Nincs uborkaszezon a szolgáltatási direktíva témájában, a nyilatkozatok, informális megbeszélések és szakbizottsági ülések egész nyáron át folytatódnak. Biztató jel ugyanakkor, hogy a brit soros elnökség, amely az év második felében irányítja az EU munkáját, „top prioritásai” közé sorolja az irányelvet, és az állam- és kormányfők novemberi csúcsértekezletén politikai megállapodással kívánja lezárni a vitát.
Az Európai Parlament témafelelős IMCO-bizottságában lezajlott az első eszmecsere a tervezethez benyújtott 1154 módosító indítványról. Érdemi vitára, a fordítások hiányában, ezúttal sem kerülhetett sor, és az Európai Bizottságot képviselő belső piaci vezérigazgató is csak reményét fejezhette ki, hogy a vitázó feleknek sikerül a „belső piac érdekeinek megfelelően” megállapodniuk. Evelyne Gebhardt, a téma referense (és a származási ország elvének fő opponense) nem volt ennyire bizakodó, de az ülések folytatódnak szeptember közepéig. Az IMCO bizottság szeptember 14-én, az Európai Parlament plenáris ülése október 27-én szavaz a törvényjavaslat sorsáról.
Habár addig sok minden történhet, tény, hogy a jelenlegi légkör nem kedvez a megegyezésnek. Charlie McCreevy belső piaci biztos szavai szerint a szolgáltatási direktíva megosztotta az európai közösséget, pedig nem arról van szó, hogy választani kellene az európai szociális modell és a liberális gazdaságpolitika között, hanem arról, hogy fel kell gyorsítani a gazdasági növekedést, ami a fenntartható fejlődéshez és a szociális vívmányok megtartásához nélkülözhetetlen. A szoláltatási direktíva ennek egyik fontos eszköze.
Másként látja a dolgot Chirac elnök, aki egy brüsszeli tanácskozásról hazatérve éberségre intette kormányát a szolgáltatási direktíva kérdésében. Villepin miniszterelnök sietve megerősítette, hogy kormánya elutasítja a közszolgáltatások liberalizálását, ragaszkodik a francia munkajogi rendelkezésekhez, és kitart amellett, hogy a harmadik országból jövő szolgáltatásokra a célország elvét kell alkalmazni.
A kifogásolt rendelkezések közül valójában sem a közszolgáltatásokra, sem a közösségi magánjogra vonatkozó cikkelynek nincs sok esélye arra, hogy bekerüljön a végleges szövegbe, komoly problémát csak a származási ország elve jelent, annál is inkább, mert ez alapvető uniós jogelv, és jelentősége messze túlmutat a szolgáltatási direktíva keretein. Az irányelv rajta keresztül válhatott „totempóznává, amely szétválasztja a törzseket és átléphetetlen határvonalat jelez”. A soros brit elnökség nyilván tisztában van ezzel a ténnyel, és ezért készül munkacsoportokat felállítani a származási ország – célország problémájának rendezésére.
