Az Alkotmánybíróság 2014-ben számos nagy horderejű ügyben hozott döntést: így a töredékszavazatokról, a szövetkezeti hitelintézetekről vagy a devizahitel-szerződésekről. Emellett foglalkoztak az alkotmánybírák az élettársak családi pótlékával és a várandós nők felmondási védelmével is. – Az év tíz legjelentősebb alkotmánybírósági határozata.

Az Alkotmánybíróság 10 legjelentősebb határozata 2014-ben

1.) A közszereplők bírálhatóságáról – 7/2014. (III. 7.) AB határozat
Az Alkotmánybíróság március 3-án hozott határozatában megállapította: sérti az Alaptörvény IX. cikkében foglalt szólás- és sajtószabadságot, hogy az új Ptk. a közügyek vitatásakor a közéleti szereplők szélesebb körű bírálhatóságát „méltányolható közérdek” igazolásához köti. Az alaptörvény-ellenesnek ítélt törvényi feltételt az Alkotmánybíróság megsemmisítette, így az új Ptk. 2:44. §-a anélkül lépett hatályba 2014. március 15-én.

2.) A nemzetbiztonsági ellenőrzésről –  9/2014. (III. 21.) AB határozat
Az Alkotmánybíróság március 17-én hozott határozatában megállapította, hogy alaptörvény-ellenes a nemzetbiztonsági törvénynek az a módosítása, amely szerint a nemzetbiztonsági ellenőrzés alá eső személy a nemzetbiztonsági ellenőrzés alapjául szolgáló jogviszonya fennállása alatt folyamatosan nemzetbiztonsági ellenőrzés alatt áll, és ennek során vele szemben naptári évenként kétszer 30 napig titkos információgyűjtést is lehet folytatni.

3.) A töredékszavazatok szabályozásáról – 3141/2014. (V. 9.) AB határozat
Az Alkotmánybíróság május 5-én hozott határozatában megállapította, hogy nem sérti a választójog egyenlőségére vonatkozó alkotmányossági követelményeket az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvénynek a töredékszavazatra vonatkozó rendelkezése. Az indítványozók alkotmányjogi panaszban kérték az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény 15. § (1) bekezdés b) pont vizsgálatát.

4.) Az élettársak családi pótlékjáról – 14/2014. (V. 13.) AB határozat
Az Alkotmánybíróság május 5-én – hivatalból eljárva – megállapította, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvényben nem rendelkezett arról, hogy a közös háztartásban, együtt nevelt gyermekek után azonos mértékű családi pótlék járjon akkor is, ha az őket nevelő szülők házasságban, és akkor is, ha élettársi kapcsolatban élnek egymással.

5.) A várandós nők felmondási védelméről – 17/2014. (V. 30.) AB határozat
Az Alkotmánybíróság május 27-én hozott határozatában alaptörvény-ellenesnek ítélte és megsemmisítette a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 65. § (5) bekezdésének azt a szövegrészét, amely szerint a várandós, illetve az emberi reprodukciós eljárásban résztvevő nőt csak akkor illeti meg a felmondási védelem, ha állapotáról a felmondás közlését megelőzően tájékoztatta a munkáltatóját.

6. ) A szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról – 20/2014. (VII. 3.) AB határozat
Az Alkotmánybíróság június 30-án hozott határozatában elbírálta a szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról szóló 2013. évi CXXXV. törvényt támadó alkotmányjogi panaszokat: a törvény egészének alaptörvény-ellenességét állító indítványokat elutasította, a törvény két rendelkezését megsemmisítette, míg egy további rendelkezéshez alkotmányos követelményt állapított meg.

7.) A halmazati büntetés súlyosításáról – 23/2014. (VII. 15.) AB határozat
Az Alkotmánybíróság július 7-én hozott határozatában megállapította, hogy a legalább három, személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetése esetén alkalmazandó szigorúbb halmazati büntetéskiszabási rendelkezés alaptörvény-ellenes, ezért Büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 81. § (4) bekezdését hatálybalépésére (2013. július 1-jére) visszaható hatállyal megsemmisítette.

