Az Alkotmánybíróság 2006. június 16-i határozatában döntött az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény (az úgynevezett praxistörvény) és az annak végrehajtásáról szóló kormányrendelet alkotmányosságát támadó indítvány tárgyában.
A testület elutasította az alkotmányellenesség azon az alapon történő megállapítását, hogy a Kormány – bár előzetesen konzultációt folytatott – nem egyeztette a törvény tervezetét az érdekképviseleti szervekkel, továbbá, hogy a törvény az elidegenítési jog gyakorlását a hatálybalépést követő néhány hónapra felfüggesztette. Az Alkotmánybíróság – az alkotmányos feltételek meglétének hiányában – elutasította a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt, megjegyezve, hogy az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre az Országgyűlés által elfogadott koncepció helyett új koncepciónak a kötelezővé tételére.
Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a háziorvosi működési jog megszerzéséről és visszavonásáról, valamint a háziorvosi tevékenységhez szükséges ingó, ingatlan vagyon és működtetési jog megszerzésének hitelfeltételeiről szóló 18/2000. (II. 25.) Korm. rendelet néhány rendelkezését, azért, mert rendeleti szinten nem lehet a tulajdonjog korlátozását kimondó feltételt meghatározni. A rendelet megsemmisített szabályai értelmében a működtetési jog elidegenítésére csak akkor kerülhet sor, ha a helyi önkormányzat hajlandó szerződést kötni azzal a személlyel, aki a működtetési jogot meg akarja szerezni. Ez a feltétel a működtetési jog folytatására jogosult személyek alkotmányos védelem alá tartozó vagyoni értékű jogosultságának gyakorlása szempontjából lényeges korlátozást jelent. Az Alkotmánybíróság határozata nem foglalkozott azonban az önkormányzat és a működtetési jogot megszerző orvos közötti jogviszonnyal.
A határozatokhoz különvéleményt írt Dr. Bihari Mihály, Dr. Bragyova András, Dr. Holló András és Dr. Paczolay Péter alkotmánybíró.
