A munkáltató felelősségét képezi az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósítása, a szükséges kockázatértékelés elkészítése és annak biztosítása, hogy minden munkavállaló megismerhesse az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés re vonatkozó szabályait. Hogyan kell eljárni akkor, ha valamennyi munkáltatói kötelezettség teljesítése mellett következik be tényleges baleset vagy egészségkárosodás? Mit kell vizsgálni a munkáltatói felelősség megállapításához és mire lehet kötelezhető kártérítési felelőssége fennállása esetén? Nézzük is meg röviden, mit mondanak erre a jogszabályok! (X)
Hogyan határozzák meg a jogszabályok a munkahelyi balesetet?
A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) és a Munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.), illetve annak végrehajtási rendelete jelentik a legfontosabb kiindulási alapot a munkahelyi balesetek megítélése kapcsán. A munkahelyi baleset és a foglalkozási megbetegedés megállapításához az Mvt. rendelkezéseit kell vizsgálnunk, az Mt. szerepe a munkáltató kártérítési felelőssége kapcsán kerül előtérbe.
Az Mvt. szerint munkabaleset az a baleset, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől, időpontjától és a sértetti közrehatás mértékétől függetlenül. A kulcs tehát, hogy a baleset és az ebből származó kár a munkavégzéssel összefüggésben érje a munkavállalót. Ez a munkaidőn kívül is számos esetben megtörténhet, például a szervezett csapatépítések vagy a kötelező túlórák alkalmával, illetve a munkába történő közlekedés során is, amennyiben ez a munkáltató járművével történik.
A foglalkozási megbetegedés pedig a foglalkozás gyakorlása közben bekövetkezett olyan egészségkárosodás, amely a munkavégzéssel összefüggésben fellépő fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális és ergonómiai kóroki tényezőkre – lényegében a dolgozó a munkakörülményeire – vezető vissza. A munkáltató kötelezettsége a kockázatértékelés felől gondoskodni, amelyben meg kell határozni a munkakör egészségre veszélyesség szerinti besorolását. Vannak a jogszabály által is az egészségre ártalmasként elismert munkakörök, ugyanakkor a foglalkozási megbetegedés nem csak ezek betöltése esetén állapítható meg – a kulcs itt szintén az, hogy az egészségkárosodás ok-okozati összefüggésben áll-e a munkakörülményekkel.
Hogyan felel a munkáltató?
Az Mt. szerint a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt. A munkabaleset és a foglalkozási megbetegedés ebbe a körbe tartozik, így a munkáltatót – ha rendelkezik felelősségbiztosítással, akkor a biztosítót – fizetési kötelezettség terhelheti.
A lehetséges munkahelyi balesetek széles skálán mozognak, akárcsak a szóba jöhető egészségkárosodások – ilyen lehet például a daganatos megbetegedés, a látás- és hallásromlás vagy épp az ízületi kopás. A vagyoni kártérítés kiterjedhet a balesetből adódóan kieső keresetre vagy a gyógyszerek és a gyógyászati eszközök árára, mint a térdprotézis vagy a művégtag, illetőleg az ezekkel együtt járó műtéti és rehabilitációs költségekre.
A nem vagyoni kártérítés körében a teljes testi és lelki egészséghez fűződő alapjog megsértése jelentheti a jogalapot. A járadék jellegű kártérítés pedig lehet költségpótló vagy jövedelempótló, jelenthet rendszeres havi összeget, ritkábban pedig egyösszegű kifizetés formájában is adható.
Ugyanakkor munkavállalóként mi is felelősek vagyunk abban, hogy megismerjük a lehetséges veszélyeket és tegyünk azok ellen. Hiszen már a monitor előtt ülve eltöltött hosszú órák is igénybe vehetik szemünket, ízületeinket, izomzatunkat, idővel látásromláshoz, rossz testtartáshoz vagy ízületi kopáshoz vezetve. Ha az egészségkárosodás foglalkozási megbetegedésnek minősül, akkor anyagi felelősség terhelheti a munkáltatót bármiféle gyógykezelésünk kapcsán. Ugyanakkor a saját érdekünk, hogy idősebb korunkban se legyen szükségünk térdprotézisre, sok dioptriás szemüvegre vagy más orvosi kiegészítőkre a megszokott életminőségünk fenntartásához.