Május 25-én immár harmadik alkalommal dönthetik el Magyarország polgárai, hogy a következő öt esztendőben kik képviseljék hazánkat az Európai Parlamentben. Egy friss felmérés szerint a megkérdezett európai fiatalok 70 százaléka hasznosnak tartja az uniós tagságot.

2004-ben Magyarországon hárommillió választópolgár (38,5 százalék) élt választójogával. A leadott szavazatok 47,4 százalékát a Fidesz (12 mandátum), 34,3 százalékát az MSZP (9 mandátum), 7,77 százalékát az SZDSZ (2 mandátum), 5,33 százalékát az MDF (1 mandátum kapta. 2009-ben 2,9 millióan (36,3 százalék) szavaztak, közülük 56,4 százalék a Fideszre (14 mandátum), 17,4 százalék az MSZP-re (4 mandátum), 14,8 százalék a Jobbikra (3 mandátum), 5,31 százalék az MDF-re (1 mandátum).

Az Európai Unió (EU) tagállamainak polgárai 1979 óta közvetlenül választják meg az Európai Parlament (EP) tagjait, Magyarország 21 képviselőt küldhet a 751 tagú brüsszeli törvényhozásba. Az idei EP-választástól kezdve 12 tagállam – köztük Magyarország – elveszít egy-egy mandátumot. Erre azért van szükség, hogy tartani lehessen az EP-nek a Lisszaboni Szerződésben meghatározott létszámát (751) és legyen helyük a 2013. július 1-jétől az unió tagjává vált Horvátország képviselőinek is. Horvátország csatlakozásával a strasbourgi parlament képviselőinek száma ideiglenesen 766-ra nőtt, ezt a létszámot kell 751-re csökkenteni.

Jelenleg nyolc frakció, képviselőcsoport van jelen a parlamentben:

  • az Európai Néppárt (273),
  • a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (196),
  • a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (83),
  • az Európai Konzervatívok és Reformerek (57),
  • a Zöldek és az Európai Szabad Szövetség (57),
  • az Egységes Európai Baloldal és az Északi Zöld Baloldal (34),
  • a Szabadság és Demokrácia Európája (31),
  • a függetlenek (33).

A huszonnyolc tagország több hullámban csatlakozott a közösséghez: 1957-ben Belgium, Franciaország, Hol­landia, Luxemburg, Németország és Olaszország; 1973-ban Dánia, Egyesült Királyság és Írország; 1981-ben Görögország; 1986-ban Portugália és Spanyolország; 1995-ben Ausztria, Finnország és Své­d­or­szág; 2004-ben Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlová­kia és Szlovénia; 2007-ben Bulgária és Románia; 2013-ban Horvátország. Jelenleg öt tagjelölt vár a csatlakozásra: Izland, Macedónia, Montenegró, Szerbia és Törökország.

„Európa egysége csak kevesek álma volt, de sokak reménye lett. Ma mindannyiunk számára szükségszerűség” – írta 1954-ben Konrad Adenauer (1876–1967) német kancellár. Aztán 1957. március 25-én Rómában hat ország (Belgium, Fran­ciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország, Olaszország) alá­írta az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) megalapító szerző­dést. Az EGK egységes belső piac megteremtését tűzte ki célul. A közös piac olyan terület, ahol az áruk, a szolgáltatások, il­letve a tőke és a munkaerő szabadon, korlátozások nélkül áramol­hatnak. A Római Szerződés preambulumában az ala­pító államok reményüket fejezték ki, hogy „Európa népei között egyre szorosabb uniót” hoznak létre. (Egyébként az unió gondolata már 18. században felvetődött. George Washington egy levelében azt írta La Fayette márkinak: „Egy napon az Amerikai Egyesült Államok mintájára létre fog jönni az Európai Egyesült Államok.”)

1965-ben egyesítették az európai integrációt megalapozó há­rom szerződést: az Európai Szén- és Acélközösség (Montánunió), az EGK, az Európai Atomenergia Közösség (Euratom) dokumentumait, később összevonták a szervezetek addig párhu­zamosan működő intézményeit is. A közös bíróság és közgyűlés mellett egyetlen bizottság, valamint egyetlen tanács folytatta a há­rom kö­zösség döntéshozatalát. Bár a három szervezet továbbra is egymástól függetlenül működött, döntéshozatali rendszerük kö­zössé vált, ezért fel is vették az Európai Közösségek elnevezést.

