

A felek közös megegyezés alapján az általuk választott – egy vagy több – személy közvetítőként történő felkérését írásban vagy elektronikus levélben kezdeményezhetik. Ha a közvetítő elfogadta a felkérést, a felekhez intézett elfogadó nyilatkozatában meghívja a feleket az első közvetítői megbeszélésre. A közvetítő a közvetítői megbeszélést a névjegyzékben a közvetítői tevékenység folytatására megjelölt helyiségben vagy más, a felek számára elfogadható helyen tartja.

A közvetítő az első közvetítői megbeszélésen tájékoztatja a feleket
a) a közvetítés alapelveiről, a közvetítői megbeszélés főbb szakaszairól,
b) a hatékony megegyezési lehetőségek feltárásához vezető folyamatról,
c) az eljárás költségeiről,
d) a személyét és az eljárásba szükség szerint bevont szakértőt terhelő titoktartási kötelezettségről,
e) arról a lehetőségről, hogy a felek a személyüket terhelő titoktartási kötelezettségről külön megállapodhatnak,
f) arról a tényről, hogy mint közvetítő az ügyben – ha azt az ügy jellege megkívánja – csak az ügyhöz kapcsolódó joganyagot, szakmai tényeket ismertetheti,
g) arról, hogy a közvetítő az egyik féltől kapott tájékoztatást közölheti a másik féllel és az eljárásban közvetítőként részt vevő jogtanácsos, közjegyző vagy ügyvéd az eljárás során létrejött, írásba foglalt megállapodás alapján joghatás kiváltására alkalmas okiratot nem készíthet és annak ellenjegyzésére sem jogosult.

Ha az első közvetítői megbeszélésen a felek változatlanul kérik a közvetítői eljárás lefolytatását, ezt a tényt a mindkét fél és a közvetítő aláírását tartalmazó írásos nyilatkozatban rögzítik. A nyilatkozatban a felek és a közvetítő megállapodnak az eljárás során felmerülő költségek, díjak előlegezésének és megfizetésének módjáról, ideértve az elállás és megszüntetés eseteit is, továbbá a felek megállapodhatnak a személyüket terhelő titoktartási kötelezettségről és az általuk szükségesnek tartott egyéb kérdésekről. A nyilatkozat aláírásával a közvetítői eljárás megindul, ami az elévülést megszakítja.

A közvetítői eljárásban a közvetítő a feleket részletesen meghallgatja, biztosítva, hogy a felek egyenlő elbánásban részesüljenek. Ennek során a felek kifejthetik érdekeik alapján kialakított álláspontjukat és a rendelkezésükre álló iratokat is bemutathatják. Az első közvetítői megbeszélést követő egyes megbeszéléseken a feleknek – ha másként nem állapodnak meg – személyesen is jelen kell lenniük. A felek megállapodásától függően azonban a közvetítő a közvetítői eljárást a felek együttes jelenlétében vagy külön-külön tartott megbeszélések formájában egyaránt lefolytathatja.

A közvetítő az egyik féltől kapott tájékoztatást közölheti a másik féllel annak érdekében, hogy a másik fél ennek figyelembevételével álláspontját kialakíthassa, előadhassa, kivéve, ha a tájékoztatást adó fél nyilatkozata szerint a tájékoztatás nem hozható a másik fél tudomására.

A közvetítő a felek egyetértésével szakértőt vehet igénybe. Szakértőként bárki eljárhat, aki valamely kérdésben kellő szakértelemmel rendelkezik, és akinek a személyében a felek megegyeznek. A szakértőre a közvetítő összeférhetetlenségére és a titoktartási kötelezettségére vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell.

A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény 33. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról szóló 573/B/2003. AB határozat a hivatkozott rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. Az indítványozó kifejtette, hogy a támadott rendelkezés a közvetítői eljárásban szakértőként történő közreműködéshez sem szakmai, sem jogi feltételeket nem állít, bárkinek – szakértelem igazolása nélkül is – lehetővé teszi, hogy szakértőként közreműködjön, szakvéleményt készítsen és szakértői díjat számoljon fel. Ezzel ugyanazokat a jogosítványokat biztosítja számukra, mint a szakmai kamarák tagjaiként az országos nyilvántartásban szereplő személyeknek, amely – véleménye szerint – ellentétes a szakértőkre vonatkozó egyéb jogszabályokkal. A szakértői bejegyzés garantálja ugyanis a társadalom számára, hogy a bejegyzett személy rendelkezik a szakterületének műveléséhez szükséges felkészültséggel. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott rendelkezés alkotmányellenes, mert nem tartalmaz a közvetítői eljárásban részt vevő szakértőkkel kapcsolatosan szigorúbb szakmai követelményeket. Ez arra vezethető vissza, hogy a Köt. megalkotásánál a törvényt előkészítő miniszter – jogszabályi kötelezettsége ellenére – az igazságügyi szakértői kamarák véleményét nem kérte ki. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a közvetítői eljárásban eljáró szakértőkkel szemben a Köt. 33. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek meghatározása és az Alkotmány 37. § (2) bekezdése között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem állapítható meg.

