Az Egyesült Királyság nem alkalmazhat kedvezményes héa-mértéket minden lakás tekintetében az energiahatékony anyagok értékesítésére és beépítésére, mivel ez az adómérték kizárólag a szociális lakásokkal kapcsolatos ügyletek számára van fenntartva – áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.
A C161/14. sz. ügyben hozott ítélet - Bizottság kontra Egyesült Királyság
Az Egyesült Királyság kedvezményes héamértéket alkalmaz azokra az „energiahatékony anyagokra”, amelyeket lakásokba építenek be vagy a lakásba beépítés céljából értékesítenek.
A Bizottság úgy véli, hogy ezzel az Egyesült Királyság megsérti a héairányelvet [1]. Erre tekintettel kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset nyújtott be ezen országgal szemben a Bíróság előtt. A Bizottság álláspontja szerint a kedvezményes héamértéket csak az irányelv III. mellékletében szereplő termékekre és szolgáltatásokra lehet alkalmazni. E melléklet szerint ide sorolandó a „szociálpolitika keretében biztosított lakás, lakásépítés, felújítás és átalakítás”, valamint a „magánlakások felújítása és javítása”. A Bizottság úgy véli, hogy az „energiahatékony anyagoknak” a lakáságazat területén való értékesítése és beépítése nem tartozik e két kategóriába. Még ha az ilyen értékesítést vagy beépítést úgy is kell tekinteni, mint amely a második kategóriába tartozik („magánlakások felújítása és javítása”), a Bizottság emlékeztet arra, hogy magának a héairányelvnek a rendelkezései szerint sem lehet kedvezményes héamértéket alkalmazni e kategóriára, amennyiben az anyagok a nyújtott szolgáltatás értékének jelentős részét teszik ki. Márpedig a Bizottság hangsúlyozza, hogy a brit szabályozással érintett energiahatékony anyagok olyan anyagokat foglalnak magukban, amelyek a nyújtott szolgáltatások értékének jelentős részét teszik ki.
Ítéletében a Bíróság a fent említett első kategória kapcsán megállapítja, hogy a héairányelv III. melléklete kizárólag a szociális lakásokhoz vagy a szociálpolitika keretében nyújtott szolgáltatásokhoz kapcsolódó értékesítés, építés, felújítás és átalakítás tekintetében teszi lehetővé a kedvezményes adómérték alkalmazását. Ebből következően ellentétesek a héairányelvvel az olyan nemzeti rendelkezések, amelyek eredményeképpen a kedvezményes héamértéket az értékesítésre, építésre, felújításra és átalakításra minden lakás tekintetében alkalmazzák, függetlenül a szociális háttértől, amelybe ezen ügyletek illeszkednek.
Másrészt a Bíróság megállapítja, hogy jóllehet, amint azt az Egyesült Királyság állítja, a lakáshelyzet javítására irányuló politika alkalmas lehet szociális hatások kiváltására, a kedvezményes héamérték alkalmazási körének minden lakóingatlanra történő kiterjesztése nem feltétlenül hordoz magában szociális jelleget. Ugyanis a kedvezményes héamérték „energiahatékony anyagok” értékesítésére és beépítésére való alkalmazásának az érintett ingatlan jellegétől független és az abban lakó személyek kategóriái közötti megkülönböztetés nélküli előírásával a brit intézkedések nem tekinthetők úgy, mint amelyeket kizárólag szociális okokból fogadtak el, sőt még úgy sem, mint amelyeket elsősorban szociális okokból fogadtak volna el.
Végül a Bíróság elfogadja a Bizottság által a „magánlakások felújítása és javítása” kategóriája kapcsán kifejtett érvelést.
[1] A 2009. május 5i 2009/47/EK tanácsi irányelvvel (HL L 116., 18. o.) módosított, a közös hozzáadottértékadórendszerről szóló, 2006. november 28i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL L 347., 1. o.).
