A bíróság az ítélkezési szünet előtt hirdet ítéletet abban a kérdésben, hogy felelőssé tehető-e a jogutód a továbbra is létező, bár az érintett ágazatban már nem tevékenykedő jogelőd cselekményeiért. Szó lesz még előzetes döntéshozatali eljárás keretében arról, hogy az adott tagállam nyelvén még ki nem hirdetett közösségi rendelet alapján kiszabható –e bírság.
December 11. kedd
C-438/05 The International Transport Workers’ Federation és The Finnish Seamen’s Union
Az International Transport Workers’ Federation (ITF) a közlekedési dolgozók 140 országban működő 600 szakszervezetét tömörítő londoni székhelyű szövetség. Egyik elsődleges politikája a „Flag of Convenience (FOC)”-vel („olcsó lobogó”) kapcsolatos politika. E politika célja az olcsó lobogók megszüntetése érdekében annak előírása, hogy a hajó lobogója helyett a tényleges tulajdon helye szerinti ország szakszervezeteinek legyen joguk e hajók tekintetében megállapodásokat kötni.
A Finnországban lajstromozott Rosella hajó tulajdonosa, a Viking Line finn kompvállalat e hajót Tallin és Helsinki között működteti. A hajó legénysége a Finnish Seamen’s Union (FSU) tagjaiból áll, amely az ITF tagszervezete.
2003 októberében a Viking Line a veszteséges Rosellát Észtországban kívánta újralajstromoztatni, hogy olcsóbb észt fizetésekkel észt legénységet foglalkoztathasson, és hogy versenyezhessen az ugyanezen az útvonalon közlekedő többi komppal. E javaslatot közölték a legénységgel és az FSU-val, amely ellenezte az újralajstromozást. 2003 novemberében – az FSU-tól érkezett megkeresés alapján – az ITF valamennyi tagjának körlevelet küldött ki, amelyben előadta, hogy a Rosella tényleges tulajdonosa Finnországban található, tehát az FSU-t illetik meg a tárgyalási jogok. A tagszervezeteket felszólították, hogy ne kezdjenek tárgyalásokat a Vikinggel Line-nal. A körlevélben foglaltak be nem tartása szankciókhoz, illetve adott esetben az ITF-ből való kizáráshoz vezethet. Ez ténylegesen megakadályozta azt, hogy a Viking Line valamely észt szakszervezettel tárgyalhasson.
2003 decemberében – miután az FSU sztrájkkal fenyegetőzött – a Viking Line beleegyezett a Rosella legénységének kibővítésébe és az újralajstromozás 2005. február 28-ig történő elhalasztásába. Az ITF soha nem vonta vissza körlevelét, ezért – mivel az újralajstromozás a veszteséget termelő Rosella tekintetében továbbra is tervben volt – a Viking Line az ITF székhelye alapján angol bíróság elé vitte az ügyet. A Viking Line kérelmében előadta, hogy az ITF-et kötelezzék a körlevél visszavonására, az FSU-t pedig arra, hogy a jövőben ne avatkozzon bele a Viking Line-nak a Rosella újralajstromozásával kapcsolatban fennálló szabad mozgáshoz való jogába.
A Court of Appeal – amelyhez az FSU és ITF fellebbezését követően került az ügy – előzetes döntéshozatal céljából számos kérdést terjesztett az Európai Bíróság elé az EK-Szerződésben foglalt letelepedési szabadságnak az előtte lévő ügyre történő alkalmazásával kapcsolatban, illetve arról, hogy az FSU és ITF fellépései a szabad mozgáshoz való jog korlátozását jelentik-e.
Poiares Maduro főtanácsnok 2007. május 23-án megtett indítványában úgy vélte, hogy a szakszervezetek kezdeményezhetnek kollektív fellépést egy vállalat Közösségen belüli áthelyezése ellen. Az a kollektív fellépés azonban, amely a munkaerőpiac nemzeti szempontú felosztásával vagy annak megakadályozásával jár, hogy egy áthelyezett vállalat valamely másik tagállamban nyújtson szolgáltatást, összeegyeztethetetlen a közösségi joggal.