A közvetítő a felek kérésére a közvetítői eljárásban a vitás ügy körülményeiről tudomással bíró más személyeket is meghallgathat.

A közvetítői eljárás befejeződik a megállapodás aláírásának napjával, azon a napon, amelyen az egyik fél közli a másik féllel és a közvetítővel, hogy a közvetítői eljárást befejezettnek tekinti, azon a napon, amelyen a felek egybehangzóan kijelentik a közvetítő előtt, hogy kérik a közvetítői eljárás befejezését, vagy a felek eltérő megállapodása hiányában a nyilatkozat aláírásának napjától számított négy hónap elteltével.

A közvetítő a felek együttes jelenlétében megkötött megállapodást a közvetítői eljárás lefolytatására választott nyelven írásba foglalja, és a megállapodást tartalmazó okiratot a feleknek átadja. A megállapodást a közvetítő és az együttesen, személyesen jelen lévő felek aláírásukkal látják el. Ha a közvetítői eljárásban jogtanácsos, közjegyző vagy ügyvéd vett részt közvetítőként, az eljárás során létrejött, írásba foglalt megállapodás alapján joghatás kiváltására alkalmas okiratot nem készíthet és a közvetítő jogtanácsosként vagy ügyvédként annak ellenjegyzésére sem jogosult.

A közvetítői eljárásban létrejött megállapodás nem érinti a feleknek azt a jogát, hogy a vitás ügyben igényüket bírósági vagy választottbírósági eljárás keretében érvényesítsék, azonban a közvetítői eljárás befejezését követően indult bírósági vagy választottbírósági eljárásban – ha törvény másként nem rendelkezik és a felek másként nem állapodtak meg – a felek nem hivatkozhatnak a másik fél által, a vita lehetséges megoldásával összefüggésben a közvetítői eljárásban kifejtett álláspontra, javaslatra, és a másik félnek a közvetítői eljárásban tett elismerő, joglemondó nyilatkozatára.

Speciálisan a munkaügyi jogviták terén történő közvetítésre jött létre a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat2 (MKDSZ). Az MKDSZ célja a munkaügyi kapcsolatok kultúrájának fejlesztése, a munkaügyi konfliktusok hatékony rendezése, amely három törekvést ölel fel:

  • közreműködés a munkaügyi viták hatékony rendezésében, a konfliktusok lehető leggyorsabb megoldásában,
  • a munkahelyi és az ágazati, illetve ágazatközi szociális béke megőrzése,
  • a munkaügyi kapcsolatok kultúrájának fejlesztése.

A szolgálathoz lehet fordulni többek között: 

  • Kollektív munkaügyi vita esetén, amikor még nem került sor peres eljárásra, demonstrációra, sztrájkra,
  • Sztrájk előtti egyeztetéskor,
  • Kollektív szerződés megalkotásakor, módosításakor,
  • Döntőbíráskodást igénylő esetekben,
  • Bármely más esetben, ha munkaügyi kapcsolataik színvonalát emelni szeretnék.

Közvetítés, döntőbíráskodás igénylése esetén felkérést a vitában álló feleknek – a munkáltató és a szakszervezetek vagy üzemi tanácsok – egyező akaratuk kinyilvánításának írásba foglalásával írásban kell eljuttatni az MKDSZ igazgatójának. Tanácsadást – hasonló módon – bármely fél kérhet. Amennyiben a Szolgálat igazgatójának tudomására jut egy lehetséges konfliktus, illetve már kialakult egy munkaügyi vita, akkor köteles a vitában álló feleknek felajánlani a Szolgálat segítségét a vita rendezésében. A vitában állók kérhetik a Szolgálattól, hogy ajánljon közvetítőt, illetve döntőbírót, vagy együttesen válasszanak a listán szereplők közül.

A Szolgálat célja3: járuljon hozzá a munkahelyi, az ágazati, illetve az ágazatközi szociális béke megőrzéséhez; működjön közre a munkaügyi érdekviták hatékony rendezésében, a konfliktusok lehető leggyorsabb megoldásában; segítse a munkaügyi kapcsolatok kultúrájának fejlesztését. Békéltetés abban az esetben, amennyiben a konfliktusba került felek kollektív szerződésben, illetve megállapodásban munkaügyi jogvita (kollektív jogvita) esetére békéltető személy bevonásában egyeztek meg. A közösen felkért békéltető egyezség létrehozását kísérli meg. A békéltető az egyezséget köteles írásba foglalni.(Mt.199/A.§)

A Szolgálat igénybevétele – az Mt. 197. szakaszában szabályozott, konkrét eseteket kivéve – önkéntes, a vitában álló felek szabad akaratán nyugszik. Arra épül, hogy két fél érdekvitájának rendezésében eredményesen, hatékonyan működhet közre egy külső, független, semleges fél. A Szolgálat tevékenységével kiegészíti a munkaügyi viták rendezésének jelenlegi útjait. A bírósághoz fordulás alkotmányos jogát a döntőbíráskodás meghonosítása nem sérti.

