A beiktatása óta eltelt egy évben kiderült, milyen elnök nem akar lenni az idén nyáron politikai befolyását és népszerűségét tekintve is mélypontra érkezett Sólyom László. Államfői karakterének pozitív vonásait eddig éppen csak hogy jelezni tudta.

Motorcsónakos vizit a Szigetközben, tiltakozó gyalogtúra a Pécs melletti Zengőn, kerékpáros demonstráció a hazai “kritikus tömeg” (Critical Mass) tagjaként Budapesten. A Sándor-palotát tavaly augusztusban birtokba vevő Sólyom László nem az elődei által kitaposott úton “tekert” az elmúlt esztendőben. Az elnök nem avatott emlékházakat távoli falvakban, nem nyitott meg kereskedelmi vásárokat obligát mondatok kíséretében, s testvérvárosi ceremóniák fényét sem sietett emelni személyes jelenlétével. A harmadik köztársaság harmadik elnöke takarékosan bánt alkotmányos jogosítványaival is. Nem bombázta szüntelenül beadványaival korábbi munkahelyét, az Alkotmánybíróságot (AB), s minden kísértésnek ellenállva nem hozakodott elő saját törvényjavaslatokkal a parlamentben sem.

“Nekem nem az a célom, hogy minduntalan kitűnjek valamilyen kifogással vagy javaslattal. Az elnöki posztot sokkal inkább úgy képzelem el, hogy az államfő mozdulatlanul ül, figyel, és ha kell, lép – egy elnök nem ugrál” – fogalmazta meg ars poeticáját még megválasztása előtt Sólyom, aki a fentiekhez tulajdonképpen mindeddig tartotta magát. Az eredmény nem maradt el. Az államfő népszerűsége az elmúlt hónapban történelmi mélypontra jutott Magyarországon. A mintateremtő Göncz Árpádra utalva Sólyom egyébként már tavaly nyáron arról beszélt, hogy “nem akarok szeretett elnökünk lenni”. Törekvését egyelőre tehát teljes siker koronázza. A fél éve még 75 százalékos bizalmi indexszel rendelkező elnök népszerűsége a Medián szerint röpke pár hónap alatt 55 százalékra zuhant.

Pedig Sólyom rajtja látványosan sikerült. Tekintélye kezdetben átsegítette minden problémán. Az államfő hivatalvezetőjét, Paczolay Pétert 2005 decemberében a kormánypárti frakciók hajlandók voltak (a jobboldallal együtt) minden ellentételezés nélkül alkotmánybírónak megválasztani. Ugyanezt a gesztust Mádl Ferenc kedvéért egy évvel korábban még nem tette meg az MSZP. A Zengőre tervezett NATO-lokátor ügyében pedig a kabinet engedett Sólyomnak és a helyi lokálpatriótáknak; más kérdés, hogy a radarállomást végül is a városhoz még közelebb eső Tubes-hegyre fogják a jelek szerint felépíteni. Az új elnököt kísérő rokonszenvet itthon az első hónapokban még az sem tudta kikezdeni, hogy a radikális értelmiségi államfő ellentmondásba keveredett az Egyesült Államokkal kapcsolatosan. Sólyom először bejelentette, hogy nem hajlandó betenni a lábát az USA-ba, amíg egyoldalú vízum- és ujjlenyomat-adási kötelezettség terheli az odautazó magyarokat, majd pár héttel később mégiscsak megérkezett az ENSZ közgyűlésére New Yorkba.

Amikor (több évtizedes gyakorlattal szakítva) szilveszter éjszakája helyett Sólyom 2006. január 1-jén fényes nappal elmondta újévi üzenetét, minden jel arra utalt, hogy az elnök, akár akarja, akár nem, automatikusan meg fogja örökölni az államfői szék egyfajta tartozékának tetsző magas népszerűségi mutatót is. S nem is Mádl, hanem egyenesen Göncz bizalmi indexét.

Bővebben:
http://hvg.hu/…GFriss2.aspx