A „Cognac” földrajzi árujelzőt tartalmazó védjegy nem lajstromozható az ezen árujelző nyilvántartásában nem szereplő szeszes ital megjelölésére. E védjegy kereskedelmi használata ugyanis sértené az oltalom alatt álló árujelzőt.

A szeszes italok földrajzi árujelzőinek oltalmáról szóló rendelet lehetővé teszi azon ország, régió vagy más helység nevének földrajzi árujelzőként történő lajstromozását, ahonnan a szeszes ital származik, ha az ital minősége, hírneve vagy más jellemzője lényegében a földrajzi eredetének tulajdonítható. E lajstromozásra az ital származási helye szerinti tagállam kérelmére kerül sor. A kérelemhez csatolni kell az azon előírásokat felsoroló műszaki dokumentációt, amelyeknek az italnak meg kell felelnie ahhoz, hogy az oltalom alatt álló földrajzi árujelzővel megjelölhető legyen.
Ezenfelül a rendelet megtiltja az olyan védjegyek lajstromozását, amelyek valamely oltalom alatt álló földrajzi árujelzőt sérthetnek, és kimondja, hogy főszabályként az ilyen védjegy lajstromozását érvényteleníteni kell.
A rendelet Franciaországból származó borpárlatokat megjelölő földrajzi árujelzőként említi a „Cognac” kifejezést.
Egy finn társaság, a Gust. Ranin Oy két, palackcímke formájú olyan ábrás védjegy lajstromozását kérte szeszes italok tekintetében, Finnországban, amely a szeszes italok azon leírásait tartalmazta, amelyekben a „Cognac” és annak finn fordítása, a „konjakki” szöveg szerepelt. Bár a finn hatóságok helyt adtak a lajstromozás iránti kérelemnek, a Bureau national interprofessionnel du Cognac, a cognac‑termelőket tömörítő francia szervezet a finn bíróságok előtt vitatja e lajstromozás jogszerűségét.

A Korkein hallinto‑oikeus (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Finnország) azt a kérdést teszi fel a Bíróságnak, hogy a rendelet lehetővé teszi‑e a „Cognac” kifejezést tartalmazó nemzeti védjegyek lajstromozását olyan termékek vonatkozásában is, amelyek a gyártási folyamat és az alkoholtartalom tekintetében nem felelnek meg a „Cognac” földrajzi árujelző használatára vonatkozó követelményeknek.

A Bíróság a mai napon kihirdetett ítéletében legelőször is megállapítja, hogy bár a vitatott védjegyeket 2003. január 31‑én – vagyis a rendelet hatályba lépése előtt  – lajstromozták, azt alkalmazni kell a jelen esetben. A Bíróság e tekintetben megjegyzi, hogy a rendelet visszaható hatályú alkalmazása nem sérti a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét. Ugyanis már 1996. január 1-je óta létezik az uniós jogban a tagállamok számára előírt azon kötelezettség, hogy megakadályozzák a szeszes italokat megjelölő földrajzi árujelzők azon alkoholos italok vonatkozásában történő használatát, amelyek nem az ezen árujelző által megjelölt helyről származnak.
Ezt követően a Bíróság megjegyzi, hogy a két, 2003. január 31‑én lajstromozott finn védjegyre nem alkalmazható a rendelet azon rendelkezése, amely a főszabálytól való eltérésként engedélyezi a földrajzi árujelző a származási országban fennálló oltalmának kezdő napját megelőzően (vagy 1996. január 1‑je előtt) megszerzett védjegy használatát, még ha az az érintett földrajzi árujelzőt sérti is. E tekintetben a Bíróság emlékeztet arra, hogy függetlenül a francia jogban számára biztosított oltalomtól, a „Cognac” kifejezés földrajzi árujelzőként 1989. június 15. óta az uniós jog oltalma alatt áll.
A Bíróság megállapítja továbbá, hogy a „Cognac” kifejezést tartalmazó védjegynek az ezen árujelzés nyilvántartásában nem szereplő termékekre vonatkozó használata az oltalom alatt álló földrajzi árujelző közvetlen kereskedelmi használatnak minősül. Márpedig ezt a használatot tiltja a rendelet, amennyiben az hasonló termékekre vonatkozik. A Bíróság úgy ítéli meg, hogy ez az eset állhat fenn, amennyiben szeszes italokról van szó.
Hasonlóképpen, a Bíróság úgy ítéli meg, hogy annak, hogy a két finn védjegy magában foglalja a „Cognac” elnevezést, az a következménye, hogy a fogyasztónak az oltalom alatt álló árujelző nyilvántartásában nem szereplő szeszes italok üvegein szereplő védjegy nevét olvasva az ezen árujelző alatt álló termék képe jut az eszébe. A Bíróság emlékeztet arra, hogy a rendelet az ilyen idézést is tiltja.
E körülmények között a Bíróság úgy határoz, hogy a finn hatóságoknak érvényteleníteniük kell a vitatott védjegyek lajstromozását.

Az előzetes döntéshozatali eljárás lehetővé teszi a tagállami bíróságok számára, hogy az előttük folyamatban lévő jogvita keretében az uniós jog értelmezésére vagy valamely uniós jogi aktus érvényességére vonatkozó kérdést terjesszenek a Bíróság elé. A Bíróság nem dönti el a tagállami bíróság előtti jogvitát. A nemzeti bíróság feladata, hogy az ügyet a Bíróság határozata alapján elbírálja. E határozat a tartalmilag hasonló kérdésben eljáró más nemzeti bíróságokat is köti.