A VKF érdekegyeztető forum márciusban felülvizsgálta a Munka törvénykönyve szabályozását, a Sztrájk törvényt, valamint a korhatár előtti nyugellátások további sorsát. A tárgyalások nem nyilvánosak, a felek azonban az oldalálláspontjaikat nyilvánosságra hozták.

Érdekegyeztetés számos területen

Az érdekegyeztetés rendszere 2010-et követően jelentősen átalakult. Ettől az időponttól kezdve nem létezik Magyarországon olyan egységes, tripartit (háromoldalú) egyeztető fórum, mely valamennyi foglalkoztatási ágat lefedi és valamennyi, a munkavállalókat érintő kérdést megtárgyal. Több új érdekegyeztető fórum is létrejött, ezen fórumok azonban külön foglalkoznak a köz- és a versenyszférával, más szereplőket is magukban foglalnak (pl: egyházak, tudományos élet), illetve nem mindegyikben képviselteti magát a kormány.

Az egyik újonnan létrehozott szervezet a VKF. A Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma (VKF) 2012. február 22. napján jött létre a munkavállalói, munkáltatói érdekképviseletek, valamint a kormány megállapodásával. Célja az érdekképviseletek és a kormányzati szervek közötti együttműködés erősítése, a gazdasági növekedés elősegítése, a versenyképesség javítása, az üzleti környezet fejlesztése, valamint a társadalmi párbeszéd versenyszférán belüli erősítése. A VKF keretében a felek megtárgyalják a versenyszférát érintő foglalkoztatáspolitikai, munkaerő-piaci és a jövedelmek alakulásával kapcsolatos kormányzati szabályozási koncepciókat, ideértve az adó- és járulékrendszer átalakításával kapcsolatos kérdéseket is, a versenyszféra munkavállalóinak jövedelmét befolyásoló tervezett kormányzati intézkedéseket (kötelező legkisebb munkabér, garantált bérminimum, bérajánlás), a munkajogi, szakképzési, munkavédelmi és munkaügyi ellenőrzési jogszabályok tervezeteit, a munkaügyi kapcsolatok rendszerét, a munkavégzéshez kapcsolódó, illetve munkavégzés alapján járó pénzbeli ellátásokra (álláskeresési támogatások, társadalombiztosítás, nyugdíjrendszer) vonatkozó jogszabályok tervezeteit és a tervezett kormányzati intézkedéseket, a vállalkozások alapítását, működését és megszűnését érintő jogszabályok tervezeteit, valamint minden olyan egyéb, a versenyszféra munkaadóinak és munkavállalóinak gazdasági vagy szociális helyzetét közvetlenül érintő kérdéseket, amelynek megtárgyalását a tagok szükségesnek tarják.

Ennek keretében indultak tárgyalások 2015. márciusában, melyeken a felek felülvizsgálják a Munka törvénykönyve eddigi szabályozását, a Sztrájk törvényt, valamint a korhatár előtti nyugellátások további sorsát. A tárgyalások nem nyilvánosak, a felek azonban az un. oldalálláspontjaikat (munkavállalói, illetve munkáltatói oldal) nyilvánosságra hozták, így ezeket ismertetem röviden.

Változhat a Munka törvénykönyve

Elsősorban azt kell rögzíteni, hogy átfogó, koncepcionális változások nem fognak történni. Ennek nem az az oka, hogy a felek elégedettek a hatályos szabályozással, hanem inkább az, hogy erre jelenleg nem nyílik reális lehetőség. Fontos arra is rámutatni, hogy a változások alapvetően a munkavállalói és a munkáltatói oldal megállapodásán fognak nyugodni, így számos, egyéb, releváns szereplő nem kerül bevonásra. A felek tehát a számukra legfontosabb módosításokat kívánják leegyeztetni és azokra kompromisszumos megoldásokat találni és nem az Mt. jogalkalmazási anomáliáit kívánják megszüntetni. Ez utóbbiak ugyanis előbb utóbb a jogalkotás által maguk is orvoslást nyernek. Amennyiben sikeresek a tárgyalások, még ebben a félévben dönthet a Parlament az Mt. módosításáról.

Számos területen a felek álláspontja eltérő. Míg a munkáltatók tovább kívánják liberalizálni a munkaerőpiacot, addig a munkavállalói oldal a munkavállalókat védő garanciák megerősítéséért küzd. Nem fogadja így el a készenlét időkorlátjának az eltörlését, a munkaidő-beosztás korlátozásinak a megszüntetését, valamint az egyoldalú munkáltatói kötelezettségvállalások szabad módosíthatóságát. A munkáltatói oldal pedig nem kíván olyan módosításba belemenni, amelyek az egyes munkáltatók anyagi terheit tovább növelnék.

