Hétfőn várhatóan kihirdeti ítéletét a Fővárosi Bíróság (FB) a Tocsik-per megismételt első fokú eljárásában. A hat évvel ezelőtti privatizációs botrány kapcsán 804 milliós sikerdíjáról ismerté vált és utóbb csalással vádolt Tocsik Márta, illetve nyolc társának büntetőperében a vádiratot 1997-ban nyújtotta be a Fővárosi Főügyészség.
Tocsik Márta mellett csalással vádolták Liszkai Pétert, az ÁPV Rt. egykori vezető jogászát, hanyag kezeléssel a privatizációs testület négy egykori igazgatótanácsi tagját, továbbá befolyással való üzérkedéssel tettesként Boldvai László szocialista országgyűlési képviselőt, a párt akkori pénztárnokát és Budai György szabad demokratákhoz közel álló üzletembert, bűnsegédként pedig Vitos Zoltán vállalkozót.
Az FB 1999-ben első fokon, nem jogerősen bűncselekmény hiányában mentette fel a csalással illetve hanyag kezeléssel vádoltakat, ám letöltendő szabadságvesztést szabott ki Boldvai és Budai esetében.
A Legfelsőbb Bíróság azonban 2000-ben megalapozatlanság miatt hatályon kívül helyezte az FB döntését és új eljárásra utasított, ez zárul le várhatóan hétfőn.
A Legfelsőbb Bíróság két évvel ezelőtti végzésében arra hívta fel a figyelmet, hogy Boldvai, Budai és Vitos cselekménye zsarolási elemeket is mutat, és a főügyészség a megismételt eljárásban már ennek megfelelően a jóval súlyosabb zsarolással vádolta meg hármukat.
Az FB eljáró tanácsa ez év februárjában a perbeszédek előtt arra hívta fel a figyelmet, hogy álláspontja szerint a zsarolással vádoltak, illetve a hanyag kezelés miatt bíróság előtt álló Szokai Imre, az ÁPV Rt. igazgatótanácsa egykori elnökének cselekedetei a vádtól eltérően is minősülhetnek.
Az ügyész perbeszédében letöltendő börtönbüntetést kért a csalással, illetve zsarolással vádoltakra és felfüggesztett szabadságvesztést a hanyag kezelés miatt bíróság előtt állók esetében.
Az ügyvédek egybehangzóan védenceik bűncselekmény hiányában történő felmentését indítványozták.
Az eljárás során a vádlottak is mindvégig következetesen tagadták bűnösségüket, leszámítva Tocsik Márta 1996. október 15-én éjjel a BRFK Gyorskocsi utcai épületében tett többórás “pizsamás” vallomását, amelyben Boldvaira és Budaira terhelő nyilatkozatot tett.
A jogásznő akkori vallomása szerint Boldvai és Budai vette rá, hogy sikerdíjából összesen több mint 340 millió forintot utaljon át az általuk megjelölt cégeknek, pedig azok semmifajta tényleges munkát nem végeztek. Tocsik Márta a rendőrségen elmondta azt is, hogy zsarolói az ügyletek lebonyolításakor, de különösen a botrány kipattanásakor, többször is megfenyegették: ki ne nyissa a száját.
Ezt a vallomását a jogásznő hónapok múlva visszavonta, és az azóta eltelt öt évben egyszer sem nyilatkozott Boldvai és Budai szerepéről, a védelem pedig vitatja, hogy a megítélése szerint furcsa körülmények között, szabálytalan módon felvett vallomás egyáltalán felhasználható-e a büntetőeljárásban.
Az ügyészség szerint Tocsik Márta azzal követett el bűncselekményt, hogy érdemi munka nélkül jutott hozzá a 804 millió forinthoz, Liszkai Péter pedig ezzel kapcsolatban megtévesztette az ÁPV Rt. vezetését.
Az igazgatósági tagok az ügyészség szerint azzal követtek el bűncselekményt, hogy a kellő körültekintés, a szükséges adatok nélkül döntöttek a belterületi földekkel kapcsolatban az önkormányzatokkal lefolytatandó alku során külső tanácsadó alkalmazásáról, Tocsik Márta személyéről és díjazásának mértékéről.
Az ügyészség szerint Boldvai és Budai közismert politikai kapcsolataikra hivatkozva azzal fenyegették meg Tocsik Mártát: csak akkor végezheti tovább jövedelmező tevékenységét, ha nekik is juttat a pénzből. Tocsik Márta teljesítette a vádlottak követelését, de a zsarolók által megjelölt cégek a kipattant botrány hatására 1996 őszén visszautalták az összesen több mint 340 millió forintot.
A védők azzal érveltek, hogy Tocsik Márta érdemi munkát végzett, az igazgatótanács közgazdaságilag racionális döntése összességében sok milliárdos megtakarítást eredményezett, a zsarolásra pedig nincsenek bizonyítékok. Több ügyvéd is utalt arra, hogy Tocsik Márta külső tanácsadóként felvett sok száz milliós sikerdíja nyilvánosságra kerülésekor sokkoló lehetett ugyan, az ÁPV Rt. gyakorlatában azonban egyáltalán nem volt rendkívüli.
Az ügyvédek rendre politikai ügyként aposztrofálták a privatizációs botrányt és az annak kapcsán hat éve folyó büntetőeljárást és arra figyelmeztettek: jogállamban a még oly súlyos társadalmi értékítéletnek sem lehet a büntető igazságszolgáltatás eszközeivel érvényt szerezni, ha nincsenek meg az ehhez szükséges büntetőjogi keretek.
Tavaly júliusban egy polgári perben első fokon, nem jogerősen elutasította az FB a felperes Legfőbb Ügyészségnek (LÜ) az alperes Tocsik Márta, illetve ÁPV Rt. ellen benyújtott keresetét. A polgári perben a LÜ azt kéri a bíróságtól, mondja ki a sikerdíj alapjául szolgáló szerződések érvénytelenségét, mert jogszabályba, illetve jó erkölcsbe ütközőek, és kéri az eredeti állapot helyre állítását, azaz a sikerdíj visszafizetését.
Az FB polgári perben hozott elsőfokú ítéletének indoklása szerint a szerződések jogszerűek voltak, nem ütköztek a jó erkölcsbe, és az sem jelenthető ki, hogy Tocsik Márta nem végzett munkát.