Az alábbi foglalkoztatási jogviszonyok (a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv., a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv., a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. tv., valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. tv.) esetében a Szolgálat hatásköre minden olyan munkaügyi érdekvitára, illetve kollektív jogvitára kiterjed, amelyek rendezése érdekében a vitában állók békéltetésre, közvetítésre, illetve döntőbíráskodásra felkérték.

A Szolgálat küldetése: a békéltetés, a közvetítés és a döntőbíráskodás, mint új tevékenységek meghonosításának, elterjesztésének elősegítése. Konkrétan ez elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a Szolgálat a munkaügyi viták esetén a felek igényeinek leginkább megfelelő, felkészült, képzett közvetítőt/döntőbírót ajánl fel.

A közvetítők/döntőbírók függetlenek és pártatlanok, nem képviselői a feleknek. Eljárásuk során nem utasíthatók, és teljes titoktartásra kötelezettek a teendőik ellátása keretében tudomásukra jutott információk tekintetében, az eljárás megszűnése után is. Minderről megbízólevelük átvétele napján – írásbeli nyilatkozatot kötelesek tenni.

A Szolgálat szervezeti, működési formájának kialakításában – mind a megalakuláskor, mind a folyamatos működés során – a rugalmasság és a költséghatékonyság a meghatározó. A Szolgálat működése feletti társadalmi kontroll az Országos Érdekegyeztető Tanácson keresztül valósul meg, anélkül azonban, hogy a Szolgálat önállóságát az operatív működés során korlátozná.

A Szolgálat tevékenysége közreműködés a kollektív munkaügyi viták (érdekviták és kollektív jogviták) megoldásában, amely lehet békéltetés, közvetítés, valamint döntőbíráskodás. A Szolgálat kollektív jogvitákban csak az Mt. 199/A szakaszában szabályozottak szerint vehet részt. A Szolgálat döntőbírói tevékenységet is csak szűk körben, az Mt.197. szakaszában leírt esetekben (ezekben az esetekben az Mt. kötelező döntőbírói eljárást ír elő), illetve a felek közös megegyezésével az Mt. 196. §-a szerint láthat el. Igény alapján szakmai tanácsadás a munkaügyi kapcsolatok körébe tartozó kérdésekben, a konfliktusok megelőzése érdekében. A Szolgálat jogi tanácsadással nem foglalkozik, azonban gondoskodik a listán lévő személyek felkészítéséről, oktatásáról és továbbképzéséről.

A közvetítő/döntőbíró munkájának alapvető célja a vitában álló felek között a bizalom helyreállítása, a konfliktushelyzet megszüntetése, a munkahelyi béke megőrzése, illetve helyreállítása, a munkaügyi kapcsolatok kultúrájának javítása. Ennek megfelelően nem célja a felmerülő javaslatok értékelése, az általa jónak vélt megoldás preferálása. A közvetítő/döntőbíró áttanulmányozza az addig készült, a vitával összefüggő írásos dokumentumokat, megállapodik a felekkel az eljárás lefolytatásának alapvető szabályaiban, meghallgatja a felek elvárásait, külön – külön megbeszélést folytat a vitában álló felekkel, ezt követően maga számára összegzi a tényeket, rögzíti a kialakult helyzetet és meghatározza saját teendőit a fenti cél elérése érdekében. A két fél között “ingázva”, fenntartja a kapcsolatot, a kommunikációt a vitában állók között, külön – külön felveti a vitás kérdéseket, segíti a probléma értelmezését, megfogalmazza a partner lehetséges ellenérveit és prioritásait, igyekszik eloszlatni – a rossz tárgyalási, illetve kommunikációs gyakorlat miatt – keletkezett félreértéseket. Amennyiben esélyt lát új megközelítések, illetve javaslatok megfogalmazásával fordulat elérésére, kezdeményezi a közvetlen tárgyalások folytatását. A tárgyalócsoportok vezetőinek (külön – külön) négyszemközti megbeszélésen – a tárgyalásokon szerzett tapasztalatai alapján – felhívja figyelmüket, az eredményes tárgyalást akadályozó tényezőkre (a tárgyalócsoportok összetételére, rossz tárgyalási technikákra, új módszereket ajánlhat a sikeresebb megbeszélések érdekében stb.). Ügyel arra, hogy a felek érezzék: egyenrangú partnereknek tekinti őket. Ezért mindkét félre azonos időt, energiát, figyelmet fordít. A nyilvánosság előtt nem a közvetítőnek/döntőbírónak kell megjelennie, hanem a feleknek. Csak akkor nyilatkozhat a közvetítő/döntőbíró a konkrét ügyről a sajtónak, ha erre mindkét fél felkérte, illetve ezzel megbízták. Még ilyen felkérés esetén sem adhat információt a felek közvetítési eljárás során tanúsított magatartásáról, az ügy érdemi részéről, vagy a rendezésre tett javaslatokról, illetve olyasmiről, amivel kapcsolatban a felek bármelyike titoktartást igényel. A közvetlen tárgyalásokon részt vesz – felkérésre elnököl – és segít a párbeszéd fenntartásában, egészen a megállapodásig. Felkérésre részt vesz a megállapodás megszövegezésében.

