A Bíróság megsemmisíti a közúti közlekedésbiztonságot veszélyeztető közlekedési jogsértésekre vonatkozó információk határokon átnyúló cseréjéről szóló irányelvet. Az irányelv joghatásai legfeljebb egy évig fennmaradnak – áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében
A C43/12. sz. Bizottság kontra Parlament és Tanács ügyben hozott ítélet
2008. március 19-én a Bizottság lényegében az egyes közlekedési jogsértésekre vonatkozó információcsere elősegítésére, valamint az ezekkel kapcsolatos szankciók határokon átnyúló végrehajtására vonatkozó irányelvjavaslatot terjesztett a Parlament és a Tanács elé. E javaslat az Unió közlekedésbiztonság terén fennálló hatáskörén alapult. 2011. október 25-én a Parlament és a Tanács elfogadta a 2011/82 irányelvet, jogalapként azonban az Uniónak a rendőrségi együttműködés terén fennálló hatáskörét választotta. Mivel úgy értékelte, hogy az említett irányelvet téves jogalap alapján fogadták el, a Bizottság benyújtotta a jelen megsemmisítés iránti keresetet a Bírósághoz.
Az irányelv egy, a tagállamok közötti információcserére vonatkozó eljárást vezet be a közúti közlekedésbiztonságot veszélyeztető nyolc jogsértés tekintetében (a sebességhatár túllépése, a biztonsági öv használatának mellőzése, a forgalomirányító fényjelző készülék piros jelzésénél való megállás elmulasztása, ittas járművezetés, kábítószer hatása alatt történő járművezetés, bukósisak viselésének elmulasztása, tiltott sávban történő közlekedés és mobiltelefon vagy más kommunikációs eszköz jogellenes használata vezetés közben). A tagállamok így a többi tagállamban hozzáférhetnek a nemzeti gépjárműnyilvántartási adatokhoz a jogsértésért felelős személy megállapításának céljából.
A Bíróság ítéletében emlékeztet arra, hogy meg kell vizsgálni az irányelv célját, illetve tartalmát annak meghatározása érdekében, hogy az irányelvet el lehetette érvényesen fogadni a rendőrségi együttműködés alapján. Az irányelv célját illetően a Bíróság megállapítja, hogy az irányelv elsődleges és túlnyomó súlyú célja a közúti közlekedésbiztonság javítása: ugyanis, bár igaz, hogy az irányelv a közúti közlekedésbiztonságot veszélyeztető közlekedési jogsértésekre vonatkozó információcsere határokon átnyúló rendszerét hozza létre, ugyanakkor ez a rendszer pontosan azért jön létre, hogy az Unió a közúti közlekedésbiztonság javításának célkitűzését követhesse. Az irányelv tartalmát illetően a Bíróság kimondja, hogy a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai közötti információcsere rendszere olyan intézkedésnek minősül, amellyel az irányelv a közúti közlekedésbiztonság javításának célkitűzését követi. Márpedig a közúti közlekedés biztonságának javítását célzó intézkedések a közlekedéspolitika területére tartoznak. A Bíróság megállapítja, hogy a célját és tartalmát tekintve az irányelv a közúti közlekedés biztonságát javító intézkedésnek minősül, éppen ezért e rendelkezés alapján kellett volna elfogadni.
A Bíróság ezenkívül kifejti, hogy az irányelv nem kapcsolódik közvetlenül a rendőrségi együttműködés céljához, mivel ez utóbbi egyrészt a menekültügy, a bevándorlás és a külső határok ellenőrzése terén való közös politika kialakítására, másrészt pedig a bűncselekmények, a rasszizmus és az idegengyűlölet megelőzésére irányul.
Mivel úgy határozott, hogy az irányelvet ezen okokból megsemmisíti, a Bíróság a Bizottság kérelmére megvizsgálja e megsemmisítés időbeli hatályát. E tekintetben a Bíróság kijelenti, hogy figyelembe véve az irányelv által a közúti közlekedésbiztonság javítása terén kitűzött célok követésének jelentőségét, az irányelvnek a joghatások fenntartása nélküli megsemmisítése káros következményekkel járhat az Unió közlekedéspolitikájának a megvalósítására. Ezenkívül a Bíróság figyelembe veszi, hogy az irányelvnek a nemzeti jogba való átültetésére nyitva álló határidő 2013. november 7én lejárt. E körülmények között a Bíróság úgy értékeli, hogy a jogbiztonság jelentősége indokolja azt, hogy az irányelv joghatásai fennmaradjanak egy új, a megfelelő jogalapra (vagyis a közlekedésbiztonságra) alapított irányelv ésszerű határidőn – a jelen ítélet kihirdetésétől számított legfeljebb egy éven – belül történő hatálybalépéséig.
