Kétévente adatik meg, hogy az európai jogásztársadalom színe-java összeüljön az Európai Jogász Fórum keretében. Az európai jogfejlődés csapásirányait ezúttal is sikerült ugyan tartalmilag kijelölni, a prezentációk néha mégis hiányérzetet keltettek. Helyszíni exkluzív Luxembourgból, amelyből az is kiderül, hogy sodorhat diplomáciai vészhelyzetbe egy ártatlannak tűnő prezentációs dia.
Bivalyerősre sikerült az összeállítás a 6. Jogász Fórum előadói névsorában. Ahol többek között az Európai Bíróság bírái, főtanácsnokai és az Európai Bizottság eminensei váltják egymást a pódiumon vezető jogi karok professzoraival és az Európai Emberi Jogi Bíróság bíráival, ott elmondható, hogy jogi konferencia kategóriában ennél nincs feljebb.
Nem fog unatkozni az Európai Bíróság
Nem csoda, hogy a fenti szellemi konyhát sok száz érdeklődő akarta tesztelni. A menühöz az apperitivet nem más, mint Jean-Claude Juncker szolgálta fel nyitó beszédével. A luxembourgi politikai nagyágyú, az eurózóna tagállamait tömörítő Eurogroup elnöke európai porondos rutinjával hengerelt húsz percig.
A második körben az Európai Bíróság elnöke, Vassilios Skouris fogott köszöntésbe. Az Európai Uniót megújító Lisszaboni Szerződés ügyszámot növel az előzetes döntéshozatali eljárás kiszélesítése miatt, ami a jelenlegi huszonhét bíró mellett tizenkét új bíró hadrendbe állítását követeli meg. Ez több szakosodott tanácsot, azaz pénzt igényel, ami a jelenlegi, válsággal terhelt időkben kemény költségvetési huzavonákat vetít előre.
Lisszabon uralta a harmadik indító beszédet is. Viviane Reding bizottsági alelnök jelentette a nagyérdeműnek, hogy a demokrácia döntő lökést kapott. A közvetlenül választott Parlamentet szinte minden területen együttdöntési jogkörrel ruházták fel, ezáltal jogalkotási szemmagasságba kerülve a Tanáccsal. A korábban kormányközi szinten rendezett ügyek, mint például a bűnügyi együttműködés, szintén a közösségi jogalkotás gépezetébe kerültek, ahol az ösvény végén az Európai Bíróság vár megkerülhetetlenül, biztosítva a kikényszeríthetőséget. Az eredmény erősebb legitimáció és nagyobb jogbiztonság. Kérdés, hogy ez mennyire tudatosul a választópolgárokban, akiknek legutóbb csupán 43%-a vett részt a legitimációt alátámasztani szánt európai választásokon.
Kin is volt ott fürdőruha?
A három nagy témakör közül a pénzügyi válsággal foglalkozó bizonyult a legizgalmasabbnak. Klaus Regling, az európai pénzügyi stabilitási eszköz (EFSF) vezetője vázolta az eredményeket a válságkezelés és -megelőzés terén. Az EFSF lélegeztető-gépét három évre programozták az eurózóna tagjai, hogy levegővételhez juttassák azon társaikat, akik nyaka körül szorul a hurok. Ezt váltja majd 2013 közepén a tartós megoldás, a stabilitási mechanizmus, amely kormányközi szervezet formájában áll állandó jelleggel a bajba jutottak rendelkezésére szintén szigorú feltételekhez kötött kölcsönökkel.
Üdvös persze az lenne, ha e szolgáltatásokat nem kellene igénybe venni. Ahogy Warren Buffet üzletember mondta, az csak apálykor derül ki, hogy kin van fürdőruha. Márpedig a válság pontosan megmutatta, hogy ki volt felkészületlen. Segíthet az ún. európai szemeszter intézménye, amelynek keretében már az év első felében kötelesek a tagállamok költségvetési politikáikat az Európai Bizottsággal egyeztetni. Az Európai és Monetáris Unió (EMU) védelmére létrehozott Stabilitási és Növekedési Egyezmény reformja is elengedhetetlen. A renitenseket korábban kell tetten érni, hogy problémáik ne gyűrűzzenek be a többi tagállamba, illetve erősödik a pénzpiaci szereplők felügyelete is.