A közvetítő köteles aktívan részt venni a konfliktus megoldásában, ennek érdekében – ha szükséges, akkor szakértő(k) bevonásával – konkrét javaslatot dolgoz ki, amelyet megvitatásra felajánl mind a munkáltatóknak, mind a munkavállalóknak. A vitában álló felek a közvetítő által kidolgozott javaslatokkal kötelesek érdemben foglalkozni, de nem kötelesek elfogadni, a felek szabadon dönthetnek a javaslat elfogadásáról, illetve elvetéséről.

A döntőbíró a Munka törvénykönyvében kapott felhatalmazás alapján megállapítja a tényállást és amennyiben illetékessége a vitatott kérdésben egyértelműen megállapítható – az iratok áttanulmányozása, a felek, szakértők, illetve a vitában állók kezdeményezésére tanúk meghallgatása után – végleges döntést hoz. Ugyanakkor a döntőbíró határozata a Munka törvénykönyve felhatalmazása alapján – kollektív szerződéses megállapodásnak minősül, és a kollektív szerződéssel kapcsolatban helye van munkaügyi jogvitának is.

A döntőbírói eljárás garanciális szabályai:
a) a döntőbírói tárgyalás – ha a felek másként nem rendelkeznek – nyilvános,
b) a döntőbíró a tárgyaláson hozott határozatát nyilvánosan hirdeti ki, még abban az esetben is, ha a felek előzetesen zárt tárgyalást kértek,
c) a döntőbírói eljárás során a felek érdekeik érvényesítése érdekében képviselőt bízhatnak meg.

A Szolgálat csak akkor tudja betölteni hivatását, szerepét, ha az ország munkáltatóinak és munkavállalóinak többsége ismeri célját, feladatát, működését, eljárási szabályait, igénybevételének módját, elérhetőségi lehetőségét. Ennek érdekében a Szolgálat Szervezeti, Működési és Eljárási Szabályzata kimondja, hogy folyamatosan tájékoztatni kell a sajtót, a szakmai közvéleményt, az egyetemeket, a kamarákat és természetesen az OÉT tagjait az elkészült szakértői anyagokról, a megvalósítási elképzelésekről, a Szolgálat Szervezeti, Működési és Eljárási Szabályzatát a médiáknak (kiemelten kezelve a munkáltatói és szakszervezeti lapokat) meg kell küldeni, a Szolgálat elfogadott dokumentumait – az OÉT döntése után – sajtótájékoztató keretében kell ismertetni a közvéleménnyel, illetve minden munkáltatói érdekképviseletnek és minden munkavállalói érdekképviseletnek az OÉT tagságtól függetlenül – meg kell küldeni.

A közjegyző előtt folytatott fizetési meghagyásos eljárás4

A munkaügyi jogvita bíróságot elkerülő lehetséges másik megoldási útja a fizetési meghagyás, mint nem peres eljárás. A fizetési meghagyásos eljárásról a 2009. évi L. törvény rendelkezik, mely törvény rendelkezései a 2010. május 31. napját követően megindult eljárásokra alkalmazandóak. A törvény az eljárást a korábbi bírósági útról a közjegyzők hatáskörébe utalta, azzal az elvárással, hogy az eljárások felgyorsulnak, és a jogosult hamarabb juthat végrehajtható határozathoz. A közjegyző eljárása – mint polgári nemperes eljárás – a bíróság eljárásával azonos hatályú.

A fizetési meghagyásos eljárásra a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény szabályait a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel kell megfelelően alkalmazni. A fizetési meghagyásos eljárásra az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény rendelkezéseit nem lehet alkalmazni.

A fizetési meghagyásos eljárásban a közjegyző a Magyar Országos Közjegyzői Kamarának a közjegyzők, valamint a felek és az eljárásban részt vevő egyéb személyek részére rendelkezésre álló, az interneten elérhető országosan egységes számítástechnikai rendszere használatával, gépi adatfeldolgozással jár el. A fizetési meghagyásos eljárásban a kifejezetten emberi közreműködést nem igénylő, eljárási cselekmények az eljáró közjegyző nevében automatizáltan is végezhetőek.

Fizetési meghagyás útján is érvényesíthető a pénz fizetésére irányuló, lejárt követelés, azonban a munkaviszonyból származó pénzkövetelés iránti igény fizetési meghagyás útján csak akkor érvényesíthető, ha az ügy tárgya nem a jogviszony keletkezése, módosulása, megszűnése vagy a munkaviszonyból származó kötelezettségeknek a munkavállaló által történt vétkes megszegése miatt alkalmazott jogkövetkezmény, illetve fegyelmi vétség miatt alkalmazott jogkövetkezmény.

