Slobodan Milosevic azzal vádolta a Nyugatot, a NATO-t és a nemzetközi tömegtájékoztatást, hogy “hazugságok óceánjával” és manipulációkkal készítették elő az atlanti szövetség 1999. márciusában Jugoszlávia ellen indított légi támadásait.
A háborús és emberiség elleni bűncselekményekkel, valamint népirtással vádolt volt jugoszláv elnök csütörtökön kapott először lehetőséget arra, hogy részletesebben is kifejtse perével kapcsolatos álláspontját a hágai Nemzetközi Törvényszék előtt. Érveinek alátámasztására az ügyészekhez hasonlóan ő is levetíttetett egy dokumentumfilmet a koszovói konfliktusról, amely annak szemléltetésére szolgált, hogy az albánok tömeges menekülését valójában a NATO bombatámadásai és a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (KLA) gerilláinak akciói idézték elő. Az egyórás dokumentumfilmben, amelyet egy német forgatócsoport készített, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) egyik illetékese azt mondta, hogy a NATO légicsapásai ellentétben álltak a nemzetközi joggal, mert a szövetségnek nem volt felhatalmazása ilyen hadművelet végrehajtására.
Más interjúalanyok úgy nyilatkoztak, hogy az 1999. januári racaki vérengzés – amelyben a szerb biztonsági erők 45 albán polgári lakost mészároltak le – csak ürügyként szolgált a bombázások megindítására. Milosevic a vetítés után kijelentette, hogy a látottak csupán az igazság egy cseppjét képviselik a “hazugságok óceánjában”, amellyel szerinte a Nyugat a Jugoszlávia elleni támadást előkészítette és kiprovokálta. A vád állításaival ellentétben szó sem volt arról, hogy 1999 tavaszán a szerb hadsereg és rendőrség kényszerítette menekülésre az albán polgári lakosságot, az erre irányuló szervezett akcióról szóló állítás pedig képtelenség – hangoztatta a volt elnök. Szerinte a szerb erők csak a terroristák semlegesítésére kaptak parancsot, és szigorúan megtiltották nekik, hogy polgári személyekre tüzet nyissanak. A kedden kezdődött tárgyalás első két napján a vád képviselői hosszasan sorolták a 90-es évek három nagy délszláv konfliktusában elkövetett atrocitásokat és az etnikai tisztogatásoknak azokat a példáit, amelyek a vád álláspontja szerint a “Nagy-Szerbia” megteremtésére irányuló törekvéseket támasztják alá. Milosevic nem tért ki külön-külön ezekre a vádakra, hanem – tartva magát a pere előkészítő szakaszában már jelzett álláspontjához – elsősorban politikai érvekre építette védekezését. Szerinte a konfliktusok egyikét sem a szerbek kezdeményezték, a volt jugoszláv tagköztársaságok elszakadását és így Jugoszlávia széthullását is a Nyugat ösztönözte.
Kétségbe vonta az ügyészeknek azt az állítását is, hogy vádjaik nem egy nemzet, hanem egy személy ellen irányulnak. A törvényszék a szerbeket akarja felelőssé tenni a horvátországi és a boszniai háborúért, és valójában egy egész népet helyezett vád alá – jelentette ki. A háborúk során elkövetett kegyetlenkedésekről azt mondta, hogy ezek egyéni akciók voltak, amilyenek minden konfliktusban előfordulnak, és semmilyen szervezett erő nem állt mögöttük. Bejelentette: kezdeményezni kívánja, hogy a koszovói konfliktussal kapcsolatban tanúként hallgassák meg Jacques Chirac francia köztársasági elnököt is. A törvényszék szabályzata értelmében a vádlottaknak joguk van ahhoz, hogy kérdéseket intézzenek a tanúkhoz. Ha valakit tanúként beidéznek, annak kötelező megjelennie, ha pedig nem hajlandó erre, a törvényszék elvileg minden rendelkezésére álló eszközt igénybe vehet ahhoz, hogy érvényt szerezzen az idézésnek. Milosevic még nem ért bevezető nyilatkozata végére, amikor a tárgyalást elnapolták, így várhatóan pénteken folytatja álláspontjának ismertetését.
