A Munka törvénykönyve módosításának a beadványban elsőként kifogásolt intézkedése, hogy a versenyszférában megszűnik a helyettesítési díj. Az államtitkár elmondta: ha a dolgozó munkaideje nem tölti ki a napi munkaidőt, s a fennmaradó időtartamban egy másik munkakör elvégzését bízzák rá, ezzel még nem dolgozik többet a nyolc óránál. Amennyiben viszont munkája a nyolc órát meghaladja, akkor a többletmunkát továbbra is a túlmunka szerint kell díjazni.
A másik kifogásolt intézkedés, hogy a munkarendet a kollektív szerződés erre vonatkozó rendelkezésének hiányában a munkáltató határozathatja meg. Az államtitkár hangsúlyozta: amennyiben a kollektív szerződésben nem sikerül meghatározni a munkaidőbeosztást, akkor se szabadon, hanem a Munka törvénykönyve általános előírásai szerint kell elrendelnie a munkaidőbeosztást a munkáltatónak. Ez is számos megkötöttséget jelent. Ugyanakkor továbbra is rendelkezésre áll a szakszervezeteknek, hogy a kollektív szerződésben szerepeltessék a munkaidőbeosztásra vonatkozó kikötéseket is. Így a Munka törvénykönyve általános előírásainál a munkavállalók részére kedvezőbb feltételeket érhetnek el.
A harmadik módosításban azt kifogásolja a szakszervezet, hogy kirendelésnél egy másik kollektív szerződés hatálya alá kerül a dolgozó. Az államtitkár felhívta a figyelmet arra, hogy ez jelenleg is így van. Nyilvánvalóan a munkavégzés helyén érvényes szabályok szerint kell dolgoznia a munkavállalónak. Ez lehet előnyösebb és bizonyos esetekben hátrányosabb a korábbi kollektív szerződésnél. Ennek ellenére az adott munkahely szabályaihoz kell igazodnia a dolgozónak. A speciális helyzetre utalva az államtitkár elmondta: a kirendelés elsősorban az elbocsátás elkerülését szolgálja. A piaci helyzet változása miatt a tevékenységét átmenetileg korlátozó vagy szüneteltető cégek egy másik munkaadóhoz rendelik ki dolgozóikat az elbocsátás helyett. A piaci viszonyok rendeződését követően ismét visszakerülhetnek a dolgozók eredeti munkahelyükre és ha az adott cégnél van kollektív szerződés, annak hatálya alá.