A közjegyző eljárására jellemző, hogy az ország egész területére illetékes, az elektronikus úton előterjesztett fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmek elosztása a MOKK rendszerének alkalmazásával automatikusan, a közjegyzői székhelyek között egyenlő arányban történik. A papír alapon benyújtott és a szóban előterjesztett fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem folytán indult eljárásban az a közjegyző jár el, akihez a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet benyújtották, illetve akinél a kérelmet előterjesztették. A kérelmet a fél bármelyik közjegyzőnél benyújthatja vagy előterjesztheti. A jogi képviselővel rendelkező fél és a jogi személy fél beadványát kizárólag elektronikus úton terjesztheti elő, kivéve, ha beadványához papír alapú mellékletet csatol.

Az elektronikus úton benyújtani kívánt beadvány hiányosságairól a MOKK rendszere tájékoztatja az előterjesztőjét; a beadvány adatainak a MOKK rendszerébe történő bevitelére akkor kerül sor, ha az előterjesztő a hiányokat pótolja. A beadvány adatainak beviteléről annak benyújtója a MOKK rendszerén keresztül, elektronikus úton automatikusan visszaigazolást kap.

A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet írásban, az erre rendszeresített űrlapon vagy szóban kell előterjeszteni. A kérelem a kötelezett ellen fennálló több követelés tekintetében, valamint több kötelezett ellen fennálló azonos követelés tekintetében együttesen is előterjeszthető. Több kötelezett ellen fennálló követelés esetében az egyes kötelezetteket terhelő összegeket határozottan meg kell jelölni, egyetemleges kötelezettség esetében pedig a kérelemben ennek tényét kell feltüntetni.

A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztésének ugyanaz a hatálya, mint a keresetlevél beadásának. A közjegyző a kérelmet nyomban, de legkésőbb a fizetési meghagyás kibocsátására nyitva álló határidőn belül megvizsgálja annak megállapítása érdekében, hogy nem kell-e a felet a hiányok pótlására felhívni, nincs-e helye az ügy áttételének vagy a kérelem hivatalból történő elutasításának, és a szükséges intézkedéseket megteszi. Ha a közjegyző a határidőt elmulasztja, a határidő utolsó napját követő munkanapon a MOKK rendszere útján a közjegyző nevében automatikusan kerülnek megtételre a szükséges intézkedések.

Ha a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem nem felel meg a törvény feltételeinek, akkor azt elutasítják, és a jogosult a követelés érvényesítése végett választása szerint ismét fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet terjeszthet elő, vagy a bíróságnál keresetet indíthat, illetőleg követelését egyéb úton szabályszerűen érvényesítheti.

Ha a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem hivatalból történő elutasításának vagy az ügy áttételének nincs helye, és ha nem kell a felet a hiányok pótlására felhívni, vagy a fél a hiánypótlási kötelezettségének eleget tett, a közjegyző az ellenfél meghallgatása (nyilatkoztatása) nélkül köteles a fizetési meghagyást kibocsátani. A közjegyző a fizetési meghagyást legkésőbb a kérelem beérkezésétől számított tizenöt napon belül – elektronikus úton beadott kérelem esetén három munkanapon belül – papír alapon bocsátja ki. A törvény egyes esetekben a fizetési meghagyás elektronikus úton történő kézbesítését is előírhatja.

A fizetési meghagyás ellen a kötelezett annak kézbesítésétől számított tizenöt napon belül a közjegyzőnél ellentmondással élhet. Ha a fizetési meghagyást ellentmondással határidőn belül nem támadták meg, annak ugyanolyan hatálya van, mint a jogerős ítéletnek, a közjegyző a meghagyás kiadmányát jogerősítési záradékkal látja el, és így kézbesítteti a jogosultnak.

A kellő időben előterjesztett ellentmondás folytán a fizetési meghagyásos eljárás – az ellentmondással érintett részben – perré alakul át. Ha az ellentmondás a fizetési meghagyásnak csak valamely része vagy rendelkezése ellen irányul, a fizetési meghagyásnak az ellentmondással nem érintett része (rendelkezése) jogerőre emelkedik.

A közjegyző az ellentmondásról szóló értesítés kézbesítésével egyidejűleg felhívja a jogosultat, hogy az értesítés kézbesítésétől számított tizenöt napon belül a bíróságnak benyújtott beadványon a peres eljárás illetékét rója le és az ügyre vonatkozó részletes tényállításait adja elő és bizonyítékait terjessze elő, azzal a figyelmeztetéssel, hogy az abban foglaltak elmulasztása esetében a bíróság a pert megszünteti.

A közjegyző az ellentmondásról szóló értesítésnek a jogosult részére történő kézbesítését követően a fizetési meghagyásos eljárás MOKK rendszerében rögzített iratainak, a MOKK rendszerén keresztül kinyomtatott példányát (aktanyomat) megküldi a fizetési meghagyás iránti kérelemben a jogosult által megjelölt bíróságnak.


A munkajogi igény peres úton történő érvényesítése
5

Amennyiben a jogosult nem kíván élni a fizetési meghagyás nyújtotta lehetőségekkel, illetve a kibocsátott fizetési meghagyással szemben a kötelezett ellentmondással élt, továbbá, ha fizetési meghagyás kibocsátásának nincs helye – mert például a jogosult nem pénzkövetelést érvényesít – úgy a jogosult a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény alapján polgári pert kezdeményezhet.

