A labdarugó klubok és a játékosok számára biztosítani kell a Sport Választottbíróság által hozott választottbírósági ítéletek hatékony bírósági felülvizsgálatához való jogot – szögezi le az Európai Unió Bírósága C-600/23. számú Royal Football Club Seraing ügyben hozott ítéletében. A tagállami bíróságoknak módjukban kell állnia, hogy alapos felülvizsgálatot végezzenek ezen ítéleteknek az uniós jog alapvető szabályaival való összeegyeztethetőségét illetően.
A labdarúgás és számos más sportág területén a jogviták választottbírósági eljárás útján történő rendezését általában nem szabadon fogadják el, hanem azt egyoldalúan írják elő a sportolókkal és a klubokkal szemben a nemzetközi szövetségek, mint például a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA).
E körülmények között elengedhetetlen, hogy a választottbíráskodás igénybevétele ne veszélyeztesse azokat a jogokat és szabadságokat, amelyeket az uniós jog alapvető szabályai biztosítanak a sportolók, a klubok, tágabb értelemben pedig bármely más, hivatásos sporttal foglalkozó vagy ahhoz kapcsolódó gazdasági tevékenységet folytató személy számára. Az Európai Unió Bírósága (EuB) ezért kimondta, hogy
a nemzeti bíróságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy a jogalanyok kérelmére vagy akár hivatalból elvégezzék annak alapos jogi felülvizsgálatát, hogy a Sport Választottbíróság (CAS) által hozott választottbírósági ítéletek összeegyeztethetők-e az uniós közrenddel.
Ezenkívül,
ha valamely nemzeti szabályozás vagy valamely sportszövetségtől származó szabályozás akadályozza a nemzeti bíróságokat hatásköreik gyakorlásában, e bíróságok kötelesek mellőzni e szabályozás alkalmazását.
Előzmények – A C-600/23. számú Royal Football Club Seraing ügy
2015-ben egy belga klub, a Royal Football Club Seraing (RFC Seraing) finanszírozási megállapodást kötött a máltai Doyen Sports társasággal, amely előírta az RFC Seraing bizonyos játékosai vonatkozásában fennálló gazdasági jogok egy részének a Doyen Sportsra történő átruházását. A FIFA, mivel úgy ítélte meg, hogy az ilyen típusú szerződések sértik a harmadik személyekkel szemben előírt azon tilalmat, hogy a játékosok felett gazdasági jogokkal rendelkezzenek, több szankciót is kiszabott a klubra, nevezetesen az új játékosok igazolásának több időszakra szóló tilalmát és egy bírságot. E szankciókat helybenhagyta a CAS – amely a sport területén a jogviták rendezéséért felelős világszintű szerv –, majd a svájci szövetségi bíróság.
Ezt követően az RFC Seraing a FIFA szabályainak az uniós joggal való összeegyeztethetőségét vitatva a belga bíróságokhoz fordult. Az ügy érdemében eljáró bíróságok úgy ítélték meg, hogy a CAS által hozott ítélet jogerőre emelkedett és ítélt dolognak minősül, ezért e bíróságok nem vizsgálhatják felül az uniós joggal való összeegyeztethetőség e kérdését. Az ügyben eljáró belga semmítőszék úgy határozott, hogy előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjeszt a EuB elé. Lényegében azt kérdezi a Bíróságtól, hogy az uniós jogra tekintettel elfogadható-e az, hogy a nemzeti bíróságok az ítélt dolog elve alapján nem vizsgálhatnak felül egy olyan választottbírósági ítéletet, amelyet a CAS hozott, majd a svájci szövetségi bíróság, vagyis egy harmadik országbeli olyan igazságszolgáltatási fórum hagyott helyben, amelynek nincs lehetősége arra, hogy előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjesszen a Bíróság elé.
A Bíróság úgy ítéli meg, hogy azok a nemzeti jogszabályok, amelyek az ítélt dolognak ilyen hatályt tulajdonítanak, ellentétesek az uniós joggal. Az ilyen jogszabályok alkalmazása ugyanis megfosztja a magánszemélyeket attól a lehetőségtől, hogy a tagállami bíróságoknál elérjék az ilyen választottbírósági ítélet hatékony bírósági felülvizsgálatát.
Közelebbről, a Bíróság először is emlékeztet arra, hogy a magánszemélyeknek főszabály szerint lehetőségük van választottbírósági eljárást igénybe venni, hozzáteszi azonban, hogy
amennyiben e választottbíráskodást az Unión belül kell alkalmazni, akkor biztosítani kell, hogy összeegyeztethető legyen az Unió bírósági szervezetrendszerével, és tiszteletben tartsa annak közrendjét.
Ezt követően a Bíróság megállapítja, hogy a jelen ügyben a CAS választottbírósági ítéletét egy nemzetközi sportszövetség (a FIFA) által egyoldalúan előírt választottbírósági mechanizmus alkalmazásával hozták meg, amint az a sporttal kapcsolatos jogvitákban gyakran történik.
Ezen okból a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a sportolók, a klubok és más olyan magánszemélyek hatékony bírói jogvédelmének biztosítása érdekében, akik a sporttal kapcsolatos valamely gazdasági tevékenységnek az Unió területén történő gyakorlása folytán érintettek lehetnek, a CAS által hozott választottbírósági ítéletek hatékony bírósági felülvizsgálat tárgyát kell, hogy képezhessék. Így, még ha e felülvizsgálat a választottbíráskodás sajátosságainak figyelembevétele érdekében érvényesen korlátozható is, mindenképpen biztosítania kell a magánszemélyek számára az alapos bírósági felülvizsgálatot azzal kapcsolatban, hogy e választottbírósági ítéletek összeegyeztethetők-e az uniós közrend elveivel és rendelkezéseivel. Ezenkívül lehetővé kell tenni azt is, hogy ideiglenes intézkedéseket lehessen elrendelni, és előzetes döntéshozatal iránti kérelmet lehessen az EuB elé terjeszteni.
Végül abban az esetben, ha a versenyszabályok vagy valamely alapszabadság megsértéséről van szó, az érintett magánszemélyeknek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az említett bíróságoktól ne csupán e jogsértés megállapítását és az általa nekik okozott kár megtérítését kérjék, hanem az említett jogsértést megvalósító magatartás abbahagyását is.
Egyébiránt a Bíróság hozzáteszi, hogy a nemzeti bíróság köteles saját hatáskörénél fogva mellőzni minden olyan nemzeti szabályozás vagy valamely sportszövetségtől származó szabályozás alkalmazását, amely akadályozná a magánszemélyek ilyen hatékony bírói jogvédelmét.