Mulasztásos alkotmányellenes helyzet jött létre, amikor az Or­szággyűlés nem sza­bályozta a miniszter helyettesítését tartal­mazó jogszabályban, hogy a jogalkotói ha­táskör nem átruházható – állapította meg az Alkotmánybíróság szeptember 12-én hozott határozatában.

A testület egy másik határozatában nem találta alkotmány­sértőnek, hogy a büntetőeljárás­ban a szakszervezet nem járhat el képviselőként. Az alkotmánybírák harmadik határozatukban ismételten leszögezték, hogy a kerettény­állásos kodifikációs technika önmagában és általánosságban nem alkotmányellenes.

A jogalkotói hatáskör nem ruházható át államtitkárra
292/B/2003. AB határozat
Az Alkotmánybíróság teljes ülése szeptem­ber 12-én hozott határozatában – hivatal­ból eljárva – megállapította, hogy az Alkotmány 37. § (3) be­kezdését sértő mulasztás­ban megnyil­vánuló al­kotmányellenes helyzet jött létre annak követ­keztében, hogy az Or­szággyűlés a központi ál­lamigazgatási szer­vekről, valamint a Kormány tagjai és az ál­lamtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvényben – a miniszter helyettesí­tése kap­csán – nem szabályozta a miniszter jogal­kotó hatásköre átruházásának tilal­mát. A testület a határozat indokolásában megálla­pította, hogy az Alkotmány 37. § (3) bekez­dését sértő alkotmány­ellenes helyzetet az a törvényalkotói mulasztás idézte elő, amely szerint a jogszabály a miniszter he­lyettesítése kapcsán nem rendel­kezett arról, hogy a miniszter rendeletalkotási ha­tás­köre nem tartozik az államtit­kárra átru­ház­ható ha­táskörök közé. Az alkot­mány­bírák utal­tak rá, az Alkot­mány egyér­tel­műen a Kormány tagjainak – a minisz­terel­nöknek és a minisztereknek – a rende­letal­kotásá­ról szól, következésképpen az ál­lamtitkár a mi­nisztert rendelet­alko­tási hatás­körében nem „helyettesítheti”. A jogalkotó hatáskörében aka­dályo­zott mi­niszter más kor­mánytag általi he­lyettesítése alkot­mányjogi szem­pontból nem ki­fogá­solható. Az Al­kotmánybíróság egyhangúan meg­hozott határo­zatában felhívja az Or­szág­gyű­lést, hogy jogalkotási feladatának 2006. december 31-ig tegyen eleget.

A szakszervezet mint képviselő a büntetőeljárásban
237/B/2005. AB határozat
Az Alkotmánybíróság szeptember 12-én hozott határo­zatában visszautasította a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 44. § (1) bekezdése, valamint a szabály­sértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 48. § (1) be­kezdése alkotmányellenessége megállapítására és meg­semmisítésére irányuló indítványt Az indítványozó a két tör­vény hivatkozott rendelkezéseit azért támadta, mert azok nem teszik lehetővé, hogy a büntetőeljárás­ban, illetve a szabálysértési eljárásban a szakszervezet képviselőként járhasson el. Ez a szabályozás szerinte ellentétes az Alkotmány 4. §-ával, amely sze­rint a szak­szervezetek képviselik és védik a munkavállalók érde­keit. Erre tekintettel kérte az általa alkotmányellenes­nek tartott rendelkezések, illetve – vagylagosan – az alkotmányellenes jogszabályi rendelkezésekre alapított bírósági végzések megsem­misítését. Az Alkotmánybíróság nem osztotta az indítvá­nyozó álláspontját, mond­ván, az Alkotmány 4. §-ából a szakszervezeteket vagy más érdekképviseleteket meg­illető konkrét képviseleti jogosultságok nem ve­zethetők le sem a büntetőeljárásra, sem pedig a szabálysértési eljárásra vonatkozóan.

A kerettényállásos kodifikációs technika nem alkotmányellenes
689/B/2003. AB határozat
Az Alkotmánybíróság szeptember 12-én elutasította a Büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 281. § (2) bekezdés b) 3. pontjának „élő szervezetek életkö­zös­ségét” és a (3) bekezdés b) pontjának „élő szervezetek életközössége” szövegrésze alkotmányelle­nességének megállapítására és megsemmisítésére irá­nyuló indítványt. Az indítványozó álláspontja szerint a Btk. támadott rendelkezése pontatlan, bizony­talan jog­fogalmakat tartalmaznak, s így sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből fakadó jogállamiság követelményét. Részletes indo­kolásában hivatkozott arra, hogy a vilá­gos és megfelelően értelmezhető normatarta­lom hiá­nyának következtében „nem egyértelmű, hogy az egyén mikor követ el bün­tetőjogilag szankcionált jog­sér­tést.” Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta: a védett jogi tárgy összetettségére, sok­rétűségére figyelemmel a táma­dott rendelkezés keret­tényállás. Tartalmát a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény, az ennek felhatalma­zása alapján a védett és a fokozottan védett nö­vény-és állatfajokról, a fo­kozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Kö­zösségben természetvé­delmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételé­ről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet szabályai töltik ki. Az Alkotmánybíróság már 2000-ben hozott határozatában rámutatott: „a kerettényállásos kodifikációs tech­nika önmagában és általánosságban nem alkot­mányellenes.”