Nem sérti az Alapjogi Chartát az a szabály, amely szerint a ne bis in idem elvének a schengeni térségen belüli alkalmazása megköveteli, hogy a valamely tagállamban kiszabott büntetés már végrehajtott legyen, vagy végrehajtása folyamatban legyen. Amennyiben a büntetés főbüntetésként kiszabott szabadságvesztésbüntetésből és pénzbüntetésből áll, nem elegendő csupán a pénzbüntetés végrehajtása ahhoz, hogy a szankció végrehajtottnak legyen tekinthető – áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.

A C129/14. PPU. sz. Zoran Spasic ügyben hozott ítélet

A Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló Egyezmény (a továbbiakban: Schengeni Végrehajtási Egyezmény) értelmében az ellen a személy ellen, akinek cselekményét valamely tagállamban jogerősen elbírálták, azonos tények alapján más tagállamban nem lehet büntetőeljárást indítani (a ne bis in idem elve). Mindazonáltal a Schengeni Végrehajtási Egyezmény pontosítja, hogy ez az elv csakis akkor alkalmazandó, ha a kiszabott büntetést végrehajtották, annak végrehajtása folyamatban van, vagy az ítélet meghozatalának helye szerinti állam jogszabályainak értelmében azt többé már nem lehet végrehajtani (a továbbiakban: végrehajtási feltétel). Az Európai Unió Alapjogi Chartája a ne bis in idem elvét úgy fogalmazza meg, hogy nem utal kifejezetten erre a feltételre.

Zoran Spasic szerb állampolgár ellen Milánóban 2009ben elkövetett csalás miatt eljárást indítottak Németországban (ugyanis egy magánszemélytől 40 000 eurót csalt ki úgy, hogy annak kisebb címletű bankjegyeit később hamisnak bizonyult 500 eurós bankjegyekre váltotta). Ezzel egyidejűleg Z. Spasicot ugyanezen bűncselekményért egy év szabadságvesztésbüntetésre és 800 euró pénzbüntetésre ítélték Olaszországban. Z. Spasic, aki egy más bűncselekményért kiszabott szabadságvesztésbüntetését töltötte Ausztriában, a pénzbüntetést kifizette, szabadságvesztésbüntetését azonban még nem hajtották végre.

A Németország által kibocsátott európai elfogatóparancs alapján az osztrák hatóságok Z. Spasicot átadták a német hatóságoknak. Z. Spasic az Olaszországban elkövetett csalás bűntettével kapcsolatos ítéletre várva, előzetes letartóztatásban van Németországban 2013 vége óta. Z. Spasic azzal érvel, hogy a ne bis in idem elve értelmében ugyanazon tények alapján nem vonható eljárás alá, mivel Olaszországban vele szemben már hoztak jogerős és végrehajtható ítéletet. A német hatóságok szerint a Schengeni Végrehajtási Egyezményre tekintettel a ne bis in idem elve nem alkalmazandó, mivel a szabadságvesztésbüntetést még nem hajtották végre Olaszországban. Z. Spasic ezzel szemben arra hivatkozik, hogy a Schengeni Végrehajtási Egyezményben meghatározott végrehajtási feltétel jogszerűen nem korlátozhatja az Alapjogi Charta hatályát, és hogy szabadlábra kell helyezni, hiszen a 800 euró pénzbüntetést kifizette, így a kiszabott büntetés végrehajtottnak tekintendő.

Ítéletében a Bíróság az Oberlandesgericht Nürnberg előzetes döntéshozatali kérelme alapján megállapítja, hogy a Schengeni Végrehajtási Egyezményben foglalt kiegészítő jellegű végrehajtási feltétel a ne bis in idem elve olyan korlátozásának minősül, amely összeegyeztethető az Alapjogi Chartával. A ne bis in idem elvét illetően ugyanis, a Chartára vonatkozó magyarázatok kifejezetten hivatkoznak a Schengeni Végrehajtási Egyezményre, éppen ezért ez utóbbi jogszerűen korlátozza a ne bis in idem Chartában biztosított elvét. Egyébiránt a Bíróság megállapítja, hogy a Schengeni Végrehajtási Egyezményben megfogalmazott végrehajtási feltétel nem kérdőjelezi meg a ne bis in idem elvét, mint olyat, hiszen e feltétel célja csupán annak elkerülése, hogy a valamely tagállamban már jogerősen elítélt személyek kitérjenek a büntetés végrehajtása alól. Végül, a Bíróság álláspontja szerint a végrehajtási feltétel a kitűzött céllal arányos (a magas szintű biztonság biztosítása a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben) és nem haladja meg az elítélt személyek büntetlenségének elkerüléséhez szükséges mértéket.

Egyébiránt a Bíróság megállapítja, hogy amennyiben főbüntetésként szabadságvesztésbüntetést és pénzbüntetést szabnak ki (mint Z. Spasic esetében), nem elegendő csupán a pénzbüntetés végrehajtása ahhoz, hogy a szankció a Schengeni Végrehajtási Egyezmény értelmében végrehajtottnak legyen tekinthető. E tekintetben a Bíróság megjegyzi, hogy bár a Schengeni Végrehajtási Egyezmény úgy rendelkezik, hogy „a büntetésnek” végrehajtottnak kell lenni, vagy végrehajtásának folyamatban kell lenni, ez a feltétel arra a helyzetre is vonatkozik, amikor két főbüntetést szabtak ki. Minden más értelmezés a ne bis in idem elve Schengeni Végrehajtási Egyezményben meghatározott értelmének kiüresedéséhez vezetne, és gátolná az Egyezmény hatékony alkalmazását. Mivel Z. Spasic kizárólag a pénzbüntetést fizette meg, az egy év szabadságvesztésbüntetést azonban még nem töltötte le, a Bíróság megállapítja, hogy a Schengeni Végrehajtási Egyezményben meghatározott végrehajtási feltétel rá nézve nem teljesül.