A választási kampányt szolgáló önálló hirdető-berendezések és plakátok elhelyezésével kapcsolatban csak olyan jogértelmezés és olyan jogalkalmazói gyakorlat lehet megengedett, amely nem vezet a véleménynyilvánításhoz való jog szükségtelen és aránytalan korlátozására – szögezi le az Alkotmánybíróság IV/1686/2019. számú, alkotmányos követelményt megállapító határozatában.

Az Alkotmánybíróság elutasította a választási eljárásról szóló törvény 144. § (6) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor alkotmányos követelményeket állapított meg az említett jogszabályhellyel összefüggésben a közterület-használatról szóló jogszabályok alkalmazásának esetére.

Az ügy előzményeként az indítványozó egyéni választókerületi képviselőjelölt Gyöngyös város különböző pontjain választási plakátokat kívánt elhelyezni. Kérelmével a helyi önkormányzathoz fordult, az önkormányzat hallgatása folytán pedig kifogással élt, sérelmezve, hogy az önkormányzat indokolatlanul korlátozza a kampányban való részvételét, és ezzel sérti a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás választási eljárásról szóló törvényben foglalt alapelvet. A helyi választási bizottság az indítványozó kifogását elutasította, tájékoztatva az indítványozót arról, hogy az általa kihelyezni kívánt hirdetőállványok nem illenek a városképbe, és a már meglévő, ingyenesen igénybe vehető önkormányzati hirdetőfelületek használatát javasolta. A határozatot az illetékes területi választási bizottság helybenhagyta, így az indítványozó a Debreceni Ítélőtáblához terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Az eljáró bíróság a határozatot helybenhagyta, mivel a választási eljárásról szóló törvény szerint a választási kampányt szolgáló önálló hirdető-berendezés elhelyezésére a közterület-használatról szóló jogszabályokat kell alkalmazni, konkrét esetben a közterületek rendeltetéstől eltérő használatáról szóló Gyöngyös város képviselő-testülete által meghozott önkormányzati rendeletet.

Az Alkotmánybíróság az érdemi eljárása során az alkotmányjogi panaszt elutasította, azonban a konkrét ügy nyomán hivatalból eljárva szükségesnek látta a véleménynyilvánításhoz való jog védelme érdekében bizonyos alkotmányos követelmények megállapítását, így alkotmányos követelményként állapította meg a hirdető-berendezések és óriásplakátok elhelyezésére irányuló kérelemről észszerű időn belüli döntéshozatalt, a jelöltek és jelölő szervezetek esélyegyenlőségének biztosítását és kimondta, hogy a kampányidőszakban csak a véleményszabadsággal összemérhető súlyú okból tagadható meg az önálló hirdető-berendezések és óriásplakátok elhelyezésére irányuló kérelem teljesítése. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy a választási plakát, ennek révén a választási kampányt szolgáló önálló hirdető-berendezések és óriásplakátok elhelyezésével kapcsolatban csak olyan jogértelmezés és olyan jogalkalmazói gyakorlat lehet megengedett, amely nem vezet a véleménynyilvánításhoz való jog szükségtelen és aránytalan korlátozására.