Idén már 10 alkalommal élt a köztársasági elnök az Alaptörvényben biztosított, állampolgárság megszüntetésével kapcsolatos döntési jogkörével – az elmúlt években is jelentős számban került sor magyar állampolgárság visszavonására.

A jelenleg hatályban lévő, magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény (a továbbiakban: Áptv.) szerint a magyar állampolgárság két féle módon szűnhet meg: az arról való lemondással, valamint az állampolgárság visszavonásával. A két megszűnési módozat közötti éles különbség, hogy míg a lemondás „alanyi jog”, tehát nem a döntéshozó mérlegelésének függvénye, addig az állampolgárság visszavonására irányuló eljárás hivatalból indul, arról a köztársasági elnök dönt.

Az elmúlt évek statisztikáit figyelembe véve túlnyomórészt 1960-70-es években külföldön született és magyar állampolgárságot szerzett személyek esetében került sor a magyar állampolgárság visszavonására, azonban idén már kiskorú esetében is indult hivatalból eljárás. A Magyar Közlöny idei számaiból kitűnik, hogy a miniszterelnökséget vezető miniszter előterjesztése alapján az állampolgárság visszavonására vonatkozó határozatok szöveges indokolást nem tartalmaznak, a visszavonás indokaként kizárólag jogszabályi hivatkozás van megjelölve, mely szerint a köztársasági elnök a döntés meghozatalát az Áptv. 9. §-ra alapozza. Az állampolgárság a Magyar Közlönyben való közzététellel szűnik meg.

Minden embernek születésétől fogva joga van az állampolgársághoz, a születéskori állampolgárság megszerzésén felül az állampolgárság megszerezhető törvényben előírt és teljesített feltételek esetén is. Milyen esetekben kerülhet sor azonban a magyar állampolgárság visszavonására? Az Áptv. 9. § alapján az állampolgársági hűség megsértése, valamint súlyos bűncselekmény elkövetése esetén teszi lehetővé, amely eljárás a belügyminiszter kezdeményezésére indul meg és hivatalos eljárás keretében zajlik. Az állampolgárság jogintézményének sajátos jellegére vonatkozóan annak visszavonása indokolt és súlyos jogkövetkezményként értelmezendő, ezért az erről való döntés meghozatalát az Alaptörvény 9. cikk (4) bekezdés (i) pontja értelmében a jogalkotó a köztársasági elnök hatáskörébe utalta.

Az Áptv. 9. §-a szerint az állampolgárság attól a személytől vonható vissza, aki magyar állampolgárságát a jogszabályok megszegésével, így különösen valótlan adatok közlésével, illetve adatok vagy tények elhallgatásával a hatóságot félrevezetve szerezte meg. A törvény ez által konform módon szankcionálja a magyar állampolgárság jogszabály megkerülésével történő megszerzését, mely preventív erővel is hathat. Az állampolgárság visszavonása nem érinti a további büntetőjogi felelősségre vonást – amennyiben az állampolgárság megszerzése bűncselekmény elkövetésével történt. Jogorvoslati fórumként a törvény a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságot jelöli ki, mint ténybeli tévedések tisztázása érdekében közigazgatási per lefolytatására illetékes hatóságot. A visszavonás kizárólag a döntéssel érintett személyre hatályos, így értelemszerűen az családtagjaira nem terjeszthető ki, továbbá nincs helye a magyar állampolgárság visszavonásának a megszerzéstől számított 10 év elteltével.