Egy brit nő harminckét éves korában jött rá arra, hogy mesterséges megtermékenyítés útján fogant – és azonnal elhatározta, hogy megkeresi természet szerinti apját, azaz az ismeretlen spermadonort.
Erre azonban nincs lehetőség, hiszen a donor anonim, az ily módon születettek azt állítják: több ezren küzdenek közülük lelki zavarokkal, mert nem tudják túltenni magukat azon, hogy soha nem tudhatják meg, biológiailag ki a nemzőjük. Bizonytalanságot, lelki problémákat okozhat a spermabankból megtermékenyített emberek számára az, hogy nem tudják és soha nem is tudhatják meg: ki a biológiai szülőjük
- erre a következtetésre jutott a brit The Guardian újságírója. Sokan éveken keresztül azzal érzéssel küzdenek: rossz helyen, rossz időben látták meg a napvilágot, az a sejtésük, hogy tulajdonképpen más országban, más nép tagjaként kellene élniük. Többekben egy világ dől össze akkor, amikor tudomást szereznek arról, hogy nemzőapjuk voltaképpen egy üveg sperma volt egy laboratóriumban — ahogy egy olyan asszony fogalmazott, aki negyven évesen tudta meg az igazságot az anyjától, akivel a közlés után soha többé nem tudott szóba állni. Azt mondta: egy arc és személyiség nélküli apánál minden jobb lehet, sokkal megnyugtatóbb lett volna számára, ha az derült volna ki, hogy egy egyéjszakás kalandból származik. Olyan is akad, aki azzal érvel: a donorok anonimitása nem egyéb, mint az állam által kényszerített hazudozás, hiszen más szerepel apaként az iratokban, mint aki valójában “nemzette” a gyermeket.
A mesterséges fogantatás útján születettek sohasem tudhatják meg, hogy ki volt a donor, ami azt jelenti végső soron, hogy a gyermeknek nincs joga megtudni azt, hogy ki az apja. Eddig
- 1940-től — körülbelül több tízezer gyermek jött mesterséges fogantatással a világra, több tízezer ember volt spermadonor, az ő adataik egy részét megőrizték, másokat azonban nem — erre kötelezték is az anonimitást vállaló kórházakat. 1884-ben hajtották vére az első sikeres mesterséges megtermékenyítést emberi petesejten, és több mint hatvan éve intézményesült a spermadonorság.1987 óta pedig petesejt-donációra is van lehetőség, ami azt jelenti, hogy ismeretlen anya petesejtjéből is születhet gyermek. A szülők ettől boldogok lesznek, de nagy a veszélye annak, hogy gyermekeik boldogtalanokká válnak.
Egyrészt. Másrészt mindig akadhatnak olyan súlyos betegségek, amikor a gyermek életét csak a vér szerinti szülője mentheti meg
- ha tudni, hogy ki ő. Több tízezer ember esetében már kimutatható lehet azoknak az eseteknek a nagysága, amelyekben azért nem lehetett életmentő beavatkozást végezni például leukémiában szenvedők esetén, mert csak az anonim apától származó vérsejtek lehettek volna a segítségükre. A lelki okok mellett ez is szerepet játszik abban, hogy a spermabank szolgáltatásainak segítségével világra jöttek szeretnék elérni: ne semmisüljön meg örökre minden adat, ami a biológiai apjukra vonatkozik. A felmérések szerint a szülők alig tíz százaléka mondja meg a gyermekének, hogy mi a helyzet a fogantatásával. Ezeknek a donortól származóknak hatvan százaléka szeretné tudni, hogy ki volt a biológiai apja. Természetesen nem jelent mindenkinek traumát a közlés: sokan vannak, akik a lehető legtermészetesebb dolognak fogják fel a származásukat.
