A 2010. február 22-től 26-ig tartó munkahéten többek között az EU-n belüli szabad tartózkodás, szerencsejáték, életkoron alapuló foglalkoztatási diszkrimináció, vámkedvezmények, sürgősségi egészségügyi ellátások, természetvédelem és tulajdonhoz fűződő jogok sérelme kérdéskörökkel kapcsolatos ügyek, köztük két magyar ügy is terítékre kerül az Európai Bíróság munkarendjében.
A február 15-től február 19-ig tartó munkahét
2010. február 15-e (hétfő) és 2010. február 21-e (vasárnap) között az Európai Bíróságon ún. „semaine blanche” lesz, azaz ezen a héten nem lesznek tárgyalások, ítélethirdetések, és nem kerül sor főtanácsnoki indítványok felolvasására sem.
A február 22-től február 26-ig tartó munkahét
Bíróság
2010. február 23., kedd
C-310/08 Ibrahim és C-480/08 Teixeira – Ítélethírdetés
[Az EU-n belüli szabad mozgás és tartózkodás joga – Jogszerűtlen tartózkodás – A tartózkodási jog fennmaradása az érintett gyermekének tanulói jogviszonya jogán]
Ezen ügyekben a Bíróságnak arról kell döntenie, hogy azok az uniós és nem uniós polgárok, akik a közösségi jog alapján egyébként nem jogosultak valamely tagállamban való tartózkodásra, maradhatnak-e az érintett tagállamban azon az alapon, hogy kiskorú gyermekük ezen országban kezdte meg iskolai tanulmányait.
Az Ibrahim ügyben egy szomáliai nő dán állampolgárságú férjével élt együtt az Egyesült Királyságban, a férfi ott munkavállalóként legálisan tartózkodott. A közösségi jog értelmében ilyen esetekben a munkavállaló bármely állampolgárságú házastársa és gyermekei is tartózkodási jogot szereznek a befogadó államban. A Bíróság ezzel kapcsolatban egy korábbi ítéletében már azt is kimondta, hogy az érintett munkavállaló iskolás gyermeke állampolgárságától függetlenül akkor is a fogadó országban maradhat, ha később a szülők elválnak és a közösségi munkavállaló szülő elhagyja ezt az országot. Sőt, ilyen esetekben a gyermek nem közösségi állampolgár másik szülője is a gyermek mellett maradhat, amennyiben ő lesz annak gondozója.
A jelen ügyben a házastársak elváltak, és a férj, amikor elhagyta az Egyesült Királyságot, nem számított közösségi munkavállalónak, mivel már egy ideje nem dolgozott. Ez nehezíti meg most Ibrahim asszony és négy gyermeke (köztük kettő iskolás) helyzetét, akiknek a brit hatóságok nem akarják elismerni az országban való tartózkodáshoz való jogát, és akiket e jog a közösségi jog alapján abban az esetben minden további nélkül megilletett volna, ha a volt férj munkavállalói státuszának megszűnése után azonnal elhagyta volna az Egyesült Királyság területét. A brit bíróságok azt kérdezik az Európai Bíróságtól, hogy a nem közösségi polgár anya és gyermekei ilyen esetekben is a befogadó állam területén maradhatnak-e.
2009. október 20-án megtett indítványában Mazák főtanácsnok úgy vélte, hogy a szomáliai anya és gyermekei is az Egyesült Királyság területén maradhatnak.
A Teixeira ügyben egy jelenleg nem dolgozó olyan portugál (tehát Ibrahim asszonnyal ellentétben uniós polgár) nő kért lakhatási támogatást a brit hatóságoktól, akinek gyermeke egy brit iskolában tanul. A támogatást azzal az indokkal utasították el, hogy Teixeira asszony nem jogszerűen tartózkodik az Egyesült Királyságban. Az ügyben eljáró Court of Appeal azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy gyermeke angliai beiskolázásának jogán megilleti-e az anyát az Egyesült Királyságban való tartózkodás joga.
2009. október 20-án megtett indítványában Juliane Kokott főtanácsnok úgy vélte, Teixeira asszonynak akkor is joga van az Egyesült Királyságban maradni, ha ott nincs munkahelye, megélhetését biztosító jövedelme vagy vagyona, illetve teljes körű betegségbiztosítása.
A főtanácsnoki indítvány kelte (Ibrahim ügy): 2009. október 20.
A főtanácsnoki indítvány kelte (Teixeira ügy): 2009. október 20.
