A távmunkaerő-piac – ha van egyáltalán ilyen -, amennyiben van jelentősége a magyar munkanyelvnek, jelentékenyen bővült az EU-s Romániával.

A modern idők modern munkahelye az otthonunk – akkor mindenképpen, ha alkalmaz bennünket egy cég azzal, hogy a lakásunkon lévő informatika és a világháló segítségével lássuk el azt a feladatot, amelyet a klasszikus felállás szerint a cégnél ejtettünk volna meg. Anno hívták ezt “bedolgozásnak”, manapság, kivált, ha tényleges szellemi munkáról van szó, távmunka nevet kapott az informatikai keresztségben. Azzal, hogy január 1-én Románia is tagja lett az Európai Uniónak, a magyar munkanyelvet használó szellemi “bedolgozókat”, az otthonról távmunkásokat vélhetően már az sem érdekli különösebben, hogy van-e vagy sem országhatár a megbízó és a megbízott között. Teljes természetességgel dolgoztathat magyarországi kollégákat egy erdélyi vállalat, de a szlovákiai is távmunkásra tehet szert például Arad környékén az ott otthon ülő munkavállalók alkalmazásával. A felek megállapodása egyszerűen piaci kérdés, pro és kontra azt vizsgálják, az “itteni” jövedelmek hogyan fedezik az “ottani” rezsiket és jobb megélhetést biztosítanak-e? De elég-e ennyi? Vajon az új, mondhatni határtalan lehetőségekkel a foglalkoztatási szabályozás mit kezd, ugyanúgy intézkedik-e, mint a munkavállalás többi uniós előírása esetében?

Dr. Bihary Pál, a Távmunka Tanács titkára a Piac és Profit Online kérdéseire válaszolva mindenekelőtt azt fejtette ki, hogy a meglévő munkajogi szabályozás ad eligazítást a “nemzetközi” (táv)munkavállalási ügyekben is. A távmunkában való foglalkoztatás, amennyiben az legális, alapjaiban nem különbözik a hagyományos foglalkoztatás szabályaitól. Az eltérések inkább technikai, logisztikai, munkaszervezési jellegűek. Praktikusan a külföldi magyarországi alkalmazásának előírásai a figyelembe veendők. A Távmunka Tanács titkára meg is nevezi, fő szabályként az 1991. évi IV. törvény 7. -ának (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján született a 8/1999. (XI. 10.) SzCsM rendelet a külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezéséről rendelkezéseit kell alkalmazni. Ez egészült ki a munkavállalók szabad áramlására vonatkozó átmeneti szabályozásával román és bolgár relációban, azaz a 219 szakma számára kínált zöld úttal. És azzal a célirányos megjegyzéssel, hogy ezen munkák közül nem is egy távmunkában is végezhető.

Bár lehet, hogy még egyetlen cég és egyetlen határon túli távmunkás sem kötött szerződést egymással, de ami késik, nem múlik. S ha a távmunkás valóságosan alkalmazott – mondjuk nem a bt-je szerződik az adott céggel, ő maga meg a bt-jével -, akkor illik a társadalombiztosítási ügyeket is szabályosan “intézni”. Dr. Bihary Pál itt is a meglévő klasszikus előírásra – annak tartalmára és betartására – hívja fel a figyelmet. Az EU tagországainak állampolgárai társadalombiztosítási szempontból ugyan olyan jogokkal rendelkeznek és ugyan olyan kötelezettségek terhelik őket egy másik tagállamban, mintha annak állampolgárai lennének. Azaz röviden: egyetlen tagállamban sem érhet bennünket hátrányos megkülönböztetés azon az alapon, hogy más állam állampolgárai vagyunk. A következő szempont a munkavégzés helye szerinti biztosítás: az EU állampolgárai főszabály szerint ott biztosítottak, ahol kereső tevékenységüket folytatják. Az egyik tagállamban megállapítandó ellátások nyújtásánál – amennyiben szükséges – biztosítási előzményként figyelembe kell venni az EU egyéb tagállamaiban biztosításban töltött időszakokat is. Azaz röviden: itthon megszerzett jogainkat más tagállamok elismerik. Az ellátások exportja pedig azt jelenti, hogy az egyik tagállamban megállapított ellátásokat megszorítások nélkül akkor is folyósítani kell, ha a jogosult valamely más EU tagállamban tartózkodik. E rendelet értelmében a munkáltatónak kérnie kell az E 106-os nyomtatvány kitöltésével az OEP-től a munkáltató által a munkavállaló után megfizetett járulékok alapján az ellátás más EU tagállamban történő felhasználásának igazolását.