Mindkét oldal álláspontja elfogadható, hiszen a munkáltatókat sem a munkavállalókkal szembeni ellenszenv, hanem a versenyképességük javítása motiválja. Néhány területen azonban egyetértés látszik kibontakozni. A felek egyetértenek például abban, hogy nincsen szükség a köztulajdonban álló munkáltató elkülönült, az Mt. általános szabályaitól hátrányosan eltérő szabályozására. Egyetértenek abban is, hogy ki kell küszöbölni azon rendelkezéseket a törvényben, melyek komoly jogalkalmazási problémákhoz, illetve visszaélésekhez vezetnek. Ezzel összefüggésben tisztázásra szorul az elszámolási időszak fogalma, melynek érthető megfogalmazásával a jogalkotó adós maradt. Tisztázni szükséges azt a helyzetet is, hogy az utazási időnek mely esetei válnak a munkaidő részévé. Az új Mt. ugyanis a munkavégzés helyének feltűntetését nem teszi a munkaszerződés kötelező részévé, valamint annak megjelölését tág keretek között teszi lehetővé. Kérdés ugyanakkor az, hogy a munkaszerződés szerint „Európában” dolgozó, „változó” munkavégzési hellyel rendelkező munkavállaló utazási költségeit kinek kell állnia, valamint hogy beleszámít-e az esetenként tetemes utazás a munkaidőbe. Tisztázni kell olyan fogalmakat is, mint például a szabadnap, melyet az Mt. használ ugyan, de nem definiálja. Munkaidőkeret alkalmazása esetén ugyanakkor ennek kiemelkedő jelentősége lehet. Ebben a munkaszervezési módban ugyanis a munkanapokon és a pihenő napokon kívül szabadnap is előállhat, mely kategóriák a gyakorlatban gyakran összemosódnak.

Tisztázásra szorul továbbá több, gyermekvállalással összefüggő kérdés is. A várandós munkavllalót megillető felmondási védelem ugyanis az Alkotmánybíróság döntését követően már nem kötődik előzetes bejelentéshez. Ennek következtében a felmondás akkor is jogellenes, amennyiben a várandósságról a kismama a munkáltatót a bírósági tárgyaláson tájékoztatja. Az apát a gyermek születése esetén megillető pótszabadságra vonatkozó szabályozás értelmezése is problémás. A ki nem vett pótszabadság pénzbeli megváltásáról ugyanis a törvény hallgat, így előállhat az az elvi helyzet, hogy az apa az előző munkahelyén megváltatta, a következőn pedig kivette az apai pótszabadságot. A gyermekvállalás témaköréhez kapcsolódik az a javaslat is, mely szerint a gyermekek alapján járó pótszabadságot (2, 4, 7 nap) a munkavállaló saját belátása alapján vehesse ki. Jelenleg ugyanis ez a pótszabadság is beleolvad a munkavállaló teljes, éves szabadságába és ezt követően azt már a munkáltató jogosult kiadni.

A tisztázandó kérdések közé tartozik még a megszakítás nélküli munkarend és a többműszakos munkavégzés pontosabb elhatárolása. Ezzel összefüggésben a munkavállalói oldal szeretné elérni a megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatottak bérpótlékának a visszaállítását.

Végezetül kiemelt jelentőséget tulajdonít a munkavállalói oldal a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei szigorításának. E témakörben a Kúria is kidolgozott évekkel ezelőtt több javaslatot, hiszen a szabályozást a Kúria is kritikusnak érezte. Ezen anyagokat az NGM a VKF tárgyalásokra hivatkozva bekérte. Szintén megkeresésre került a bíróságok központi igazgatását ellátó Országos Bírósági Hivatal (OBH) acélból, hogy a munkaügyi perek számának csökkenése pontosan látható legyen. A munkaügyi perek száma ugyanis az új Munka törvénykönyve hatályba lépését követően jelentősen csökkent, mely csökkenés mögött a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezmények nélküli volta húzódik meg.

Változhat a Sztrájktörvény is

A Sztrájktörvény 2010-ben – a legfontosabb reformok bevezetése előtt (nyugdíjjogosultság szigorítása, munkavállalókra nézve kedvezőtlen munka törvénykönyve bevezetése stb.) – módosításra került, melynek következtében eredményes sztrájk lényegében nem szervezhető. Az egyik szigorítás az un. elégséges szolgáltatások területén következett be. A sztrájktörvény 2010. évi módosításáig a még elégséges szolgáltatás mértékében, illetve feltételeiben történő megállapodás elmaradása ugyanis nem minősült jogsértőnek. A törvény kimondta ugyan, hogy annál a munkáltatónál, amely a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végez – így különösen a közforgalmú tömegközlekedés és a távközlés terén, továbbá az áram, a víz, a gáz és egyéb energia szolgáltatását ellátó szerveknél -, csak úgy gyakorolható a sztrájk, hogy az a még elégséges szolgáltatás teljesítését ne gátolja. Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság úgy értelmezte a jogszabályt, hogy önmagában az, hogy a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végző munkáltatónál a sztrájk gátolja a még elégséges szolgáltatás teljesítését, nem szolgálhat alapul a sztrájk jogellenességének megállapításához. Az EBH2008.1814. számú elvi határozatában pedig úgy foglalt állást, hogy a kollektív szerződés a sztrájktörvénnyel ellentétesen azt sem írhatja elő, hogy sztrájk jogszerűen csak a még elégséges szolgáltatás mértékében való megállapodás esetén tartható. Ez 2010-ben megváltozott.