C-280/06 Autorità Garante della Concorrenza e del Mercato
1999-ig Olaszországban a dohányágazat valamennyi termelési és értékesítési tevékenységét az állami monopóliumok autonóm igazgatásáért felelős szerv, az AAMS végezte. 1999-től az említett tevékenységek végzésére egy másik közjogi szerv, az Ente tabacchi italiani (ETI) lett feljogosítva. Az ETI eredetileg a gazdasági és pénzügyminisztérium 100%-os irányítása alatt állt, majd egy 2003-ban tett ajánlati felhívás után privatizálták.
2001-ben, korábbi vizsgálódásainak lezárásaként, az olasz versenyhivatal megállapította, hogy a Philip Morris csoporthoz tartozó társaságok kartell-megállapodást kötöttek és hajtottak végre az AAMS-szel, majd az ETI-vel, melynek eredményeképpen 1993 és 2001 között a cigaretták értékesítési ára tekintetében torzult a verseny a nemzeti piacon. Az olasz versenyhivatal a kartellezésért 50 millió euró összegű bírságot szabott ki a Philip Morris csoporthoz tartozó társaságokra, illetve 20 millió euró összegű bírságot szabott ki az ETI-re.
Az olasz versenyhivatal a kartellt megállapító határozatában az 1999 előtti időszak tekintetében az AAMS versenyellenes magatartását is beszámította az ETI-nek. Az AAMS ugyanis 1999-től felhagyott a dohányágazatban végzett termelési és értékesítési tevékenységgel. A versenyhivatal szerint az említett körülmények között és annak ellenére, hogy maga az AAMS továbbra is létezik, a gazdasági folytonosság követelményét alkalmazva a dohányágazati tevékenységek tekintetében az ETI-t kell az AAMS jogutódjának tekinteni.
A versenyhivatal említett határozatát valamennyi érintett vállalkozás megtámadta a Tribunale amministrativo regionale del Lazio előtt, amely a Philip Morris csoporthoz tartozó társaságok keresetét elutasította, míg az ETI keresetének részben helyt adott. Az olasz bíróság – a személyes felelősség követelményére támaszkodva – annyiban semmisítette meg a megtámadott határozatot, amennyiben abban az ETI-t az AAMS által elkövetett cselekmények miatt is felelősségre vonták.
Az ügyben fellebbviteli fórumként eljáró olasz államtanács azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a jelen ügy körülményei között a gazdasági folytonosság vagy a személyes felelősség követelményét kell alkalmazni, azaz felelőssé tehető-e a jogutód a továbbra is létező, bár az érintett ágazatban már nem tevékenykedő jogelőd cselekményeiért.
Kokott főtanácsnok 2007. július 3-án megtett indítványában úgy vélte, hogy a személyes felelősség követelménye kizárja a jogutód felelősségét a még létező jogelőd jogutódlás előtti tevékenységeiért.
C-161/06 Skoma-Lux
Az alapügy felperese, a Skoma-Lux társaság borbehozatallal és -értékesítéssel foglalkozik Csehországban. 2004. szeptember 30-án a cseh vámhatóság egy vörösbortermék tarifális besorolására vonatkozó pontos információk közlésének elmulasztása miatt megbírságolta a céget. A szankcionált cselekményeket a cég részben Csehország EU-csatlakozása előtt, részben az után követte el; ez utóbbi cselekményekért a bírságot egy olyan közösségi rendelet alapján szabták ki, amelyet hivatalosan (az EU Hivatalos Lapjában) még nem hirdettek ki cseh nyelven a kérdéses cselekmények elkövetésekor. A cég azt állítja, hogy a hivatalos kihirdetés elmaradásának következményeként a rendelet nem alkalmazható cseh személyekkel szemben. A cseh vámhatóság ezzel szemben azt állítja, hogy a felperesnek, mint hivatásos borimportőrnek, ismernie kellett volna a csatlakozás után hatályban lévő közösségi jogszabályokat, és hogy a kérdéses rendelet cseh nyelvű változata már amúgy is elérhető volt az Interneten. Az ügyet tárgyaló cseh bíróság előzetes döntéshozatali eljárás keretében azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a kérdéses rendelet, hivatalos kihirdetésének elmaradása ellenére, alkalmazható-e cseh személyekkel szemben.