C-64/08 Engelmann & C-447/08 Sjöberg és C-448/08 Gerdin egyesített ügyek – Főtanácsnoki indítvány
[Szerencsejátékok – Állami monopólium – Letelepedés és szolgáltatásnyújtás szabadsága]
Az állami szerencsejáték-monopóliumokkal, illetve az EU valamely tagállamában legálisan működő szerencsejáték-szervezők más tagállamok irányába történő terjeszkedésével kapcsolatos ügyek újabb hulláma érte el az Európai Bíróságot. A helyszínek ezúttal Ausztria és Svédország.
Ausztriában egy német állampolgárt ítéltek játékkaszinók engedély nélküli üzemeltetése miatt pénzbírságra. Az érintett a vonatkozó osztrák jogszabályoknak a közösségi joggal való összhangját vitatja az osztrák bíróságok előtt különösen azt sérelmezve, hogy Ausztriában csak osztrák társaságok kaphatnak engedélyt szerencsejátékok szervezésére.
Svédországban más tagállamokban engedéllyel rendelkező szerencsejáték-szervezők szolgáltatásainak engedély nélkül történő reklámozása miatt szabtak ki pénzbüntetéseket. Egy svéd bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy mindez a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadsága indokolatlan korlátozásának minősül-e.
Háttéranyagok (C-64/08)
Háttéranyagok (C-447/08)
Háttéranyagok (C-448/08)
C-499/08 Andersen és C-45/09 Rosenbladt – Tárgyalás
[Idősebb korú munkavállalók foglalkoztatása – Elbocsátás meghatározott életkor elérésekor / Végkielégítés kifizetésének megtagadása – Életkoron alapuló diszkrimináció]
Bár még csak a tárgyalást tartják ezen ügyekben, azonban érdemes rájuk odafigyelni, hiszen a nyugdíjkorhatárt elérő személyek foglalkoztatással kapcsolatos problémái képezik a tárgyukat.
Az Andersen ügyben a nevezettet a munkáltatója elbocsátotta. A munkáltató azzal az indokkal tagadta meg végkielégítés fizetését volt alkalmazottjának, hogy a dán munkajog alapján ez nem illeti meg azon munkavállalókat, akik a munkaviszonyuk megszűnésekor öregségi nyugdíjra jogosultak egy olyan nyugdíjrendszer alapján, amelybe a munkáltató járulékot fizetett. A munkáltató érvelése szerint mivel O. Andersen már betöltötte a hatvanharmadik életévét, ezért lehetősége volt a nyugdíj felvételére. Mivel a nyugdíj összege többek között attól függ, hogy a nyugdíjra jogosult személy mikor dönt a nyugdíjba vonulás mellett, és minél később vonul nyugdíjba, annál magasabb havi összegben részesül, ezért Andersen úr még nem akar nyugdíjba menni, és úgy véli, hogy joga van arra, hogy a munkaerőpiacon maradjon, és a többi munkavállalóhoz hasonlóan munkaviszonya megszűnésekor végkielégítést kapjon. Az ügyben eljáró dán bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a jelen esetben a közösségi jog értelmében életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetésről van-e szó.
A takarítónőként foglalkoztatott és hatvanötödik életévét betöltő G. Rosenbladtot munkáltatója arról értesítette, hogy munkaviszonya életkorára tekintettel megszűnik. A munkaviszony megszüntetésének alapjául szolgáló rendelkezést az épülettakarításban foglalkoztatott személyekre vonatkozó kollektív szerződés tartalmazza. Az ügyből per lett, és az eljáró német bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy történt-e életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés. A német bíróság tisztában van azzal, hogy foglalkoztatási- és munkaerő-piaci célok, mint például a fiatal munkavállalók elhelyezkedési esélyeinek javítása, igazolhatják az életkoron alapuló megkülönböztetés egyes eseteit, de nem biztos abban, hogy ennek feltételei a jelen esetben is fennállnak. A bíróság álláspontja szerint a munkaviszony életkoron alapuló megszüntetése lehetőségének célja a kollektív szerződésből nem derül ki, azt a konjunkturális és demográfiai fejlődéstől függetlenül határozták meg, és ezáltal szemmel láthatóan nem a konkrét különleges munkaerő-piaci helyzetek megoldására vagy enyhítésére alkalmazzák, ráadásul alkalmazása nem is kötelező.
