Zeneművek háttérzeneként való sugárzása valamely utasszállító eszközön az uniós jog értelmében vett nyilvánossághoz közvetítést képez. Nem ez az eset áll fenn azonban egy hangberendezés, illetve adott esetben háttérzene sugárzását lehetővé tevő szoftver valamely közlekedési eszközbe való beszerelése, illetve telepítése esetén – szögezi le az Európai Unió Bírósága C-775/21. számú Blue Air Aviation és C-826/21. sz. | UPFR egyesített ügyekben hozott ítéletében.

Két, a zenei ágazatban a szerzői és szomszédos jogok közös kezelését végző román szervezet keresetet indított a
Blue Air nevű légitársaság, illetve a CFR nevű román vasúttársaság ellen, azon esedékes díjazás és büntetőkamatok
megfizetése iránt, amelyek egyes zeneműveknek repülőgépek és utasszállító járművek fedélzetén való engedély
nélküli sugárzásáért járt volna.

Az e két ügyben eljáró bukaresti fellebbviteli bíróság többek között azzal a kérdéssel fordult a Bírósághoz, hogy:

  • a zeneműveknek vagy zeneműrészleteknek az utasok által igénybe vett kereskedelmi légi járművön felszálláskor, leszálláskor vagy a repülés során bármikor a légi jármű általános hangberendezése útján történő közvetítése nyilvánossághoz közvetítésnek minősül-e;
  • nyilvánossághoz közvetítést valósít-e meg az a vasúti fuvarozó, amely olyan vasúti kocsikat használ, amelyekbe az utasok számára történő információközlésre szolgáló hangberendezést építettek be.

A Bíróság megállapítja, hogy

zeneműnek valamely utasszállító eszközön háttérzeneként történő sugárzása az uniós jog (az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv) értelmében vett nyilvánossághoz közvetítést képez.

Ugyanakkor

nem képez ilyen nyilvánossághoz közvetítést egy hangberendezés, illetve adott esetben háttérzene sugárzását lehetővé tevő szoftver valamely közlekedési eszköz fedélzetére való puszta beszerelése, illetve telepítése.

Következésképpen az uniós joggal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a nyilvánossághoz közvetítés tekintetében a közlekedési eszközökön található hangberendezések meglétén alapuló megdönthető vélelmet állít fel.

A Bíróság először is emlékeztet arra, hogy a tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak műveik vezetékes vagy vezeték nélküli nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására, beleértve az oly módon történő hozzáférhetővé tételt is, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg. Ily módon a szerzőket olyan preventív jellegű jog illeti meg, amely lehetővé teszi számukra, hogy a nyilvánossághoz közvetítés megtiltása érdekében művük lehetséges felhasználói és a felhasználók által esetlegesen tervezett nyilvánossághoz közvetítés közé álljanak.

A jelen ügyben a Bíróság megállapítja, hogy zeneműveknek az e közlekedési eszköz üzemeltetője által utasszállító eszközön háttérzeneként történő közvetítése nyilvánossághoz közvetítésnek minősül, mivel ezen üzemeltető a magatartása következményeinek teljes tudatában működik közre abban, hogy ügyfelei számára hozzáférést biztosítson a védelem alatt álló művekhez. Ugyanis e beavatkozás hiányában ezen ügyfelek főszabály szerint nem hallhatnák a sugárzott művet. Másrészt, e művet az utasok minden olyan csoportjának sugározzák, amely egyidejűleg vagy egymást követően e közlekedési eszközt igénybe veszi.

Az olyan tárgyi berendezések puszta rendelkezésre bocsátása viszont, amelyek alkalmasak a közvetítés lehetővé tételére vagy annak végzésére, önmagában véve nem képez közvetítést. Következésképpen

az uniós joggal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a nyilvánossághoz közvetítés tekintetében a közlekedési eszközökön található hangberendezések meglétén alapuló megdönthető vélelmet állít fel.

Az ilyen szabályozás ugyanis e hangberendezéseknek e közlekedési eszközökön való puszta megléte miatt díjfizetési kötelezettség előírásához vezethetne, még akkor is, ha egyáltalán nem kerül sor nyilvánossághoz közvetítésre.