Sokasodnak a kérdések a tetoválás témakörében az Egyesült Államokban: egyrészt csorbul-e a szólásszabadság a tartós testfestés betiltásával, másrészt, művészet-e az effajta bőrfestés.
Utóbbi dilemma már megjárta az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságát is, és a legfelsőbb bíróság megjárta a dilemmával: nem tudott és nem is akart állástfoglalni, így aztán kimondta: nem tekinti magát illetékesnek annak eldöntésében, művészet-e a tetoválás. Ami a tetkók révén megvalósuló szólásszabadság problematikáját illeti, ezt az indította el, hogy Dél-Karolina és Oklahoma államok megtiltották lakosaiknak, hogy a területükön tetováltassák magukat, de nem emeltek kifogást az ellen, hogy ugyane lakosok a más államokban beszerzett tetoválásaikat viseljék. Egy dél-karolinai illetőségű tetováló “kisiparost” azonban túl messzire ment: egy televíziós műsorban nyilvánosan gyakorolta mesterségét, ami miatt aztán 500 dollár bírság megfizetésére kötelezték a helyi hatóságok. A tetováló azonban az alkotmányra hivatkozva fellebbezett, mondván: őt a szólásszabadság gyakorlásában gátolják, amikor megtiltják, hogy tetovált ábrák útján valósítsa meg önkifejezését.
Dél-Karolina jogi képviselője szerint szó sem lehet a szólásszabadság csorbításáról, hisz a hatályos törvény azt nem tiltja, hogy a művész lemosható festékkel fejezze ki magát a kliens felületén. A tévés tetoválót rögtön támogatni kezdte a többi dél-karolinai, tétlenségre ítélt tetkó-szalon tulajdonosa, egy néprajztudós, továbbá néhány, a szólásszabadság védelmére alakult csoport. Ügyvédje az a Kenneth Starr lett, aki a Bill Clinton amerikai elnök visszahívás céljából kezdeményezett eljárással vált híressé. A legfelsőbb bíróság mindazonáltal nem változtatta meg a bírságot kiszabó elsőfokú ítéletet.
