A szigetország távközlési szolgáltatói aggasztja, hogy ha megszavazza a parlament az áj távközlési törvényt – mely a forgalom lehallgatásával kapcsolatos rendelkezéseket is tartalmaz – , akkor ennek költségei magasabbak lesznek, mint amennyivel a törvényhozók számolnak. A kis internetszolgáltatók viszont kivonhatják magukat a kötelezettségek alól.

Egyes szolgáltatók azt is megfogalmazták, hogy a távközlési törvényben megfogalmazott kívánalmak, amelyekkel támogatniuk kell a nemzetbiztonsági és bűnüldöző szervezetek munkáját annyira költségesek, hogy lényegében már a versenyt bénítják, hiszen megakadályozzák a kisebb szolgáltatók belépését a piacra. A parlamenti bizottsághoz eljuttatott beadványaikban a szolgáltatók megjegyzik, hogy a különböző távközlési szolgáltató típusok definiálása nincs összhangban a távközlési törvény meghatározásaival. Az meg kifejezetten zavaró, hogy a szövegből nem derül ki egyértelműen, hogy előírásai vonatkoznak-e az internetszolgáltatókra is.

A törvénytervezet megköveteli a “hálózat üzemeltetőjétől”, hogy tegye lehetővé a hálózatain folyó kommunikáció megfigyelését bűnüldözési és nemzetbiztonsági célból. A tervezet üzemeltető alatt ért mindenkit, aki “nyilvános távközlési hálózatot birtokol, ellenőriz vagy üzemeltet”. A törvényhozók szerint a “nyilvános távközlési hálózat” magában foglalja a “nyilvános adathálózat” fogalmát, amely pedig már eleve tartalmazza az “internetet és az e-mailt is”. A Zip Internet cég külön beadványban kérte, rá ne vonatkoztassák a törvényt, hiszen ők csak díjszabás fejében továbbítanak üzeneteket, amelyek egy adott hálózaton keletkeznek és egy másikra érkeznek – tehát szerintük e hálózatok tulajdonosainak kell a megfigyelést lehetővé tenniük.

A szigetország Távközlési Fóruma viszont, amely a Telecom, a TelstraClear, a Vodafone, a CallPlus, az Ihug, a BCL és a Citylink cégeket egyesíti, úgy véli tisztességtelenül magas költség esik rájuk, mert “sok online szolgáltató úgy értelmezi a törvényt, hogy az rá nem vonatkozik”. Azt is nehezményezik, hogy a szöveg úgy értelmezhető, hogy minden egyes szolgáltatáshoz külön-külön kell biztosítaniuk a megfigyelés feltételeit, holott hatékonyabb volna egyetlen központi megfigyelő képesség – amelyet a kormányzat üzemeltet, s következésképp el is tart.