Két szövetségi bíróság is kétségbe vonta tegnap az elnöki végrehajtó hatalom ama jogkörét, hogy vádemelés, jogi védelem, bírósági ítélet nélkül meghatározatlan ideig fogva tartson bárkit a terrorizmus elleni harcra hivatkozva.
George W. Bush a 2001. szeptember 11-ei tragédiát követően elnöki és főparancsnoki jogköreire hivatkozva – a törvényhozás felhatalmazása nélkül – kinyilvánította: az Egyesült Államok korlátozás és vádemelés nélkül fogva tarthat terroristagyanús személyeket, őket ki lehet emelni a polgári jogrendszerből, megtagadható tőlük az ügyvédi segítség. Ehhez elég, ha “ellenséges hadviselő feleknek” nyilvánítják őket. S mivel nem katonákról, a reguláris fegyveres erők tagjairól van szó, nem minősíthetők hadifoglyoknak, nem vonatkoznak rájuk a genfi egyezmények sem.
A szövetségi bíróságok “beavatkozását” az amerikai kormányzat szerette volna kikerülni, mert a polgárjogi szervezetek egyre hangosabban tesznek fel zavarba ejtő kérdéseket arról, miért kerülhet sor a terrorizmus elleni harc ürügyén az alapvető szabadságjogok korlátozására – még Amerikában is.
Tegnap előbb az Egyesült Államok keleti partján, New Yorkban született ítélet a “Padilla-ügyben”, majd – az időeltolódás miatt később – egy San Franciscó-i szövetségi bíróság döntött a guantánamói amerikai támaszponton fogva tartottak ügyében. Az amerikai sajtó szerint roppant fontos, precedensértékű állásfoglalásokról van szó, amely “Padilla-döntésként” kerülhet be a jogi szakkönyvekbe, s alighanem később hivatkozási alapul is szolgál.
A két ügy ugyan több tekintetben eltérő, de lényegét tekintve ugyanazt a kérdést veti fel: lehetséges-e jogi értelemben vett “fekete lyukat” teremteni az Egyesült Államokban vagy az általa de facto ellenőrzött területeken.
