Katonai tiszteletadás mellett Ruszin-Szendi Romulusz, a Magyar Honvédség parancsnoka jelenlétében felvonták, majd félárbócra engedték Magyarország nemzeti lobogóját az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének 65. évfordulóján, csütörtökön délelőtt Budapesten, a Parlament előtti Kossuth Lajos téren. A kegyelet kifejezéseként a lobogó egész nap félárbócon marad a nemzeti gyásznapon.
A mai napon lobogót a Himnusz hangjaira a Magyar Honvédség díszegysége vonta fel szakadó esőben, majd a Szózat zenéjére eresztették félárbócra. Az eseményen közreműködött a honvédség központi katonazenekara és a Nemzeti Lovas Díszegység.
A Parlamentre egy fekete gyászzászlót is kitűztek.
Napközben délután négy óráig protokollmentes megemlékezést tartottak a rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellájánál. Emellett országszerte tartanak megemlékezéseket és gyújtanak gyertyát a forradalom áldozataira emlékezve.
Mi történt 1956. november 4-dikén?
Éjfélkor Vaszilij Kazakov vette át a magyarországi szovjet csapatok főparancsnokságát. Dalibor Szoldatics jugoszláv nagykövet az éjszaka folyamán Szántó Zoltán közvetítésével átadta Nagy Imrének Tito és Alekszandar Rankovics belügyminiszter üzenetét, melyben közölték, hogy a jugoszláv kormány menedéket biztosít a magyar kormányfő és társai számára.
Hajnali 4 órakor megkezdődött a „Forgószél” fedőnevű hadművelet végrehajtása. Ez a forradalom szovjet csapatok általi leverését, valamint a Magyar Néphadsereg egységeinek lefegyverzését jelentette. A román határon keresztül újabb szovjet csapatok özönlöttek Magyarország területére.
5 óra 5 perckor a szolnoki rádióban elhangzott közlemény szerint a Kádár Jánoshoz köthető, moszkvai hátszéllel rendelkező Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány szovjet katonai segítséggel megkezdte az „ellenforradalom” leverését.
Nagy Imre 5 óra 20 perckor megszólalt a rádióban: „Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!”
Nagy Imre rádión visszatérésre szólította fel az előző este Tökölre távozott tárgyalódelegációt. Ezáltal a nyilvánosság előtt leleplezte a szovjet részről történt törvénytelenséget.
November 4-ét a kormány hivatalosan 2013-ban nyilvánította nemzeti gyásznappá.
1956 emlékezete
“A szabadság az egyéni és a társadalmi lét egyik alapértéke, a modern parlamentáris demokráciák létrejöttének feltétele. A szabadság olyan, mint a levegő: ha van, észre sem vesszük, de ha nincs, hiányától elveszünk. Ha nincs szabadság, akkor semmi sincs – erre tanít ’56 öröksége.
Az állam feladata, hogy garantálja a szabadság érvényesülésének jogi kereteit. A törvényes rend képes csak biztosítani az egyének szabad együttélésének közösségi formáit, hiszen mindenki szabadsága addig terjedhet, amíg azzal nem sérti másokét. A szabadság feltétele az írott jogszabályok és erkölcsi parancsok tiszteletben tartása minden körülmények között.” – Navracsics Tibor miniszter, miniszterelnök-helyettes
„…A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.” – Bibó István (1956)
“Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?”
Márai Sándor – Mennyből az angyal (részlet), 1956. New York
„A világon páratlan szabadságharc volt ez, a fiatal nemzedékkel a népünk élén. A szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen. Szabadon akar határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesítése felől.” – Mindszenty József (1956)
“Te pesti srác,
Te napköziben nevelkedett apró kamasz!
Te, akinek élete mindössze
Vagy tizenöt sivár tavasz.
Téged, ki ezt a drága élted
hazádért így adtad oda,
amíg magyar él a földön:
nem felejtünk el soha!”
Szentkúti Ferenc, Hősköltemény egy pesti srácról (részlet)