A munkaügyi jogvitával kapcsolatos perek (munkaügyi perek) a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartoznak. A munkaügyi perekre vonatkozó speciális jellemzők miatt a munkaügyi perek több szempontból is eltérnek az általános eljárástól, így indokolt ezen eljárásokra különleges szabályok alkalmazása. A hatályos eljárásjogi rendelkezések ezt a specialitást tartalmazzák, és a munkaügyi perekre jellemző külön eljárási szabályokat rögzítenek. Amennyiben ilyen különleges szabályt a törvény nem tartalmaz, abban az esetben természetesen az általános szabály az alkalmazandó.

Munkaügyi pernek minősül:
a) a munkaszerződés megkötését megelőző tárgyalásra, a munkaviszony megszűnését követően a munkaviszonyból eredő jogra,
b) a kollektív szerződés kötésére jogosult felek, illetve ezek és harmadik személy között, a kollektív szerződés fennállására, továbbá a kollektív szerződésből eredő jogra,
c) a sztrájkkal, egyéb munkaharccal vagy a szervezkedési szabadsággal kapcsolatos jogellenes magatartásra vagy törvényben előírt kötelezettség teljesítésére,
d) az európai részvénytársaságban, valamint az európai szövetkezetben a munkavállalók döntéshozatalba történő bevonására vonatkozó szabályok megsértésére alapított igény érvényesítése.

A munkavállaló és a munkáltató közötti, a munkaviszonnyal közvetlen kapcsolatban lévő jogra alapított igény a munkaügyi perben is érvényesíthető.

A fél a pénzkövetelés iránti igényét fizetési meghagyás útján is érvényesítheti, kivéve, ha a per tárgya a jogviszony keletkezése, módosulása, megszűnése vagy a munkaviszonyból származó kötelezettségeknek a munkavállaló által történt vétkes megszegése miatt alkalmazott jogkövetkezmény, illetve fegyelmi vétség miatt alkalmazott jogkövetkezmény.

A munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik a munkaügyi ellenőrzés, a munkavédelem keretében hozott közigazgatási határozat, a kollektív szerződés ágazatra történő kiterjesztésével kapcsolatosan hozott határozat, az Országos Érdekegyeztető Tanács, illetve az ágazati párbeszéd bizottság létrejöttével, az abban való részvétel, illetve gyakorolt jogosultságok tárgyában hozott határozat, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján az állami foglalkoztatási szerv által hozott közigazgatási határozat, valamint a társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata. A fellebbezést a munkaügyi bíróság székhelye szerint illetékes megyei bíróság bírálja el. Munkaügyi perben az elsőfokú bíróság – eltérő rendelkezés hiányában – ülnökök közreműködésével jár el.

Munkaügyi perre kizárólag a munkáltató székhelye szerinti, illetőleg a munkáltató azon telephelye szerinti munkaügyi bíróság illetékes, ahol a munkavállaló munkaszerződése alapján munkát végez, vagy végzett. A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 157. számú állásfoglalása szerint a munkáltató székhelye szerinti munkaügyi bíróság az eljárásra csak akkor illetékes, ha a munkáltatónak nincs olyan, más a munkaügyi bíróság illetékességét megalapozó telephelye, ahol a munkavállaló munkaszerződése alapján munkát végez, vagy végzett.

A különleges szabályok között a polgári perrendtartás már a törvény elején speciális rendelkezést tartalmaz a pertárgy értékére vonatkozólag, ami szerint elsősorban a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értéke irányadó, azonban a tényleg megállapítható összegtől függetlenül munkaügyi perben – feltéve, hogy a per tárgya nem pénzkövetelés – az egyévi átlagkeresetet, ha a perben maga a munkaviszony vitás, ha pedig a jogvita csak bérkülönbözettel kapcsolatos, a bérkülönbözet egyévi összegét. A pertárgy értékének megállapításánál a végkielégítést figyelmen kívül kell hagyni, kivéve, ha a kereset kizárólag végkielégítés megfizetésére irányul.

A pert keresetlevéllel kell megindítani, amelyben fel kell tüntetni az eljáró bíróságot, a feleknek, valamint a felek képviselőinek nevét, lakóhelyét és perbeli állását, az érvényesíteni kívánt jogot, az annak alapjául szolgáló tényeknek és azok bizonyítékainak előadásával, azokat az adatokat, amelyekből a bíróság hatásköre és illetékessége megállapítható, végül a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet. A keresetlevélhez csatolni kell azt az okiratot, amelynek tartalmára a felperes bizonyítékként hivatkozik. Ha a felperes rendelkezik telefonszámmal, faxszámmal, illetve e-mail címmel, azt a keresetlevélben fel kell tüntetnie.

Már nem elutasítási ok, azonban ha a felek közötti jogvitában közvetítői eljárás volt folyamatban, a keresetlevélben erre utalni kell.