2010. február 25., csütörtök
C-386/08 Brita – Ítélethirdetés
[EU-Izrael társulási megállapodás – Vámkedvezmények – Ciszjordániában előállított és izraeli származási igazolással ellátott áruk]
Az Euro-Mediterrán partnerség keretében kétoldalú megállapodások születtek egyrészről a Közösség és tagállamai, másrészről pedig a Földközi-tenger medencéjének legtöbb országa között. E megállapodások többek között úgy rendelkeznek, hogy az érintett mediterrán országokból származó áruk vámmentesen importálhatók az Európai Unióba, és a felek illetékes hatóságai együttműködnek a preferenciális elbánásban részesülő áruk pontos származásának meghatározása érdekében. A Közösség és tagállamai ilyen megállapodást kötöttek Izraellel (EGK‑Izrael megállapodás), valamint Ciszjordánia és a Gázai-övezet Palesztin Nemzeti Hatósága képviseletében a Palesztin Felszabadítási Szervezettel (EGK‑PFSZ megállapodás).
A Brita egy németországi illetőségű vállalkozás, amely a Soda-Club vállalkozás által gyártott szénsavas vizet előállító eszközöket, hozzávalókat és ital-sűrítményeket importál, amely utóbbi vállalkozás székhelye a Jeruzsálemtől keletre fekvő ciszjordániai Mishor Aduminban található. A Brita a Soda-Club által szállított árukat kívánt Németországba importálni. Előbbi vállalkozás tájékoztatta a német vámhatóságokat az áruk izraeli származásáról, és az EGK‑Izrael megállapodásban szereplő preferenciális vámelbánás alkalmazását kérte. Gyanítva, hogy az áruk a megszállt területekről származnak, a német hatóságok annak megerősítését kérték az izraeli vámhatóságtól, hogy ezen árukat nem az említett területeken gyártották. Az izraeli hatóságok jóllehet megerősítették, hogy a szóban forgó áruk izraeli igazgatás alatt álló területről származnak, nem válaszoltak arra a kérdésre, hogy ezen árukat a megszállt területeken állították‑e elő. Ezen okból kifolyólag a német hatóságok végül megtagadták a preferenciális elbánás alkalmazását a Britától, azzal az indokkal, hogy nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy az importált áruk az EGK‑Izrael megállapodás hatálya alá tartoznak.
A Brita bíróság előtt megtámadta e határozatot, és a Finanzgericht Hamburg (hamburgi pénzügyi bíróság, Németország) azt kérdezi a Bíróságtól, hogy alkalmazható-e az EGK‑Izrael megállapodásban szereplő preferenciális elbánás a megszállt palesztin területeken előállított olyan árukra, amelyek izraeli származását az izraeli hatóságok megerősítették.
2009. október 29-én megtett indítványában Bot főtanácsnok úgy vélte, hogy a megszállt területekről származó árukra nem lehet alkalmazni az EGK‑Izrael megállapodásban szereplő preferenciális vámelbánást és ezért a közösségi vámhatóságoknak meg kell tagadniuk ezen áruk izraeli származásának elismerését.
A főtanácsnoki indítvány kelte: 2009. október 29.
C-25/09 Sió-Eckes – Ítélethirdetés
[Gyümölcs- és zöldségtermékek – Feldolgozóipari támogatás – Jogosultság]
A Sió-Eckes Kft. a közösségi zöldség-gyümölcs feldolgozóipari támogatási rendszerben jóváhagyott feldolgozóként, támogatott feldolgozói szerződés alapján vásárolt fel őszibarackot, amelyből őszibarack velőt állított elő. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal Központi Szerve egy a vállalkozásnál lefolytatott ellenőrzés eredményeként megállapította, hogy a cég nem volt jogosult a feldolgozóipari támogatásra, mivel az a hatóság álláspontja szerint a közösségi jogszabályok alapján csak akkor járt volna, ha a feldolgozott gyümölcsből egész vagy darabolt, tartósított őszibarackot állítottak volna elő. Márpedig a Sió-Eckes által előállított termék nem darabolt, hanem mechanikai úton finoman passzírozott. A cég a Fővárosi Bíróság előtt vitatja a hatóság álláspontját, az ügyben eljáró bíró pedig azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy az őszibarack velő előállítója a feldolgozott gyümölcs- és zöldségtermékek támogatásáról szóló közösségi jogszabályok alapján jogosult-e feldolgozóipari támogatásra.
