Munkavállalóként lassan meg kell terveznünk az éves szabadságunkat – főként ha családosok vagyunk: mikor legyen a nyaralás, ki és mikor fog vigyázni a gyerekre a tavaszi szünetben, a nyári szünetben. A szabadságolási terveket aztán ki-ki leadja a munkahelyén. A munkáltató az alkalmazotti tervek összesítését követően jelezheti, hogy a tervezett távollét nem megoldható, mert arra az időszakra sokan mások is terveztek szabadságot, ezért kérheti a munkavállalót, ütemezze máskorra a nyaralását. Jogos a munkáltató kérése? Milyen szabályai vannak a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) szerint a szabadság kiadásának?
A munkavállalónak – az Alaptörvény XVII. cikk alapján – minden naptári évben fizetett szabadság jár, mely rendelkezésről az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a pihenéshez való jog megvalósulását szolgálja, továbbá megjelölte a rendszeres fizetett szabadság célját is, ami a rendszeres munkavégzés során elhasznált erőforrások, így a fizikai és szellemi energia pótlásának, a munkavállalók regenerálódásának biztosítása.
A munkavállalónak a munkában töltött idő alapján jár az éves szabadság, amely az alapszabadságának és az egyes jogcímeken járó pótszabadságainak az összege. Amennyiben a munkaviszony év közben kezdődött vagy szűnt meg – az apának a gyermeke születésénél járó pótszabadság kivételével –, a szabadság arányos része jár. A munkában töltött időt az Mt. 115. § (2) bekezdése határozza meg, azonban emellett értelemszerűen a tényleges munkavégzéssel (rendes vagy rendkívüli munkaidőben megvalósult), illetve a rendelkezésre állással töltött idő (állásidő, ügyelet, készenlét, stb.) is szabadságra jogosító idő.
A szabadságot – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – a munkáltató adja ki. Évente 7 munkanap szabadságot – a munkaviszony első 3 hónapjának (próbaidő) kivételével – a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Továbbá úgy kell kiadnia, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább 14 egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési/rendelkezésre állási kötelezettség alól. A szabadságként kiadott napon túl a heti pihenőnap (heti pihenőidő), a munkaszüneti nap és egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerinti szabadnap vehető figyelembe úgy, hogy az előírt egybefüggő időtartam megvalósuljon.
A szabadság kivételének időpontját a munkáltatóval, illetve kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt 15 nappal közölni kell.
A szabadságot az esedékesség évében kell kiadni, azzal, hogy az esedékesség évében kiadottnak kell tekinteni azt is, ha az igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a következő évben kiadott része nem haladja meg az 5 munkanapot. Ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehet a szabadságot – az esedékesség évében – kiadni, akkor az ok megszűnésétől számított 60 napon belül kell megkezdeni a kiadását. Amennyiben a munkaviszony október 1-jén vagy azt követően kezdődik, a szabadság az esedékességet követő év március 31-ig adható ki.
A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén – például az időjárás szélsőséges alakulása, a megrendelői igények megváltozása – a szabadság közölt időpontját módosíthatja és a munkavállaló már megkezdett szabadságát megszakíthatja, azonban a munkavállaló ezzel összefüggésben felmerült kárát és költségeit köteles megtéríteni. Szabadság megszakítás esetén a szabadság alatt a tartózkodási helyről a munkahelyre és a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít bele.
Kollektív szerződés alapján lehetősége van a munkáltatónak, hogy a szabadság egynegyedét legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig adja ki.
A munkaviszony megszűnésekor az időarányosan a munkavállalót megillető, de ki nem adott szabadságot pénzben meg kell váltani.