Marasztalásra irányuló kereseti kérelemnek csak lejárt követelés érvényesítése végett van helye. Ha a kereseti kérelem számadási kötelezettség megállapítására irányul, a felperes ezzel együtt kérheti az általa előterjesztett számadás helyességének megállapítását is, azonban megállapításra irányuló egyéb kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a felperes a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet.

A bíróság a keresetlevelet nyomban, de legkésőbb a bírósághoz érkezésétől számított harminc napon belül megvizsgálja annak megállapítása érdekében, hogy nem kell-e azt a félnek hiánypótlásra visszaadni, nincs-e helye az ügy áttételének, illetőleg a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának, és a szükséges intézkedéseket megteszi. A bíróság a keresetlevelet – hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve – idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha a keresetlevél a fenti kötelező tartalmi kellékeket – esetleges hiánypótlás ellenére – nem tartalmazza.

A per során lehetőség van a per érdemi tárgyalásának mellőzésével mulasztásos ítélethatályú határozat, ún. bírósági meghagyás kibocsátására. Ha az első tárgyalást az alperes mulasztja el, és írásbeli védekezést nem terjesztett elő, a bíróság a felperes kérelmére az alperest az idézéssel közölt kereseti kérelemnek megfelelően bírósági meghagyással kötelezi, egyben marasztalja a felperes költségeiben. Nem bocsáthatja ki a bíróság a meghagyást, ha a per megszüntetésének lenne helye. Amennyiben az első tárgyalást a felperes mulasztja el, és megelőzőleg nem kérte, hogy a bíróság a tárgyalást távollétében is tartsa meg, a bíróság az alperes kérelmére a pert megszünteti. A bírósági meghagyás ellen a kézbesítésétől számított tizenöt napon belül bármelyik fél szóban vagy írásban a meghagyást kibocsátó bíróságnál ellentmondással élhet. A kellő időben benyújtott ellentmondás esetében a bírósági meghagyást kibocsátó bíróság a per tárgyalására új határnapot tűz ki. A bírósági meghagyásnak ellentmondással meg nem támadott része jogerőre emelkedik, és az új tárgyalást csak a megtámadott részre vonatkozóan kell kitűzni.

A bíróság a per folyamán is törekszik arra, hogy a jogvitát a felek egymás közötti egyezsége zárja le, hiszen egy olyan megoldás képezi a felek érdekét, amit mindannyian elfogadnak, ez lényegesen megkönnyíti az abban megfogalmazott döntés végrehajtását is. A bíróság a per bármely szakában megkísérelheti, hogy a felek a jogvitát vagy a vitás kérdések egy részét egyezséggel rendezzék. Ennek keretében a bíróság – amennyiben annak sikerére esély mutatkozik, különösen, ha a felek bármelyike kéri – tájékoztatja a feleket a közvetítői eljárás lényegéről, igénybevételének lehetőségéről, és ezzel összefüggésben a szünetelés szabályairól. Ha a felek a közvetítői eljárás során egyezséget kötnek, azt a bírósághoz jóváhagyás végett benyújthatják, ebben az esetben a bíróság az eljárást folytatja. Ha az egyezség megfelel a jogszabályoknak, a bíróság azt végzéssel jóváhagyja, ellenkező esetben pedig a jóváhagyást megtagadja, és az eljárást folytatja.

A bíróság által jóváhagyott egyezségnek ugyanaz a hatálya, mint a bírói ítéletnek.

A munkaügyi perek különleges helyzetére jellemző, hogy a bíróságnak a fentebb említett egyezségkötési kísérleten túl további kötelezettsége is van arra vonatkozólag, hogy a felek a vitájukat a bíróság ítélete mellőzésével rendezzék. Ha a tárgyaláson a felek személyesen vagy képviselőik útján megjelentek, a tárgyalás a felek megegyezésére irányuló egyeztetéssel kezdődik. Az elnök a jogvita egészét az összes körülmény szabad mérlegelésével a felekkel megvitatja annak érdekében, hogy a felek a jogvitát egyezség megkötésével, a per érdemi tárgyalásának mellőzésével befejezhessék. Ha az egyeztetés eredménytelenül végződött, a bíróság a tárgyalást nyomban megtartja.

A munkaügyi per további sajátossága, hogy a felperes keresetétől az alperes hozzájárulása nélkül is bármikor elállhat. Ennek az a jelentősége, hogy a felperes felé nyújtott ezen kedvezmény által egy újabb lehetőség nyílik arra, hogy a bíróság ítélete nélkül rendeződjön a felek között felmerült jogvita.

A bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett bizonyítást rendel el. A per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el.

Bizonyítási eszközök különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemlék, az okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok. A bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el.

A bíróság a per érdemében ítélettel határoz. A döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen, ez a szabály a főkövetelés járulékaira (kamat, költség stb.) is kiterjed. Az ítélet ellen a fellebbezés határideje a határozat közlésétől számított tizenöt nap.

