Az Európai Parlament szerdán támogatta azt, hogy a huszonhét tagállamból tizenegyben – úgynevezett megerősített együttműködés keretében – pénzügyi tranzakciós adót vezessenek be. Az EU pénzügyminiszterek tanácsa már idén januárban áldását adta a tizenegyek közös projektjére, az EP véleménye megkerülhetetlen, de csak konzultációs jellegű adózási kérdésekben.
A szerdai plenáris szavazás után a téma parlamenti szakértője, Anni Podimata görög szociáldemokrata képviselő üdvözölte az EP kitartását: „A Parlament állta a szavát, következetesek maradtunk. Szilárd meggyőződésünk, hogy a pénzügyi szektor ezzel az adónemmel kiveszi a részét a válságból való kilábaláshoz, és visszatérhet eredeti feladatához: a reálgazdaság pénzügyi igényeinek kielégítéséhez.”
Az elfogadott jelentés a Bizottság javaslatát támogatva a pénzügyi eszközök széles körére: értékpapírokra, kötvényekre és származtatott ügyletekre egyaránt kiterjesztené a pénzügyi tranzakciós adót. Ugyanakkor a tőzsdére bevezetett kis- és középméretű vállalatok és a nyugdíjalapok esetében engedményeket tenne, mivel azok pénzügyi műveletei kevésbé spekulatív jellegűek.
A parlamenti jelentés változatlanul hagyta a Bizottság által javasolt adókulcsot, amely az értékpapír- és kötvénykereskedelem esetén 0,1 százalék, derivatív ügyletek esetében pedig 0,01 százalék. A tagállamok azonban a tőzsdén kívüli pénzügyi tranzakciókra – amelyek a tőzsdén folytatott kereskedelemnél kevésbé ellenőrzöttek és átláthatóak – alkalmazhatnak magasabb adókulcsot.
2017. január elsejéig az állampapír-ügyleteket 0,05 százalékos adó terhelné, a nyugdíjalapok pedig ugyaneddig az időpontig 0,05 százalékos adót fizetnének az értékpapír- és kötvényügyleteik, 0,005 százalékot pedig a derivatív ügyletek után. A pénzügyi tranzakciós adó hatékonyságának értékelése során a Bizottságnak külön figyelmet kell szánnia a nyugdíjalapok adókulcsára.
A direktíva hatálya alá tartozó típusú pénzügyi ügyletek 85 százalékát pénzügyi intézmények egymás közötti tranzakciói teszik ki. A pénzügyi tranzakciók esetleges áttelepülése (relokációja) és az adómegkerülés kockázatának minimálisra csökkentése érdekében a „rezidens fizet” elv mellett a „kibocsátás helye szerinti elvet” is alkalmazhatják majd a tagállamok, amikor a gyakorlatba átültetik a direktívát.
A rezidens elv értelmében nem a tranzakció helye, hanem az ügyletben részt vevők bejelentett „lakcíme” számít. Az FTT-t tehát minden olyan pénzügyi intézménynek be kell fizetnie, amelynek a székhelye az adó által lefedett térségben (praktikusan a 11 országban) van, illetve ott bejegyzett jogi és természetes személy megbízásából bonyolít le ügyletet, függetlenül attól, hogy a világ mely részén zajlik le a művelet. Az Európai Parlament ezt túl könnyen kijátszhatónak tartotta, ezért a Bizottság utóbb módosította javaslatát, és kiegészítette azt a kibocsátó helyének elvével, miszerint az adót akkor is meg fogják majd fizettetni az alanyokkal, ha ugyan a 11 tagú zónán kívül vannak bejegyezve, de a részt vevő országok egyikében kibocsátott pénzügyi eszközökkel kereskednek.
Az FTT-re a brüsszeli testület még 2011 őszén tett javaslatot, ám hamar kiderült, hogy számos ország ellenállása miatt egyelőre nincs esély uniós szinten a megvalósítására. Németország Franciaországgal és néhány más tagállammal vállvetve ugyanakkor úgy döntött, hogy ha szűkebb körben is, de bevezeti az adót, amelyekből származó bevételeket a Bizottság eredetileg 27-es körben évente 57 milliárd euróra becsülte. A testület később kénytelen lefelé kerekíteni az összeget, miután végül csak tizenegy ország vesz részt a kezdeményezésben. Ezek: Németország, Ausztria, Belgium, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Görögország, Szlovákia, Szlovénia és Észtország, melyek együttesen az uniós GDP kétharmadát jegyzik.
Az aktualizált bizottsági számítások szerint az új adónak a 11 országban éves szinten 30-35 milliárd euró lehet a hozadéka. Ha ezt az összeget a tagállamok gazdaságuk súlya alapján osztanák el egymás között, a bevétel 30,57 százaléka Németországot, 21,66 százaléka Franciaországot, közel 19 százaléka Olaszországot, 14 százaléka pedig Spanyolországot illetné meg, a maradék a kisebb országok között kerülne kiosztásra.
Számos, e körön kívül lévő tagállam – köztük részben Magyarország is – aggódott amiatt, hogy a tizenegyeknél létrejövő új adó kedvezőtlen kihatással lehet az ő belső rendszerükre, bizottsági részről azonban nonszensznek nevezték azokat az állításokat, hogy a pénzügyi tranzakciós adó sértené a területenkívüliség elvét és bármilyen módon is negatív hatása lenne a nem résztvevő országokra. Brüsszelben az utóbbiak kapcsán azzal érvelnek, hogy továbbra is rájuk tartozik, hogy milyen adókat vetnek ki a pénzügyi szektorra.
Valójában a tranzakciós adó valamilyen formáját már korábban bevezető ország közül több (például Nagy-Britannia vagy Románia) már évekkel ezelőtt bevezetett ilyen adót. Ezeknek a Bizottság azért nem örül, mert sokszor jelentősen eltérnek egymástól és ilyenformán gyengítik a belső piac koherenciáját. A 11 ország egységes rendszerben való elhelyezése ilyen értelemben már jelentősen javít a jelenlegi helyzeten.
Ez a harmadik alkalom, hogy az EU-tagállamok egy csoportja él a megerősített együttműködés szerződésben biztosított lehetőségével, aminek elindításához elvileg a tagállamok minimum egyharmada, vagyis kilenc ország szükséges. Ezelőtt a két különböző tagállamból származó házaspárok válásának szabályait illetően, továbbá az európai szabadalom terén indult megerősített együttműködés, amiben nem minden tagország vesz részt. Az „indítógombot” ugyanakkor a szabályok szerint az EU egészének kell megnyomnia, a tagállami szavazatok minősített többségével (több, mint 70 százalékával). A tranzakciós adó esetében a pénzügyminiszteri tanács (ECOFIN) 2013. január 22-i ülésén adta áldását arra, hogy tizenegyen belevágjanak az új adó bevezetésébe.
Az EP-nek nincs joghatályos beleszólása adózást éritő ügyekben, de a véleményét ki kell kérni. Egyetértése után most az adott területen szorosabb együttműködést választó tagállamon a sor, hogy részletekbe menően kitárgyalják a megvalósítás konkrétumait.