Rendezői húzással ért fel, hogy egy svéd szakember is felszólalt, aki saját pénznem hívőként nem volt rest az eurózóna működésének összes hátulütőjét a válságkezelők orra alá dörgölni. Hogyan lehetséges, hogy a szégyenpados Görögországnak eddig egyetlen egyszer sem sikerült teljesítenie az eurózóna követelményeit és mégis tag maradhatott? – hangzott a költői kérdés.
Messze nem volt Dumaszínház
Az ember a bőség zavarával küzdött, hiszen az egyes témakörökön belül három-három előadás-sorozat volt, egymással párhuzamosan. Míg a pénzügyi krízisről lendületesek voltak a prezentációk, a másik kettő tárgykör inkább a válság jeleit mutatta. A hiányosságok palástolására sokan felolvasásba menekültek, köztük paradox módon a luxembourgi kommunikációért felelős miniszter. Nem szerepelt jobban több dél-európai illetőségű referáló sem, akiknek gondolatai rendezettségüket tekintve országaik költségvetési fegyelmét idézték.
Az alapvető jogok kapcsán arról esett szó, hogy a büntető eljárásban a sértett jogait is előtérbe kellene helyezni. Másrészt, míg korábban csak az állammal szemben lehetett az alapvető jogokra hivatkozni, azok egyre inkább horizontálisan, vagyis a polgári jogviszonyok között is szerepet kapnak. Mindezt nagyban befolyásolja az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlata, amely olykor talán elveti a sulykot és tekintettel lehetne az egyes tagállamok sajátosságaira is (noha ezt a meglátást egy hallgató hozzászólásában erősen bírálta.)
A harmadik workshopon az információs társadalom szereplői sorakoztak fel, a szabályozóktól a szolgáltatókig. A legtöbb konkrétumot a Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) képviselője említette. Jön az International Music Registry (IMR), ahol egy helyen lesz ellenőrizhető, kinek milyen zenére meddig van joga és ez mibe kerül. Fontos kezdeményezés továbbá a digitális tartalmak vakok és gyengén látók számára történő könnyített és kedvezményesebb közzététele. Ezen a WIPO az EU-val közösen dolgozik.
Vízszünetet a Wikipediába!
Ha már az előadók többször hagyták cserben hallgatóságukat adósak maradva egy-egy követhető gondolatmenettel, háttéranyagokkal javíthattak volna bizonyítványukon. Ehhez képest egyetlen egyszer rukkoltak elő dia hand-outtal. A ráérősen tülekedő tudósítónak maradt az utolsó példány, de valaki más is magának vindikálta azt, így alakult ki egy pillanatra egy konfliktus közeli helyzet.
Ráadásul a papír másik oldalán nem más, mint egy veszélyesen szőke hölgy állt, aki korábban a tudósító mellett ült. Egy úriember természetesen ilyenkor lemond a gyengébbik nem javára. Az igazi meglepetést viszont a „rivális” névjegykártyája hordozta, amelyről kiderült, hogy a dán nagykövettel szemben sikerült akaratlanul csaknem diplomáciai bonyodalmat kelteni!
A kedélyek lehűtése végett épp már kávéért indult volna a derék tudósító, amikor megdöbbenéssel kellett konstatálnia, hogy a kávészünetként beharangozott idősávban kávé az nincs. Csak víz. Vagyis vitathatatlanul egy vízszünet történelmi résztvevőjévé avanzsáltunk. Ez az egyik előadónak is feltűnt, aki a „Welcome back from the water break!” fordulattal adott legitimitást az új fogalomnak, amely így egy Wikipedia szócikket is megérne. Ha erre mégsem kerülne sor, talán a legközelebbi Európai Jogász Fórum szolgál majd egy kellően precíz jogi definícióval, két év múlva.
