A brit, francia, holland és svéd ellenkezés miatt megfeneklettek az unió büdzséjéről szóló viták. Hága a fejenként 180 eurós befizetési rekordot, a britek a 20 éve kiharcolt visszatérítést féltik, a franciák az agrártámogatásukat. A svédek sem akarnak sokat fizetni.
Schröder német kancellár a holland és a brit makacsságot okolta minden idők egyik legeredménytelenebb uniós csúcsértekezlete után. Az EU 2007-2013-as költségvetési keretére a soros luxemburgi elnökség az összeurópai nemzeti össztermék 1,06 százalékát javasolta, ez a 827 milliárd euró azonban hat nettó befizető államnak (Németország, Nagy-Britannia, Hollandia, Franciaország, Svédország és Ausztria) ez sok volt: ők maximum 1 százalékra hajlottak. (Olaszország és Belgium a másik két nagy befizető nem a kiadásokon lovagolt.
A német és az osztrák kormányfők a későbbiekben már hajlottak volna a kompromisszumra, de a négyek nem hajlottak a megegyezésre. A brit álláspont szerint az 1985-ben kiharcolt évi 4,5 milliárdos visszatérítésről nem mondanak le, Strow külügyminiszter szerint még vétójogukkal is élnek ennek érdekében. (A britek kis mezőgazdaságuk miatt a legnagyobb befizetők lennének, ezért Margaret Thatcher visszakövetelte uniós hozzájárulás egy részét.)
A svédek és a hollandok viszont megelégelték, hogy fejenként ők járulnak hozzá a legtöbb pénzzel az unió fenntartásához, a franciák pedig a három ország ellenében az agrártámogatását féltették.
A szegény rokonok felajánlása
A magyar komrányfő által is támogatott javaslat szerint az új tagállamok (Csehország, Lengyelország, Lettország és Litvánia, Magyarország és Szlovákia) hajlandóak lennének lemondani a számukra folyósított támogatás egy részéről a megegyezés érdekében. A javaslat süket fülekre talált a vonakodó négyesfogat részéről.
Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök (az EU soros elnöke) “szégyenteljesnek” nevezte, hogy a szegényebb tagoknak kellett részesedésük csökkentését felajánlaniuk a megállapodás érdekében.
A következő fél évben Nagy-Britannia lesz a soros elnök, ám a visszatérítéshez való ragaszkodás nagy valószínüséggel az költségvetési vita további elhúzódását veti előre.
Az alkotmányról szóló francia és holland fiaskóról viszont döntöttek az unió tagállmainak vezetői: egy év múlva, az osztrák elnökség alatt térnek vissza a téma megoldására, addig pedig aki akarja, elhalaszthatja a referendumát.
