A Bíróság tisztázza, hogy a nemzeti hatóságok milyen módokon értékelhetik a menedékkérők homoszexuális irányultságának hihetőségét – áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.

A C‑148/13–C‑150/13. sz. egyesített ügyekben hozott ítélet – A, B, C kontra Staatssecretaris van Veiligheid en Justitie

A 2004/83 irányelv a harmadik országok állampolgárainak menekültként való elismerésének feltételeire vonatkozó minimumszabályokat, a 2005/85 irányelv pedig a menedékkérők jogainak meghatározásával a menedékjog iránti kérelmek vizsgálatára irányuló eljárásokat állapítja meg.1

A, B és C harmadik országbeli állampolgárok mind menedékjog iránti kérelmet nyújtottak be Hollandiában, arra hivatkozva, hogy származási országukban félnek az üldöztetéstől homoszexualitásuk miatt. Az illetékes hatóságok azonban kérelmeiket elutasították azon okból, hogy a szexuális irányultságuk nem volt megállapítható.

A három kérelmező e határozatok ellen fellebbezéssel élt. Eljárása során a Raad van State (Államtanács, Hollandia) részéről kérdések merültek fel azon esetleges korlátok kapcsán, amelyeket az uniós jog a menedékkérők szexuális irányultsága ellenőrzésének szab. Ugyanis megítélése szerint önmagában az a tény, hogy kérdéseket tesznek fel a menedékkérőnek, sértheti bizonyos mértékig az Európai Unió Alapjogi Chartája által biztosított jogokat.

A Bíróság ítéletében előzetesen megjegyzi, hogy a menedékkérőnek a szexuális irányultságára vonatkozó nyilatkozatai a kérelem vizsgálatára irányuló eljárásnak csupán a kiindulópontjai, és szükséges lehet azok megerősítése.

Mindazonáltal e nyilatkozatok és a menedékjog iránti kérelmek alátámasztására benyújtott bizonyítékok illetékes hatóságok általi értékelési módjai meg kell, hogy feleljenek az uniós jognak és különösen a Charta által biztosított alapvető jogoknak, úgymint az emberi méltóság tiszteletben tartásához való jognak, valamint a magán‑ és családi élet tiszteletben tartásához való jognak.

Egyébiránt ennek az értékelésnek egyedinek kell lennie, és figyelembe kell vennie a kérelmező egyéni helyzetét, valamint személyes körülményeit (ideértve az olyan tényezőket is, mint a háttere, a neme és az életkora), annak megállapítása érdekében, hogy a vele szemben elkövetett cselekmények vagy azon cselekmények, amelyeket vele szemben elkövethetnek, üldöztetésnek, illetve súlyos sérelemnek minősülnek‑e.

Ilyen körülmények között a Bíróság az alábbi útbaigazításokat adja a nemzeti hatóságok általi értékelési módok tekintetében.

Először is, a menedékjog iránti kérelmeknek kizárólag a homoszexuálisokhoz kötődő sztereotipikus fogalmak alapján történő értékelése nem teszi lehetővé, hogy a hatóságok figyelembe vegyék az érintett kérelmező egyéni és személyes körülményeit. Az, hogy a menedékkérő nem képes válaszolni ilyen kérdésekre, önmagában tehát nem elégséges indok a kérelmező hitelessége hiányának a megállapításához.

Másodszor, noha a nemzeti hatóságok adott esetben alappal tehetnek fel kérdéseket a menedékkérő állítólagos szexuális irányultságára vonatkozó tények és körülmények értékelése érdekében, az a kérelmező szexuális szokásainak részleteire vonatkozó kérdések ellentétesek a Charta által biztosított alapvető jogokkal, különösen a magán‑ és családi élet tiszteletben tartásához való joggal.

Harmadszor, ami a nemzeti hatóságok azon lehetőségét illeti, hogy amint azt egyes menedékkérők ajánlották, e személyek homoszexualitásának bizonyítása érdekében elfogadják homoszexuális cselekmények végzését, illetve azt, hogy e személyek esetleges „teszteknek” vessék alá magukat, továbbá azt, hogy az intim cselekményeikről készült videofelvételekhez hasonló bizonyítékokat szolgáltassanak, a Bíróság hangsúlyozza, hogy azonkívül, hogy az ilyen bizonyítékoknak nincsen feltétlenül bizonyító erejük, azok sértik az emberi méltóságot, amelynek tiszteletben tartását a Charta biztosítja. Ezenfelül az ilyen típusú bizonyíték engedélyezése vagy elfogadása ösztönzőleg hatna más kérelmezőkre, és számukra de facto ilyen bizonyítás előírásához vezetne.

Negyedszer, figyelembe véve valamely személy magánszférájára és különösen a szexualitására vonatkozó adatok kényes jellegét, nem lehet e személy hitelességének hiányát kizárólag azon tény alapján megállapítani, hogy eleinte – mivel nem kívánta életének intim részleteit feltárni – nem nyilatkozott a homoszexualitásáról.


1A harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről [helyesen: feltételeire] és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2004. április 29‑i 2004/83/EK tanácsi irányelv (HL L 304., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 7. kötet, 96. o.) és a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól szóló, 2005. december 1‑i 2005/85/EK tanácsi irányelv (HL L 326., 13. o.).