Az ügyészség erős felindulásban elkövetett emberölés miatt emelt vádat azzal a Szeged környéki faluban élő nővel szemben, aki elütötte, majd halálra gázolta a férjét. De mikor minősül egy emberölés erős felindulásban elkövetettnek? Miért büntethető az elkövető enyhébben, amennyiben indulatból öl embert?

Az ügyészség erős felindulásban elkövetett emberölés miatt emelt vádat azzal a Szeged környéki faluban élő nővel szemben, aki elütötte, majd halálra gázolta a férjét. A vádirat szerint az ittas, agresszív férj bántalmazta a feleségét, aki a támadás miatti tudatszűkült állapotban ‒ amikor a gépkocsijukkal menekülni kezdett, az elindulást követően közvetlenül ‒ elütötte a férfit. A nő ezt észlelvén elvette a lábát a gázpedálról, ezért a sértett a motorháztetőről az úttestre zuhant. Ezután a nő nem gyorsított, de nem is fékezve ráhajtott az aszfalton fekvő férjére, akinek a teste a gépkocsi alvázába szorult. Így ‒ beszorulva ‒ vonszolta a testet, amíg fel nem akadt egy útpadkára. A férfi a gázolásba belehalt.

Mikor minősül egy emberölés erős felindulásban elkövetettnek?

A Büntető Törvénykönyv alapján „aki mást méltányolható okból származó erős felindulásban megöl, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. A Btk. az erős felindulásban elkövetett emberölést az emberölés alapesetéhez képest privilegizált ‒ enyhébben büntetendő ‒ esetként szabályozza. A privilegizált esetként történő szabályozását az indokolja, hogy az emberölési cselekmények megnyilvánulási formái ‒ mint az emberölés alap vagy minősített esetei, valamint az erős felindulásban elkövetett emberölés ‒ az elkövető pszichikai sajátosságai és a bűnösség foka folytán lényegesen eltérnek egymástól. Ez utóbbi cselekmények ‒ a Btk. kommentár megállapítása nyomán ‒ az alap- vagy minősített eseti emberölési cselekményekhez képest a társadalmi közfelfogás szerint sem vonhatóak a szokásos és erkölcsileg mélyen elítélendő magatartások körébe.

A bűncselekmény kizárólag szándékosan, tevéssel és mulasztással egyaránt elkövethető, azonban a gyakorlatban ‒ mint a fenti nő esetében is ‒ csaknem kizárólagosan az aktív, tevőleges magatartás a meghatározó.

Az indulatnak, vagyis az érzelmi fellobbanásnak két formáját különböztetjük meg: a fiziológiás és a patológiás affektust.

A fiziológiai indulat sajátja, hogy azt az elkövető személyén kívül álló külső körülmények ‒ mint például egy ittas, agresszív férj ‒ váltják ki. Az ilyen jellegű indulat fennállásakor hiányoznak a felmérés, a végiggondolás fázisai, az érzelmi oldal eluralkodása miatt az önkontroll megszűnik. A 3/2013. Büntető jogegységi határozat (BJE) alapján kiemelendő, hogy a privilegizált eset ‒ az erős felindulásban elkövetett emberölés ‒ megállapításához az indulat olyan magas foka szükséges, amelynek következtében az elkövető belső egyensúlya megbomlik, tudata elhomályosul és ennek folytán a megfontolás szokásos mértékének megtartása lehetetlenné válik. A felindulást kiváltó ok megítélése esetén nem kizárólag a cselekmény elkövetését közvetlenül megelőző eseményeket kell figyelembe venni, hanem a történések egész folyamatát, az eset összes körülményeit kölcsönhatásukban és folyamatosságukban kell vizsgálni. A kiváltó külső okok közül a leggyakoribb a sértett magatartása, amely az elkövető felháborodását, haragját idézi elő vagy benne félelmet okoz, mint a férjét elgázoló nő esetében is. Ugyanakkor nem alapozza meg az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapítását a bánatból, a szomorúságból, a sértődöttségből, stb. történő emberölés.

Amennyiben az indulat kóros alapon fejlődött ki (patológiás) ‒ túlméretezett, nem felel meg sem intenzitásában, sem időtartamában a kiváltó oknak, tudatborulás jön létre ‒, kóros elmeállapot miatt az elkövető büntetőjogi felelősségre vonására ‒ büntethetőséget kizáró ok fennállása miatt ‒ nem kerülhet sor. Ugyanakkor a kóros elmeállapot folytán korlátozott beszámítási képességű elkövető ölési cselekménye minősülhet erős felindulásban elkövetettnek. Ilyen esetben a büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az elmeműködés kóros állapota az elkövetőt korlátozza a bűncselekmény következményeinek a felismerésében, vagy abban, hogy e felismerésének megfelelően cselekedjen.

A BJE szerint az erős felindulásnak méltányolható okból való származása akkor valósul meg, ha az bizonyos fokig igazolható és erkölcsileg menthető. Jelentősége van az elkövető és a sértett között fennálló viszonynak, érzelmi kapcsolatnak. Vizsgálni kell, hogy az elkövetést kiváltó ok súlyossága és az arra reagáló magatartás objektíve arányban áll-e. Egy jelentéktelen sérelmet követő indulatkitörés nem, azonban egy hosszan tartó, folyamatos gyötrésből, megaláztatásból egy viszonylag kisebb jelentőségű sérelem hatására kitörő fékezhetetlen indulat megalapozhatja az erős felindulásban elkövetett emberölést. A bírói gyakorlat szerint a „tettenérés esete” méltányolható ok, vagyis a házastárs mással való szexuális kapcsolata alkalmas azon fiziológiás indulat létrehozására, ami a tudatot elhomályosítja.

Szükséges, hogy az ölési cselekmény az erős felindulás állapotában menjen végbe, valamint, hogy a cselekmény elkövetésére irányuló akaratelhatározást nyomban kövesse a kivitelezés, azaz az emberölésre irányuló szándék kifejlődése és a cselekmény között viszonylag rövidebb idő teljen el. Iskolapéldának tekinthető, amikor az elkövetőt vagy közeli hozzátartozóját jogtalanul bántalmazzák, majd ezt követően ‒ a jogos védelmi helyzet megszűnését követően ‒ a támadó életének kioltásával torolja meg az őt vagy közeli hozzátartozóját ért sérelmet. Ekkor ‒ a jogos védelmi helyzet időbeli túllépése miatt ‒ a bírói gyakorlat az ölési cselekményt erős felindulásban elkövetettként minősíti.

Az alkohol indulatfokozó hatása, valamint az ölési cselekmények bekövetkeztében játszott szerepe és elterjedtsége köztudomású. Az alkoholos befolyásoltság nem zárja ki az emberölés privilegizált esetének megállapítását, azonban az erős felindultság kérdésénél az ittas állapot hatásának megítélése különösen nehéz, szakértő bevonásával eldöntendő kérdés (Bolyky Orsolya).