2000 novembere és 2001 márciusa között a UPC internetszolgáltató úgy értékesítete a chello internetes díjcsomagot, hogy az nem szerepelt a szolgáltató általános vállalkozási feltételeiben (ávf), így a chello szolgáltatás létezéséről a Hírközlési Felügyelet (HÍF) nem tudott – így jóvá sem hagyhatta azt.
A szolgáltatásra előfizető ügyfelek számára pedig azért nem volt sokáig egyértelmű, hogy van-e adatforgalmi korlát a chellón, vagy nincs, mivel a díjcsomag paramétereit az ávf-ből sem ismerhették – mivel az nem is szerepelt benne. A UPC a chello díjcsomagra csak 2001 áprilisában kért és kapott jóváhagyást a HÍF-től, ugyanis ekkor módosította az ISP az előfizetők és a szolgáltató közti jogviszonyt alapvetően meghatározó általános vállalkozási feltételeket. Az ávf megváltozásáról pedig az általunk megkérdezett régi előfizetők egyike sem kapott értesítést, noha a szolgáltató saját maga számára előírta az ávf módosításaról való írásos értesítés kiküldését.
A közelmúltban bevezetett adatforgalmi korlát a UPC hivatalos kommunikációja szerint egy, az ávf-ben eddig is szereplő, ám nem érvényesített lehetőség volt a szolgáltató számára, ám a Hírközlési Felügyelet ügyfélszolgálatán megőrzött dokumentumok szerint a szolgáltatás indulásának időszakában ilyen díjcsomag nem létezett, mikor pedig bekerült az ávf mellékletébe, arról a szolgáltató elfelejtette értesíteni az előfizetőket.
Ellentmondásos a korlátozás kommunikációja is, hiszen közel másfél éven keresztül minden fórumon korlátlanként hirdették meg a chellót annak ellenére, hogy a kevesek által ismert ávf-ben a korlátozás az első fél évet követően mindvégig szerepelt. Noha a chello ezidáig valóban korlátlan szörfölési lehetőséget biztosított a gyakorlatban (leszámítva az induláskori 5 gigabájtos – utólag el nem ismert – limitet), a szolgáltató kizárólag erről a gyakorlatról tájékoztatta a érdeklődőket, a korlátozés elméleti lehetőségéről már nem.
A szolgáltató a közelmúltban kiküldött szerződésével többek felé most, utólag akarja legalizálni az adatforgalmi korlátozást, s tulajdonképpen az egész jogviszonyt is, hiszen egyes ügyfelek két éve úgy veszik igénybe a szolgáltatást, hogy nincs is előfizetői szerződésük. Noha a szerződések egyoldalú módosítása nem ismeretlen jelenség (gondoljunk csak az áremelésekre), a UPC mintegy másfél éven keresztül úgy gyarapította előfizetői táborát, hogy következetesen más feltételeket hangoztatott, mint ami a vállalkozási feltételekben szerepelt. Az elmúlt másfél év történéseiről szól a “15 gigabájt krónikája” című új cikkünk, mely eme hírünknél bővebb, átfogóbb képet ad a történetről. A UPC a történtekkel kapcsolatos kérdéseinkre nem adott választ.