Kokott főtanácsnok 2007. szeptember 18-án megtett indítványában úgy vélte, hogy a közösségi jog szabályai addig nem alkalmazhatók az új tagállamok polgáraival szemben, amíg e szabályokat megfelelően ki nem hirdették az érintett tagállam hivatalos nyelvén.
December 12. szerda
T-101/05 BASF kontra Bizottság, T-111/05 UCB kontra Bizottság és T-112/05 Akzo Nobel és társai kontra Bizottság egyesített ügyek
2004 decemberében a Bizottság összesen 66,34 millió euró összegben versenybírságot szabott ki a felperes társaságokra a kolin-klorid piacon kötött versenykorlátozó megállapodások miatt. Maga a kolin-klorid (más néven B4 vitamin) bizonyos állati takarmányokban alkalmazott adalékanyag. A Bizottság megállapította, hogy a cégek ármegállapodásokat kötöttek és egymás között, valamint észak-amerikai cégekkel együttműködve felosztották a piacokat. Az amerikai cégekre azért nem szabott ki versenybírságot a Bizottság, mivel jogsértő magatartásuk már 1994-ben, több mint öt évvel a Bizottság vizsgálatának megkezdése előtt véget ért (lásd a Bizottság sajtóközleményét). A cégek a kiszabott bírság megsemmisítését vagy csökkentését kérik az Elsőfokú Bíróságtól azt állítva, hogy a Bizottság több hibát is elkövetett a bírság összegének kiszámítása során.
December 13. csütörtök
T-134/06 Xentral kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (OHIM)
2000-ben az időközben Xentral LLC-vé vált amerikai Prodis Inc. társaság a “PAGESJAUNES.COM” (sárgaoldalak.com) szómegjelölés közösségi védjegyként történő bejegyzését kérte az OHIM-tól nyomdaipari termékek, többek között időszaki lapok és évkönyvek tekintetében. 2003-ban, a bejegyzési kérelem közzétételét követően, a Pages Jaunes SA francia társaság felszólalást nyújtott be a bejegyzési kérelem ellen a “LES PAGES JAUNES” nevű, Franciaországban a javára már (szintén nyomdaipari termékek tekintetében) korábban bejegyzett nemzeti szóvédjegyre, valamint a “PAGES JAUNES” kifejezésből álló cég- és kereskedelmi nevének védelmére hivatkozva. Az OHIM helyt adott a felszólalásnak, mivel álláspontja szerint a közösségi védjegybejegyzési kérelem teljesítésével a fogyasztók megtévesztésének veszélyétől kellene tartani. E veszély pedig azért állna fenn, mert a fogyasztók a “PAGESJAUNES.COM” védjeggyel megjelölt információs adatbázist a könyv formájában megjelenő és a “LES PAGES JAUNES” védjeggyel megjelölt évkönyv Internetes változatának tekinthetnék, és ezért úgy vélhetnék, hogy a kérdéses termékek (szolgáltatások) ugyanattól a társaságtól származnak. A Xentral LLC az OHIM e határozatát támadja az Elsőfokú Bíróság előtt.
C-463/06 FBTO Schadeverzekeringen
A Németországban lakó M. Odenbreit Hollandiában közlekedési balesetet szenvedett. Lakóhelyének bírósága előtt keresetet indított a balesetért felelős személy biztosítója, a holland jog szerinti FBTO Schadeverzekeringen ellen. A német bíróság azonban joghatóságának hiányát állapította meg a hollandiai illetőségű biztosító ellen indított kereset tekintetében, és ezért befogathatatlanként elutasította a keresetet.