A munkavállalót igénye érvényesítésében segítő egyéb rendelkezések – a költségkedvezmények6

A munkavállaló hátrányos helyzetét kiküszöbölni segítő rendelkezések között ki kell térni különösen a munkavállalót segítő költségkedvezményekre. Megállapítható, hogy ezen szabályokon az elmúlt időszakban – elsősorban költségvetési okokból – szigorítottak, a munkaügyi perek tárgyi költségmentességét megszüntették, és bár ezen intézkedés több szempontból is indokoltnak mondható, a munkavállalót jogszerű igényérvényesítéséhez továbbra is jelentős költségkedvezmény illeti meg.

A bírósági eljárásban alkalmazandó költségmentességről szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet szerint a feleket jövedelmi és vagyoni viszonyaikra tekintet nélkül költségfeljegyzési jog (tárgyi költségfeljegyzési jog) illeti meg a munkaviszonnyal, a közszolgálati és a közalkalmazotti jogviszonnyal, más szolgálati viszonnyal, valamint a szövetkezeti tagsági viszony alapján létrejött munkaviszony jellegű jogviszonnyal kapcsolatos perben (azaz munkaügyi perben), kivéve azokat a munkaügyi pereket, amelyekben a feleket tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.

A polgári perrendtartás (2010. január 1-jétől hatályos) egyik újítása a munkavállalók részére biztosított munkavállalói költségkedvezmény. Ha a munkaügyi per által érintett munkaviszonyból származó átlagkereset nem haladja meg a külön jogszabályban meghatározott mértéket, a perben félként résztvevő munkavállaló munkavállalói költségkedvezményre jogosult. A felet a munkavállalói költségkedvezmény alapján – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a keresetlevél előterjesztésétől kezdve, a per egész tartamára, valamint a végrehajtási eljárásra is kiterjedően teljes költségmentesség illeti meg. A munkavállalói költségkedvezményre vonatkozó adatokat a keresetlevélben fel kell tüntetni, illetve ahhoz csatolni kell a szükséges iratokat. A fél jogosultságát a bíróság a csatolt iratok alapján hivatalból vizsgálja.

A munkavállalói költségkedvezmény megállapításáról és érvényesítésének szabályairól szóló 73/2009. (XII. 22.) IRM rendelet szerint a munkaügyi perben félként résztvevő munkavállaló munkavállalói költségkedvezményre abban az esetben jogosult, ha a per által érintett munkaviszonyból származó bruttó havi átlagkeresete a keresetlevél benyújtásakor, ha a munkaviszony korábban megszűnt, annak megszűnésekor, vagy ha a munkaügyi per a munkaviszony jogellenes megszüntetése tárgyában indult, a munkáltató munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozata közlésének időpontjában nem haladja meg – a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett, a fenti időpontot megelőző második év nemzetgazdasági bruttó havi átlagkeresetének kétszeresét. Ez az összeg 2006. évben 327.200.- Ft, 2007. évben 365.330.- Ft és 2008. évben 395.230.- Ft.

A munkaviszonyból származó átlagkeresetre vonatkozó, a munkavállalói költségkedvezmény megállapításához szükséges adatokat a keresetlevélben fel kell tüntetni, és ahhoz csatolni kell az adatok igazolására alkalmas iratokat. Ha a munkavállaló keresetleveléből, más nyilatkozatából vagy egyéb körülményekből megállapítható vagy valószínűsíthető, hogy a munkavállaló az adatszolgáltatási kötelezettségének a munkáltatónak felróható okból nem tud eleget tenni, a bíróság a munkáltatót kötelezi a szükséges adatok igazolására. Ha a munkavállaló a perben vitatja átlagkeresetének a munkáltató által igazolt mértékét, a bíróság a munkavállalói költségkedvezményre való jogosultságról az ügydöntő határozatában rendelkezik. Ha a bíróság az eljárás folyamán állapítja meg, hogy a munkavállalói költségkedvezmény feltételei nem álltak fenn, a munkavállalói költségkedvezményt megvonja.

A jogi környezet megteremtette a lehetőséget a jogvita peren kívül történő rendezésének, azonban kis túlzással lehet állítani, hogy a problémák megoldásának ezen útjait „szinte senki” nem ismeri. A közvélemény megfelelő tájékoztatása és megismertetése a peren kívüli, gyakran „emberibb hangvételű” vitarendezési lehetőségekkel mind a vitában álló felek, mind a túlterhelt bíróságok számára alapvető fontosságú lenne, ez a publikáció is ezt a célt szolgálja.

Budapest, 2011. április

 

1 2002. évi LV. törvény A közvetítői tevékenységről
2 http://www.tpk.org.hu/engine.aspx?page=tpk_MKDSZ_A_szervezetrol
3 A Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat Szervezeti, Működési és Eljárási Szabályzata (az Országos Érdekegyeztető Tanács 2008. július 04. jóváhagyta)
4 2009. évi L. törvény
5 1952. évi III. törvény
6 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet a bírósági eljárásban alkalmazandó költségmentességről
73/2009. (XII. 22.) IRM rendelet a munkavállalói költségkedvezmény megállapításáról és érvényesítésének szabályairól