A magyar parlament – az uniós tagállamok közül elsőként – hétfőn jóváhagyta a lisszaboni szerződést.
A lisszaboni szerződés kihirdetéséről szóló törvény indoklása szerint a szerződés közös európai siker, mivel biztosítja a szükséges lehetőségeket az unió további fejlődéséhez, az integráció mélyebb bővítéséhez is.
A törvényhez kapcsolódóan az Országgyűlés elfogadott egy határozatot is a kisebbségek jogairól. Eszerint a szerződés kimondja, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek védelme az unió alkotmányos alapelvévé vált. Ez vonatkozik a nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozók jogainak közös gyakorlására is – teszi hozzá a határozat.
A parlament elfogadta azt az alkotmánymódosítást is, melynek értelmében senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan bűncselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog vagy a “szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozásában közreműködő” más állam joga szerint nem volt bűncselekmény.
A lisszaboni szerződést csütörtökön írták alá az Európai Unió tagországainak állam- és kormányfői, valamint külügyminiszterei a portugál fővárosban.
Az új szerződés akkor léphet életbe, ha valamennyi tagország és az Európai Parlament ratifikálta. A dokumentum korszerűsíti és kiegészíti az EU korábbi legfontosabb szerződéseit, így az 1957-es római szerződést, az 1992-es maastrichti, az 1996-os amszterdami és a 2000-es nizzai szerződéseket. Uniós unikumként kötelezővé teszi a tagállamok számára az alapvető jogokról – benne “a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelméről” – szóló charta alkalmazását, bár ez alól Nagy-Britannia és részlegesen Lengyelország felmentést kapott.
Először nyílik lehetőség arra, hogy állampolgárok kezdeményezhessék uniós jogszabály alkotását az Európai Bizottságnál – igaz, ehhez egymillió aláírásra van szükség.
A szerződés értelmében az eddigi féléves, soros elnökségek rendszere átalakul, egyszerre több tagállam irányítja majd az unió munkáját. A tagországok állam- és kormányfőit tömörítő Európai Tanács választja meg két és fél éves időszakra az EU elnökét, aki képviseli az Európai Uniót nemzetközi színtéren, és előkészíti az unió csúcsértekezleteit.
A szerződés értelmében egyesítik a jövőben az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, illetve a külkapcsolatok biztosának posztját, bár annak birtokosát nem nevezik külügyminiszternek. A tisztség mindenkori viselője egyúttal az Európai Bizottság alelnöke is lesz.
Hivatalossá teszi a dokumentum az EU közös pénzét, az eurót sajátként használó övezet pénzügyminiszteri tanácsának elnöki tisztét, amely szintén két és fél évre szól, de megújítható.
Az Európai Bizottság – az EU nem választott végrehajtó szerve – csökkenteni fogja 2014-től biztosainak számát. Kevesebb lesz a parlamenti képviselő is: az Európai Parlament választott tisztviselői mostani 785 helyett 751-en lesznek.
A nemzeti parlamentek – most először – tényleges beleszólást kapnak az EU jogszabályalkotásába. Minden nemzeti parlament meg fogja kapni az EU-törvényjavaslatokat, hogy megítélhesse, nem csorbítja-e a tervezet a nemzeti törvényhozó testület illetékességi körét. Ha a nemzeti parlamentek egyharmada kifogásolja a javaslatot, akkor visszaküldik azt átdolgozásra az Európai Bizottsághoz.
Nagyobb jogkörhöz jut az Európai Bíróság is, elsősorban a bel- és igazságügyi kérdésekben.
Nő azon döntéshozatali területek száma, amelyeken az egyhangú szavazás helyett többségi szavazással születhetnek döntések (elsősorban igazságügyi és belügyi kérdésekben). Nagy-Britannia és Írország fenntartotta magának a jogot, hogy csak akkor alkalmazza az ilyen döntéseket, ha jónak látja, de nincs lehetőségük arra, hogy más tagállamokra vonatkozóan is megakadályozzák egy-egy ilyen határozat érvényesülését. Külügyekben, adókérdésekben és uniós költségvetési témákban marad az egyhangúság követelménye.
A szerződés új szavazási rendszert vezet be az EU intézményeiben. A “kettős többség” új szavazati rendje szerint a tagállamok minimum 55 százalékának (ez jelenleg 15 ország) támogató szavazata szükséges ahhoz, hogy elfogadtassék egy új EU-jogszabály, de ez az arány csak akkor elégséges, ha a támogató országok lakossága együttvéve legalább 65 százalékát teszi ki az Európai Unió összlakosságának. Az új szavazati rend 2014-től kezd életbe lépni, az áttérés 2017-ben fejeződik be.