8.) A fővárosi közgyűlés tagjainak választásáról – 26/2014. (VII. 23.) AB határozat
Az Alkotmánybíróság július 21-én hozott határozatában megállapította: alaptörvény-ellenes, hogy a fővárosi közgyűlés tagjainak választására vonatkozó új szabályok a kompenzációs listás mandátumszerzés körében a szavazatok súlyozott számítását írják elő. A testület alaptörvény-ellenesnek ítélte azt is, hogy a választópolgár az ellenőrzött ajánlóíveken szereplő személyes adatairól csak a jelölt, illetve a lista nyilvántartásba vételéről hozott határozat jogerőssé válásáig kérhet tájékoztatást.

9.) A rendőri intézkedésről készült fotók nyilvánosságáról – 28/2014. (IX. 29.) AB határozat
Az Alkotmánybíróság szeptember 23-án hozott határozatában megállapította, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Pf.20.656/2012/7. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. A határozat indokolása szerint a nyilvános helyen készült, nem sértő, az érintett személyt tárgyilagosan ábrázoló felvétel általában nyilvánosságra hozható engedély nélkül, ha az a közérdeklődésre számot tartó tudósításhoz kapcsolódik.

10.) A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésekről – 34/2014. (XI. 14.) AB határozat
Az Alkotmánybíróság a november 11-én hozott határozatában elutasította a Fővárosi Törvényszék eljáró bírái által benyújtott indítványokat, és megállapította, hogy nem alaptörvény-ellenesek a banki kölcsönszerződéseket egyoldalúan módosító tisztességtelen kikötések alkalmazásának következményeit meghatározó törvény támadott rendelkezései.

Az Alkotmánybíróság teljes ülésének decemberi határozatai

● AB határozat a Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.918/2012/2. számú végzése alaptörvény-ellenességéről (IV/475/2013.)
Az Alkotmánybíróság december 16-án született határozatában megállapította, hogy a Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.918/2012/2. számú végzése, illetve a Szolnoki Törvényszék Pk.62.393/1998/31. számú végzése alaptörvény-ellenes, ezért azokat megsemmisítette. Az indítványozó egyház alkotmányjogi panaszában a támadott bírósági végzések megsemmisítését kérte. Az indítványozó 2012. február 29-ig egyházként működött, azonban e jogállását a 8/2012. (II. 29.) OGY határozat következtében elveszítette, és 2012. március 1-jétől egyesületnek minősült. A Szolnoki Törvényszék 2012. november 12-én meghozott végzésében elrendelte az indítványozó kényszer-végelszámolását, illetve az indítványozót jogutód nélkül megszüntette, mert az egyházként el nem ismert civil szervezeteknek 2012. február 29-ig nyilatkozniuk kellett arról, tovább kívánnak-e működni egyesületként, de az indítványozó ilyen tartalmú kérelmet nem terjesztett elő. A Debreceni Ítélőtábla 2013. január 15-én kelt végzésében az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozottnak találta. A határozat indokolásában megállapította: a jelen eljárásban nincs helye annak, hogy a bírói döntések alapjául szolgáló kifogásolt rendelkezések Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatát lefolytassa, mert azok alaptörvény-elleneségét korábban már megállapította. Erre tekintettel a bírói döntés Alkotmánybíróság általi megsemmisítését követően az alapügyben már nem is kerülhet sor azoknak a rendelkezéseknek az alkalmazására, amelyeket 2013-ban megsemmisített, illetve amelyek alkalmazhatatlanságát mondta ki. Az indokolás szerint a 6/2013. (III. 1.) AB határozat végrehajtása az egyházak nyilvántartására hatáskörrel rendelkező hatóság, továbbá az Országgyűlés feladata és felelőssége. A Kormány ezzel összefüggésben köteles a szükséges törvényjavaslatokat az Országgyűlés elé terjeszteni. Az állami szerveknek úgy kell eljárniuk, hogy az Alkotmánybíróság határozata által érintett egyházak jogsérelme orvosolást nyerjen, jogállásának rendezése a jogi szabályozás szintjén és ténylegesen is megtörténjen. A határozathoz Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Salamon László és Szívós Mária alkotmánybírák különvéleményét csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Stumpf István)