1992. február 7-én a hollandiai Maastricht városában írták alá a Maastrichti Szerződést, amely létrehozta az Európai Uniót. Az unió nem önálló állam, de van köz­pontja (Brüsszelben), zászlója (királykék alapon 12 aranycsillag), „him­nu­sza” (Beethoven IX. szimfóniájának Örömódája), több önálló intézménye és költ­ségvetése. Létezik uniós állampolgárság is, igaz, a tagállami ál­lam­pol­gársággal párhuzamosan. Az uniónak belső jogrendszere, saját pénzneme (euró) van, amely gazdasági jelentőségén túl­mu­ta­tóan a közös Európa szimbólumává is vált.

A közösségi jog elsőbbséget élvez a tagállamok belső nemzeti jogrendszerének szabályaival szemben. Ez az elsőbbség azt jelenti, hogy ha a közösségi jog ütközik valamely tagállam jogszabályával, akkor a közösségi jogot kell alkalmazni. A tagállamok közötti bel- és igazságügyi együttműködés kere­tében kötötték meg a Schengeni Egyezményt, amelynek 2007 óta Magyarország is részese. Az egyezmény megszüntette a tagál­lamok belső határain az ellenőrzést, így az uniós polgárok szaba­don, útlevél és vízum nélkül közlekedhetnek az EU területén.

Néhány érdekesség. A legnagyobb területű állam Franciaország (547 ezer négyzetkilométer), a legkisebb Málta (316 négyzetkilométer), a legnépesebb ország Németország (80 millió), a legkisebb szintén Málta (420 ezer). Magyarország területét és lakosságát tekintve is az unió első felébe tartozik, hiszen hazánknál tizenhat kisebb területű és tizenöt alacsonyabb népességű tagállama van az EU-nak.

Az Európai Parlament két helyszínen ülésezik. Az utazgatás nagyon sok pénzbe kerül. Egyes számítások szerint ha csak Brüsszelben gyűlnének össze a képviselők, azzal több száz fővel lehetne csökkenteni az alkalmazottak számát, és évente mintegy kétszázmillió eurót lehetne megtakarítani. A helyszínről azonban nem az EP, hanem a leg­felsőbb döntéshozó szervezet, az Európai Tanács dönt, amelyben Franciaország ragaszkodik Strasbourghoz. És ha már itt tartunk: az Európai Tanács stratégiai kérdé­sekben dönt. A tanács tagjai a tagálla­mok állam- és kormányfői, va­lamint az Európai Bizottság elnöke. Ez a tanács nem azo­nos a tagállamok miniszterei­ből álló az Európai Unió Ta­nácsával, sem az Európa Ta­náccsal, amely Európai Uni­ón kívüli szerve­zet, és oktatással, kultúrával, az emberi jogok védelmével foglalkozik. Az Európai Bizottság pedig az EU „kor­mánya”, amely a minden­napi munkát végzi. A bizottság kezde­ményezi az új uniós jogsza­bályok megalkotását. Huszonnyolc tagja (biztosa) van, közöt­tük Andor László foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi összetartozásért felelős biztos. Sajtóhírek szerint utódja ősztől Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter lesz, aki előtte néhány hónapig a külügyi tárcát is vezetni fogja.

Ami az unió jövőjét illeti, az Európai Parlament megbízásából készült legfrissebb felmérés szerint – 16–30 év közötti fiatalokat kérdeztek az unió 28 tagállamából – az európai fiatalok 70 százaléka szerint hasznos az uniós tagság a globalizált világban. A válaszadók 57 százaléka szerint hazájukban a fiatalok marginalizálódtak gazdaságilag és társadalmilag a válság miatt. A fiatalok 43 százaléka nyilatkozott úgy, hogy szívesen tanulna, dolgozna vagy venne részt valamilyen képzésen egy másik uniós országban. Negyedük érzi úgy, hogy a válság miatt külföldi munkavállalásra kényszerülhet.