C-211/08 Bizottság kontra Spanyolország – Főtanácsnoki indítvány
[Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Más EU-tagállamban kapott sürgősségi egészségügyi ellátások – A felmerült költségek csökkentett összegű megtérítése]
A más EU-tagállamokban igénybe vett egészségügyi szolgáltatások költségeinek megtérítésével kapcsolatos kiterjedt ítélkezési gyakorlatot fogja bővíteni ez az ügy.
Spanyolországban a sürgős, azonnali és életveszélyt elhárító egészségügyi ellátások költségeit teljes mértékben visszatéríti a nemzeti egészségbiztosítási rendszer. Amennyiben azonban a spanyol polgárok más EU-tagállamban való tartózkodásuk során kényszerülnek igénybe venni ilyen ellátásokat, úgy a spanyol egészségbiztosító csak az ellátás helye szerinti tagállamban hatályos szabályok szerint visszatéríthető összeget téríti meg. Tehát, ha egy spanyol turista Franciaországban balesetet szenved és ott kórházi ellátásában részesül, akkor a francia szabályoknak megfelelően a kezelés költségeinek csak 80%-át fogja megtéríteni a spanyol egészségbiztosító, amennyiben viszont a kórházi kezelésre Spanyolországban kerül sor, úgy a megtérítés nagysága 100%.
A Bizottság úgy ítélte meg, hogy ez a szabályozás elriaszthatja a spanyol polgárokat attól, hogy más EU-tagállamokba utazzanak turistaként vagy tanulmányok folytatása céljából, hiszen ezzel együtt azt a kockázatot kell vállalniuk, hogy csak drágábban juthatnak hozzá alapvető egészségügyi ellátásokhoz. Mindez pedig a Bizottság szerint korlátozza a szolgáltatásnyújtás szabadságát, amiért a brüsszeli szerv beperelte Spanyolországot az Európai Bíróságon.
C-535/07 Bizottság kontra Ausztria – Főtanácsnoki indítvány
[Természetvédelem – Különleges madárvédelmi területek kijelölésének elmulasztása – Hanság]
A magyar-osztrák környezetvédelmi viták fényében lehet érdekes ez az ügy.
A Bizottság azért indított kereset Ausztria ellen, mivel álláspontja szerint nyugati szomszédunk nem tett teljes mértékben eleget a közösségi természetvédelmi szabályoknak. A Bizottság többek között a Hanság osztrák része különleges védelmi területként való kijelölésének elmaradását kifogásolja. A különleges védelmi területként való kijelölés egyes madárfajták (nagy túzok, hamvas rétihéja és réti fülesbagoly) védelme érdekében szükséges, mivel a Bizottság álláspontja szerint e fajták védelmének és zavartalan fennmaradásának biztosítására Burgenland tartomány e része ideális élőhelyet nyújt.
Törvényszék
2010. február 24., szerda
T-385/07 & T-68/08 FIFA kontra Bizottság egyesített ügyek – Tárgyalás
[Labdarúgó világbajnokság televíziós közvetítésének fenntartása a szabadon fogható TV-csatornák számára – Tulajdonhoz fűződő jogok sérelme]
A FIFA (Nemzetközi Labdarúgó Szövetség) a Bizottság azon két határozatát támadja a Törvényszék előtt, amellyel a brüsszeli szerv jóváhagyta, hogy Belgium (T-385/07. sz. ügy), illetve az Egyesült Királyság (T-68/08. sz. ügy) egyes sportesemények, különösen a labdarúgó világbajnokság, közvetítését nemzeti érdekből szabadon fogható (nem kódolt) TV-csatornák számára tartsa fenn. A FIFA szerint e határozatok sértik a tulajdonhoz fűződő jogait, különösen mivel azokra hivatkozva az érintett országok nemcsak a világbajnokság döntő mérkőzései (döntő, elődöntő, stb.) közvetítését tartják fenn a szabadon fogható csatornák számára, de valamennyi csoportmérkőzés televíziós sugárzásának a jogát is.
T-55/08 UEFA kontra Bizottság – Tárgyalás
[Labdarúgó Európa-bajnokság televíziós közvetítésének fenntartása a szabadon fogható TV-csatornák számára – Tulajdonhoz fűződő jogok sérelme]
Ez az ügy majdnem teljesen megegyezik a fenti FIFA ügyekkel, azzal a különbséggel, hogy itt az UEFA (Európai Labdarúgó Szövetség) sérelmezi a Bizottságnak azt a határozatát, amellyel jóváhagyta, hogy az Egyesült Királyság szabadon fogható TV-csatornáknak tartsa fenn a labdarúgó Európa-bajnokság közvetítését.