● AB határozat a diplomáciai vagy egyéb mentesség esetében szükséges eljárásról szóló 1973. évi 7. tvr. egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességéről (III/1344/2014.)
Az Alkotmánybíróság december 16-án megsemmisítette a diplomáciai vagy egyéb mentesség esetében szükséges eljárásról szóló 1973-as törvényerejű rendelet két rendelkezését. Emellett megállapította, hogy a 2014. április 13-ig hatályos, a Magyar Köztársaság Kormánya és a Közép- és Kelet-Európai Regionális Környezetvédelmi Központ Igazgatótanácsa közötti megállapodásban a Regionális Központ részére biztosított joghatóság alóli mentesség nem vezethet arra az eredményre, hogy az alkalmazottnak semmilyen lehetősége nincs vélt vagy valós munkajogi igényeinek érvényesítésére. Az ügyben a Kúria felülvizsgálati tanácsa fordult az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozó előadta: az alperes Regionális Központ (REC) a felperessel fennálló munkaviszonyt átszervezésre, a munkavállaló munkakörének megszűnésére hivatkozással rendes felmondással szüntette meg. A felperes ezután munkaviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását, és eredeti munkakörben történő továbbfoglalkoztatását kérte a bíróságtól. A Pest Megyei Munkaügyi Bíróság 2009-ben megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, és kötelezte, hogy a felperest eredeti munkakörében foglalkoztassa tovább. A fellebbezés folytán eljáró Budapest Környéki Törvényszék 2012-ben a pert megszüntette joghatóság alóli mentességre tekintettel. Az Alkotmánybíróság a határozat indokolásában rámutatott, hogy az indítvány alapján folytatandó vizsgálat lényegi tárgya a nemzetközi szerződéssel létrehozott REC-nek biztosított joghatóság alóli mentesség tartalmának és alkotmányos korlátainak meghatározása. A támadott rendelkezés tartalmilag arra a jogkövetkezményre vezet, hogy az igazságügyért felelős miniszter határozata a bíróság által semmilyen formában nem bírálható felül. Ez kizárja annak lehetőségét, hogy az alapul fekvő ügyben érdekelt felek bármelyike bírósági úton érdemben vitathassa a miniszter határozatát, valamint az azt magába foglaló bírósági határozatot. Márpedig ha a felek számára kizárt, hogy nyilatkozataik bármilyen formában kihatással legyenek a bíróság döntésére, vagy érdemben vitassák azt, a bíróhoz való jog csak formálisan érvényesül. A határozathoz Kiss László és Salamon László alkotmánybírák különvéleményét csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Dienes-Oehm Egon)

Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának decemberi határozata
(Lévay Miklós tanácsvezető, Dienes-Oehm Egon, Lenkovics Barnabás, Salamon László és Szalay Péter)

● AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról (III/1755/2014.)
Az Alkotmánybíróság tanácsa december 8-án – az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdés és a XXIII. cikk (1) bekezdés tekintetében – elutasította az országgyűlési képviselők választása kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről szóló 2013. évi LXXXVII. törvény 8. § (4) bekezdés a) pontja alaptörvény-ellenessége megállapítására és konkrét ügyben való alkalmazási tilalmának kimondására irányuló bírói kezdeményezést. A felperes országgyűlési képviselőjelöltjeként indult a 2014. évi általános választáson, ahol 185 érvényes szavazattal 0.43 %-os eredményt ért el. Jelölti minőségében megállapodást kötött a Magyar Államkincstárral, amelynek révén 1.000.000 Ft összegű támogatásban részesült. A választási kampánytevékenységére 999.656 Ft-ot költött, amelyből 844.167 Ft-ot az államkincstár elismert, míg 155.489 Ft-ot jogosulatlan támogatás-felhasználásnak minősített. Ezért az államkincstár arra kötelezte, hogy a szabályszerűen elköltött összeget egyszeres mértékben, a jogosulatlannak minősített összeget kétszeres mértékben fizesse vissza. Az egykori jelölt kereseti kérelmében kérte a közigazgatási határozat felülvizsgálatát. Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak a bírói kezdeményezést. A határozat indokolásában megállapította, hogy a választások tisztaságának megőrzése és a választási eljárásnak a demokratikus legitimáció biztosításában megnyilvánuló funkciója olyan alkotmányos értékkel bírnak, amely korlátot állíthat a passzív választójog parttalan érvényesülésének. Parttalanná, mi több, akár üzletszerűvé is válhatna a jelöltállítás, ha a jelöltek anyagi támogatásához nem társulnának megszorító feltételek. A szabály a passzív választójoggal összefüggésben az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése szerinti követelménynek megfelel, az elérni kívánt céllal pedig arányos korlátozás keretein belül marad. (Előadó alkotmánybíró: Lévay Miklós)