A 2010-es törvénymódosítás eredményeképpen a jogellenesség fogalma további, általános kategóriákkal bővült ki. Ilyennek minősül a sztrájk, amennyiben a felek a sztrájk gyakorlása során nem működnek együtt, a sztrájkjoggal való visszaélés esetén, valamint amennyiben a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet folytató szolgáltatónál az elégséges szolgáltatás teljesítését gátolja. A módosítást követően a még elégséges szolgáltatás mértékét és feltételeit törvény állapíthatja meg. Ilyen a személyszállítási és a postai szolgáltatások esetén létezik. Ennek hiányában a felek vagy megegyeznek, vagy ha nem, a bíróság dönt. A munkaügyi bíróság nemperes eljárásban, szükség szerint a felek meghallgatását követően dönt. Fontos, hogy ezek hiányában jogszerű sztrájk nem tartható.

A hatályos szabályozással az a probléma, hogy a törvény az elégséges szolgáltatás mértékét magas szinten határozza meg, így a munkabeszüntetés alig érezhető, másrészt pedig a bíróságok nem képesek határidőben döntést hozni. A késés több esetben a sztrájk meghiúsulásával járt. A munkavállalói és a munkáltatói oldal az elégséges szolgáltatás kérdésében való döntést a bíróságokról egy másik, szakmai döntőbírói fórumhoz, az MKDSZ-hez kívánja telepíteni. Tisztázni kívánják még a jogellenesség kategóriáit is.

Egyeztetnek a korhatár előtti ellátásokról

A kormányzat 2010-ben úgy ítélte meg, hogy az öregségi nyugdíjkorhatár előtti nyugellátások járulékfizetéssel csak részben megalapozottak, folyósításuk a Nyugdíjbiztosítási Alapot terheli, amelyet a hiánnyal küzdő Nyugdíjbiztosítási Alap helyett a központi költségvetés csak az államadósság növelésével tud biztosítani. A Széll Kálmán Terv így a Nyugdíjbiztosítási Alap egyensúlyának megteremtése és az államadósság csökkentése érdekében célként tűzi ki, hogy nyugellátást csak a nyugdíjkorhatár betöltésétől lehessen megállapítani. Az átalakítás célja az volt, hogy a jövőben a nyugdíjkiadások ne haladják meg a nyugdíjjárulékból származó bevételeket. A jogalkotó ezért a korhatár előtti ellátások megszüntetése mellett döntött. Ilyen ellátások voltak a következők: előrehozott, csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj, korkedvezményes nyugdíj, bányásznyugdíj, korengedményes nyugdíj, ún. művésznyugdíj, a polgármestereknek, az Európai Parlamenti és országgyűlési képviselőknek külön szabályok alapján megállapított öregségi nyugdíj. Ennek megfelelően a korengedményes nyugdíj megállapításáról szóló 181/1996. (XII.6.) kormányrendeletet 2012. január 1. napjával hatályon kívül helyezte. Korkedvezményt pedig 2014. december 31. napjától nem lehet szerezni.

Léteznek továbbra is azonban olyan munkavállalói csoportok, amelyeknek valamilyen formában történő, öregségi nyugdíjkorhatárt megelőző támogatása társadalompolitikailag indokolt. A legfontosabb körbe azon munkavállalók tartoznak, akik fokozottan megterhelő körülmények között dolgoznak. Korlátozni kell egyrészt a károsító hatásoknak történő kitettséget, az un. expozíciót, másrészt pedig a regenerációjukat is valamilyen formában elő kell segíteni. Azoknak a munkavállalóknak is segítséget kell nyújtani, akiknek a munkaviszonya az öregségi nyugdíjkorhatárt megelőző 5 éven belül szűnik meg. Az ő esetükben az jelentheti a megoldást, amennyiben a munkáltató a hátralévő időre esedékes járulékokat az államnak előre megfizeti, és amelyből az állam valamilyen ellátást számukra biztosítani tud.

Amennyiben a munkabizottságokban eredmény születik, a felek a közvéleményt haladéktalanul tájékoztatni fogják. Az is megállapítható azonban, hogy amennyiben április folyamán kész javaslattal nem tudnak előállni, nem fog érdemi változás bekövetkezni egyik területen sem.