A megreformált Stabilitási és Növekedési Paktum végrehajtásának első évéről készített mérleg általában kedvező képet mutat, bár több kulcsfontosságú probléma megoldása még várat magára
Az új Paktum a költségvetési fegyelemre vonatkozó szabályok meghatározásának jogkörét szélesebb körben nemzeti hatáskörbe utalta a nagyobb gazdasági ésszerűség jegyében, és ez biztosítja az országok közötti gazdasági különbségek nagyobb mértékű figyelembevételét. A konszolidációs törekvések jobban szervezettek, tartósabbak és jobb minőségűek. A Paktum „prevenciós ágának” értékelése, azaz középtávon kiegyensúlyozott költségvetési mérleg kialakítása, már problémásabb. Ez annál is inkább aggasztó, mivel az Európai Unióban – az euróövezetet is beleértve – folyamatban lévő gazdasági fellendülés nem csökkenti a további konszolidációs törekvések szükségességét. Ezek a következtetések találhatók a Parlamentnek és a Tanácsnak benyújtott, az Európai Unió államháztartási mérlegéről szóló éves beszámolón alapuló bizottsági közleményben.
Joaquin Almunia, a gazdasági és monetáris ügyekért felelős biztos szerint „a legnehezebb feladat azonban még hátra van: a túlzott hiány kiigazítása mögé nézni, valamint a kialakult, egyre kedvezőbb gazdasági helyzetben középtávon kiegyensúlyozott költségvetési egyenleget elérni a konszolidációs törekvések növelése révén”. „Nem követhetjük el ismét a múltbeli hibákat, ha megfelelő mozgásteret szeretnénk hagyni a kedvezőtlenebb időkre, és kötelességünket teljesítve csökkenteni szeretnénk a túlzott adósságokat is.” – fejtette ki a biztos.
A Bizottság az európai monetáris unió államháztartásáról fogadott el közleményt, amely tartalmazza a tavaly júniusban megreformált Stabilitási és Növekedési Paktum végrehajtásának első felülvizsgálatát.
A Stabilitási és Növekedési Paktumra vonatkozó 2005-ös reform a testület szerint a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának jelentős javulásához vezetett, mivel lehetővé tette a gazdasági növekedéssel kapcsolatos országspecifikus megfontolások és a tagállami államháztartás helyzetének nagyobb mértékű figyelembevételét, miközben továbbra is alkalmazta a túlzott hiány esetén követendő eljárást a 3 %-ot meghaladó hiánnyal rendelkező összes országra. A Bizottság a túlzott hiány kiigazítására szabott határidőket ésszerűnek nevezi.
A Bizottság szerint a sikert bizonyítja az is, hogy a 2005-ös költségvetési egyenleg szerint az uniós nominális hiány a GDP 2,3 %-ára csökkent a 2004. évi 2,6 %-hoz viszonyítva (az euróövezetben értelemszerűen 2,4 % és 2,8 %). Strukturális szempontból ez körülbelül a GDP ¾ százalékával való javulást jelent, amely a legnagyobb költségvetési kiigazítás 1997 óta.
Brüsszel szerint a Paktum a kiegyensúlyozott középtávú államháztartási célok meghatározásában is sikereket könyvelhet el, hiszen a reformot követően benyújtott első stabilitási- és konvergenciaprogramok olyan középtávú célokat határoztak meg, amelyek nagy mértékben összhangban vannak az elfogadott elvekkel, miközben a költségvetési előrejelzések – majdnem minden esetben – valószerű növekedési feltételezésekre épülnek, és csak kis mértékben veszik figyelembe az egyszeri, illetve az ideiglenes intézkedéseket.
Az Európai Bizottság azonban elismeri: néhány esetben a középtávú költségvetési tervek nem törekednek kellő mértékben a mostani költségvetési helyzet és a középtávú költségvetési célkitűzések közötti eltérés csökkentésére. Nagyobb költségvetési kiigazításokat különösen 2006-ban és 2007-ben kell majd végrehajtani a gazdasági fellendülés jegyében.
A dokumentum szerint gazdasági fellendülés van folyamatban az euróövezetben és az EU-ban.