Másodfokon M. Odenbreit viszont megnyerte a pert, ami ellen ezúttal a holland biztosító nyújtott be jogorvoslati kérelmet a Bundesgerichtshofhoz. Ez utóbbi bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a joghatóságról szóló 44/2001/EK rendelet biztosítja-e a baleset károsultja számára azt a jogot, hogy közvetlenül a lakóhelyének bírósága előtt indítson keresetet a balesetért felelős személy biztosítója ellen.
C-250/06 United Pan-Europe Communications Belgium és társai
A UPC, a Coditel Brabant SPRL, a Brutélé és a Wolu TV ASBL Belgium kétnyelvű fővárosában, Brüsszelben működő kábeltelevíziós szolgáltatók. A belga jog a brüsszeli kétnyelvű régióban működő kábeltelevíziós szolgáltatók számára előírja, hogy azok mind a francia, mind pedig a flamand anyanyelvű közösséghez tartozó egyes televíziós csatornák programjait vegyék fel kábelszolgáltatási csomagjaikba. E szabályozás célja az, hogy a programkínálat kulturálisan sokoldalú maradjon, és így az a nézők összessége számára ténylegesen elérhető legyen. A kábeltelevíziós szolgáltatók azonban úgy vélik, hogy a szabályozás indokolatlan módon korlátozza a szolgáltatásnyújtás szabadságát és ezért keresetet indítottak a belga bíróságok előtt. Az ügyben eljáró belga államtanács az említett szabályozásnak a közösségi joggal való összhangjával kapcsolatban több kérdéssel fordult az Európai Bírósághoz.
Poiares Maduro főtanácsnok 2007. október 25-én megtett indítványában úgy vélte, hogy a vitatott belga szabályozás nem ellentétes a közösségi joggal, amennyiben az arányosság követelményét tiszteletben tartják és nem éri önkényes hátrányos megkülönböztetés a más tagállamokban letelepedett szolgáltatókat.
C-413/06 P Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala
2004. január 9-én a Bertelsmann AG és a Sony nemzetközi médiavállalkozások olyan összefonódási tervről értesítették a Bizottságot, amelynek keretében három új – együttesen Sony BMG-nek nevezett – társaságban szándékozták egyesíteni a nemzetközi tevékenységüket (kivéve a Sony tevékenységeit Japánban) a zenei hangfelvételek terén.
2004. május 24-én a Bizottság kifogásközlést küldött az összefonódásban részt vevő feleknek, amelyben ideiglenesen úgy határozott, hogy a bejelentett ügylet összeegyeztethetetlen a közösségi joggal, mivel – többek között – kollektív erőfölényt erősít meg a zenei hangfelvételek piacán. A felek meghallgatása után azonban a Bizottság 2004. július 18-án hozott határozatában mégis összeegyeztethetőnek ítélte az összefonódást a közösségi joggal.
2004. december 3-án az Independent Music Publishers and Labels Association (Impala), egy 2500 független zenekészítő társaságot tömörítő nemzetközi szövetség, amely részt vett a Bizottság előtti eljárásban is, a Bizottság határozatának megsemmisítését kérve keresetet nyújtott be az Elsőfokú Bírósághoz. Az Impala ez irányú kérelmének helyt adva az Elsőfokú Bíróság az ügyet gyorsított eljárással intézte.
2006. július 13-án meghozott ítéletében az Elsőfokú Bíróság megsemmisítette a Bizottságnak a Sony BMG létrehozását engedélyező határozatát. Az ítélet szerint a Bizottság nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon sem azt, hogy az összefonódás létrejötte előtt nem állt fenn kollektív erőfölény a hangfelvételek piacán, sem pedig azt, hogy az összefonódás nem fog ilyen kollektív erőfölénynek a létrejöttéhez vezetni.
A Bertelsmann és a Sony a jelen eljárásban az Elsőfokú Bíróság ítéletének megsemmisítését és az Impala az összefonódásuk ellen benyújtott keresetének az elutasítását kérik az Európai Bíróságtól.
Az Elsőfokú Bíróság ítéletét követően egyébként a Bizottság újból megvizsgálta a két cég összefonódási tervét és 2007. október 3-án ismételten jóváhagyta – fenntartások nélkül – a Sony BMG létrehozását.
